Krisztus követése és minden hiábavaló evilági igyekezetnek megvetése

I.

Aki engem követ, nem jár sötétségben – mondja az Úr.

Krisztus szava ez; arra int, hogy az ő életét és erkölcsét kövessük, ha igazán akarunk világosságban járni, és minden szívbeli vakságtól megszabadulni.

Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés.

Krisztus tanítása a szentek minden tanításánál különb; és akiben lélek lakik, elrejtett mannát talál benne.

Mégis azt látjuk, hogy sokan – gyakran hallják bár az evangéliumot –, nemigen buzdulnak fel, mert nincs bennük Krisztus lelke.

Márpedig annak, aki teljesen, ínyét csiklandón érteni akarja Krisztus szavát, annak azon kell lennie, hogy egész élete folyását az övéhez igazítsa.

II.

Mi hasznod abból, hogy a Szentháromságról mélyreható vitákba bocsátkozol, ha nincs benned alázatosság, s azért nem telik benned kedve a Szentháromságnak?

Bizony a mélyértelmű szavak nem tesznek szentté és igazzá: viszont az erényes élet kedvessé tesz Isten előtt.

Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet, mint hogy tudjam annak meghatározását.

Ha betéve tudnád a Bibliát és minden bölcs jeles mondásait, Isten szeretete és kegyelme nélkül mindez hasznodra volna?

Hívságok hívsága és minden hiábavalóság, csak egy ér valamit, hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk.

Ez a bölcsesség summája: evilágot megvetve minden igyekezetünket a mennyek országára irányítani.

Hiábavaló dolog tehát veszendő gazdagságot keresni, és reményünket abba vetni.

Hasonlóképpen hiábavalóság mindenáron elismerést keresni, magas polcokra kívánkozni.

Hiábavaló dolog a test kívánságait követni, arra vágyakozni, amiért később keményen lakolni kell.

Hiábavaló igyekezet hosszú életet óhajtani és az igaz életre kevés gondot viselni.

Hiábavalóság csak a földi élettel törődni s az eljövendőről előre nem gondoskodni.

Hiábavaló azt szeretni, ami egy-kettőre elmúlik, és oda nem igyekezni, ahol örökké való öröm vár ránk.

Jusson eszedbe gyakran a közmondás: Nem elégszik meg a szem látással, a fül sem telik be hallással.

Azon légy hát, hogy szívedet elvond a látható dolgok szeretetétől, és a nem-láthatókhoz fordulj.

Mert akik érzéki természetük törvényét követik, beszennyezik lelkiismeretüket, és Isten kegyelméből kiesnek.