„Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.” (90. zsoltár)
Az angyalok, így az őrangyalok tiszteletének is szentírási alapja van.
A vasárnap esti imádság, a kompletórium egyik zsoltára ez, önállóan is szokás esti imaként mondani.
Az őrzőangyalok ünneplése a 16. században alakult ki Spanyolországban, innen terjedt el Európába. A 17. században vált általánossá, a római kalendáriumban 1615-ben vezették be.
Liturgikus napjukat II. Ferdinánd császár kérelmére V. Pál pápa (1605–1621) szeptember első vasárnapjára; később X. Kelemen pápa (1670–1676) a Szent Mihály ünnepe utáni első szabadnapra helyezte.
X. Piusz rendeletére a 20. század elején, ma az összes nyugati egyházakban október 2-án ünnepeljük meg a szent őrzőangyalokat.
„Angyalként élj: dicsőítsd Istent és szolgálj Neki!”
Akik nem hisznek az angyalokban, a láthatatlan világban, a feltámadásban, azokban az Istenben való élő hit is egyre jobban elhomályosodik.
A Szent őrzőangyalok emléknapján tudatosítsuk magunkban: őrangyalunk, mint Isten követe, mindig velünk imádkozik, mindig velünk és értünk van!
Az őrzőangyal ünnepe a hálás hódolat Istennel szemben, aki szeretetből maga küldi le szent angyalát hozzánk, szolgálatunkra és védelmünkre.
Egyúttal ennek az ünnepnek erősítenie és mélyítenie kell bennünk a szent őrzőangyalunk iránt az öntudatot és a hitet. Növelnie kell bennünk önmagunk és embertársaink lelkének megbecsülését is, hiszen Isten is egy tiszta szent angyal által őrizteti azt.
Mindenkor és mindenütt tisztelettel gondoljunk szent őrzőangyalunk jelenlétére és semmiféle vétekkel meg ne szomorítsuk öt.
Bizalommal hívjuk fel szószólásra Istennél és ajánljuk magunkat védelmébe.
Benső intéseit és figyelmeztetéseit mindig készséggel kövessük.
A Teremtés könyvében az angyalok az isteni ítélet végrehajtói; ők mentik meg Lótot a pusztulástól; angyal vezeti ki Izraelt az egyiptomi fogságból; angyal segíti útján Tóbiást.
„Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.” (90. zsoltár)
Jézus hangsúlyozza, hogy minden gyermekért egy angyal jár közben szüntelenül a Mennyei Atyánál: „Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet a kicsinyek közül; mert mondom nektek, hogy azok angyalai az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben vagyon.” (Mt 18,10)
A Péter apostol angyaláról szóló történet (ApCsel 12,12-15) bizonyítja, hogy Isten nemcsak kisgyermekek mellé rendel őrzőangyalokat. Szent Pál a zsidókhoz írt levélben megjelöli az őrzőangyalok legfőbb feladatát, ami a szüntelen közbenjárás mellett az ember üdvösségre való eljuttatásának fáradhatatlan szolgálata:
„Nemde ők mindnyájan szolgáló lelkek, szolgálatra küldve azokért, kik hivatottak az üdvösséget örökölni?” (Zsid 1,14)
A Trienti zsinat rendeletéből a Katekizmus tanítja:
gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen.
A Római Katekizmus az angyalokról azt mondja:
az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak.
Az ünnep hódolat Istennel szemben aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre. Az ünnep ezenkívül erősíti és elmélyíti bennünk az őrangyal iránti hitet és öntudatot.
Az őrzőangyalok segítenek, kísérnek utunkon.
Sokszor talán észre sem vesszük, máskor pedig egészen nyilvánvaló lesz.
A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) szerint:
„Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány.” (328)
Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái és hírnökei. Mivel »állandóan látják az én Atyám arcát, aki a mennyben van« (Mt 18,10), ők azok »akik teljesítik szavát, mihelyt meghallják beszédének hangját« (Zsolt 103,20).
Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes és halhatatlan teremtmények. Tökéletességük fölülmúlja minden látható teremtményét. Ennek bizonysága dicsőségük ragyogása.” (KEK 329–330)
A Kiv 23,20-21 egyértelműen felszólítja a választott népet arra, hogy figyeljen az angyalok szavára.
De ott van az utalás Máté evangéliumában is (18,10),
vagy Pál zsidókhoz írt levelében (1,14);
Az ApCsel. Szent Péter szabadulásakor beszél róla (12,16).
Az egyházatyák is szólnak az őrangyalokról:
A 2. században Hermász Pásztora tanítja, hogy minden embernek van őrangyala, aki tanácsot ad neki, hogy igazságosan járjon el, és a rosszat kerülje.
A 3. században Origenész hosszan ír róluk.
Poitiers-i Szent Hilarius Máté kommentárjában írja, hogy az őrangyalok a hívő imáját Krisztus elé viszik;
Nazianzoszi Szent Gergely verseiben vezetőként említi őket.
Nüsszai Szent Gergely az Énekek énekéhez írott kommentárjában védőpajzshoz hasonlítja;
Alexandriai Szent Kürillosz szerint az őrangyal a kultuszra és az imádásra tanít.
„Szent Ágoston mondja: »Az angyal (…) hivatalt, nem természetet jelöl. Ha a természete után érdeklődöl, akkor szellem; ha a hivatala után, akkor angyal: mivolta szerint szellem, tevékenysége szerint angyal.«
Szent Ágoston sokszor utal rájuk: említi, hogy azért küldettek, hogy őrizzenek állandóan földi zarándokutunkon, felajánlják imáinkat Istennek, életünk végén pedig visszaadják neki a lelkünket.
Szent Jeromos a lélek nagy méltóságának tartja, hogy mindenkinek születésétől fogva van őrangyala. Jeremiás-kommentárjában megerősíti Szent Vazul véleményét, mely szerint az őrangyal úgy menekül a bűnöstől, mint a ” méhek a füsttől…”
__________________
Az egyház a 12. században fogalmazza meg tanítását az őrangyalokkal kapcsolatban Honorius d’Autun révén: minden lélek abban a pillanatban, amikor a testbe kerül, egy angyalra bízatik, aki mindig a jóra indítja, és tetteiről beszámol Istennek.
A 13. századtól Nagy Szent Albert és Aquinói Szent Tamás, Damján Szent Péter alapján viszont azt tanítja az Egyház, hogy az őrangyal a bűnös lelket sem hagyja magára.
1411-ben a muzulmánok által leigázott Valenciában saját offíciumot írtak az őrangyalok tiszteletére; a példát máshol is követték.
1590-ben V. Sixtus Portugália számára is jóváhagyott egyet, ahol már 1513 óta ünnepelték az őrangyalokat.
Létezett egy ilyen offícium Rodezben, amelyet X. Leó hagyott jóvá 1518-ban.
A 15. századtól a hétfő az őrangyalok napja volt.
Az ünnep Spanyolországban keletkezett s onnan terjedt a XVI. században Franciaországba.
A 17. században lett az ünnep egyetemes. II. Ferdinánd kérésére V. Pál 1608-ban bevezette a szent őrangyalok ünnepét, kötelezővé tette a Német-Római Birodalomban, fakultatívvá máshol.
1667-ben IX. Kelemen október 2-ról szeptember első vasárnapjára tette, és nyolcadot is rendelt hozzá.
1670-ben X. Kelemen pápa rendeletére visszahelyezte október 2-ára, Szent Mihály
ünnepe után való első szabad napon ünnepeltek.
XIII. Leó 1883-ban kötelezővé tette az egész egyház számára.
Ma X. Pius rendeletére, az összes nyugati egyházakban október 2-án ünnepelik meg.
Legyünk mi is angyalai egymásnak!
”Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.”
Keressük, hol és hogyan tudunk jót tenni a másik embernek. Örüljünk együtt a másik örömével, akkor is, ha nem veszi észre, ki volt az angyala az adott esetben.
Istenünk, te határtalan gondviselő szeretettel szent angyalokat rendeltél, hogy őrizzenek minket. Add meg könyörgő híveidnek, hogy az ő pártfogásukat mindenkor élvezzük, és társaságuknak örökké örvendezünk. Krisztus, a mi Urunk álta. Ámen.