„Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!”
„Ó szentséges Anyám, a keresztre feszítettnek vésd szívembe sebeit. A keresztnél veled állni, gyászban veled eggyé válni erre hív a szeretet.”
„Ó szentséges Anyám, a keresztre feszítettnek vésd szívembe sebeit. A keresztnél veled állni, gyászban veled eggyé válni erre hív a szeretet.”
„Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”(Lk.2;34-35)
Kételkedsz a szenvedés értelmében…? – Tekints Krisztus keresztjére!
Kételkedsz magadban…? – Tekints a keresztre!
Kételkedsz Istenben és az ő szeretetében…? – Tekints a keresztre!
A mai napon – a Szent Kereszt Felmagasztalása után – Jézus édesanyjára, a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, aki átélte a szenvedést. Szenvedésében is Krisztusra, a Megváltóra mutat. Azt tanítja, hogy Isten nem hagy magunkra a bajban, a testi szenvedésben vagy a lelki gyötrődésben. Isten velünk szenved, bennünk szenved, hogy nekünk feltámadásunk és örök életünk legyen őbenne. Máriát, minden angyal és ember fölé emelte, magasztalta az Isten kegyelme. Méltán becsüli meg tehát az Egyház sajátos tisztelettel, hiszen Ő Istennek szentséges Anyja!
A Boldogságos Szűz tisztelete ott élt az apostoli Egyház liturgiájában.
Krisztus dicsőséges feltámadása, majd mennyekbe menetele után Szent János gondoskodó szeretete őrködött az Istenanya embersorsa fölött, mert Krisztus reá bízta Szent Édesanyját. Az apostoli kortól kezdve évszázadok emberáradata ünnepli, köszönti a Szűz Anyát, mindannyiunk Édesanyját.
„Áldott légy, Szûz Mária, téged köszöntenek az égi seregek.Illatozz, Isten kegyelmébõl fakadt mennyei szép rózsa,Atyának leánya, – Fiúnak Anyja, – Szentlélek arája!”
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében halott Fiával szerepel (Pieta).
Az Egyház megemlékezik Mária életének, a Vértanúk Királynéjának többi szenvedéséről is: Isten Anyjának szenvedéseit már a liturgikus ünnep elrendelése előtt is tisztelték.
1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a Fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését.
1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet.
1888-ban XIII. Leó pápa a „hét alapítót” szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.
1423. Kölni zsinat elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára helyezte át.
Szent X. Pius pápa helyezte át az ünnepet szeptember 15-re.
A Megváltó Társa a Fájdalmas Szűzanya
Jézus Krisztus és Fájdalmas Anyja közös szenvedésének köszönhetjük az üdvösséget és minden jót.
A Boldogságos Szűzanya a Fia életét kezdettől fogva kísérte. A kereszt alatt is ott találjuk Őt.
Fájdalma határtalan, de az igent, amelyet az angyalnak kimondott, újra és újra kimondta. A Fájdalmas Anya fájdalmán átszűrődik a feltámadás fénye, hogy minden fájdalmunk enyhülést találhasson a szenvedő Jézusnál, és az Ő fájdalmas édesanyjánál.
Amikor Szűz Mária bemutatja Jézust a templomban, akkor az agg Simeon pap jövendöl Máriának: A te lelkedet is tőr járja át. Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul „Transfixio”-t.
Mária szívét hét tőr járta át:
” Íme, a te fiad! Íme, a te anyád!” – ” A te lelkedet is tőr járja át.”
Ez a prófétai mondat akkor teljesül be igazán amikor a római katona a már keresztre feszített és meghalt Jézust lándzsával átdöfi.
„Jel lesz Ő, melynek ellene mondanak, s a Te lelkedet is tőr járja át!”
S valóban, Mária életében valóra vált a prófécia:
A nagypéntek gyötrelme az ő anyai szívét is a fájdalom tengerébe merítette, Istenben bízva, együtt szenvedett szent Fiával.
„Szűz Mária gyászvirág, mély bánatot termő ág,mint összetört rózsaszál, jaj de árván maradtál!Mária, Mária, hétfájdalmú Szűzanya!”
A katolikus egyház úgy tartja, ekkor válik Szűz Mária szenvedése eggyé Jézuséval. Az élő anya ugyanis jelen volt, ott állt fia keresztfája alatt, és szemtanúja volt Jézus szenvedéstörténetének, amely azt jelenti, hogy Krisztus testével szenvedett, de lélekben nem tört meg, az anyja viszont lelkében szenvedett de testével nem tört meg. Így anya és fia, Szűz Mária és Jézus szíve összeforrt ebben a pillanatban, és ennek jogán is helyezik a katolikusok Szűz Máriát a csüggedés közbenjárójává.
Jézus Krisztus és Fájdalmas Anyja közös szenvedésének köszönhetjük az üdvösséget és minden jót. A megváltó Jézus után tehát, Mária joggal tart igényt az egész emberiség elismerésére, mely nem alaptalanul hirdeti őt boldognak.
Nyilvánítsuk ki hálánkat azáltal, hogy Szeplőtelen Szívének ajánljuk minden szenvedésünket és fáradozásunkat, amit Isten és embertársaink iránti szeretetből teszünk.
A kísértések, megpróbáltatások és szenvedések, az Isten Anyját életében, egyetlen pillanatra sem kerülték el, a sátán mindent meg is próbált, hogy akár a legkisebb mértékben is, de kételyt ébresszen Benne Isten üdvözítő szándékai iránt.
A legnagyobb harcot Mária hite ellen a Kereszt lábánál indította a sátán, ahol gonoszságának teljes erejét bevetette, hogy kétséget ébresszen benne. Annak ellenére azonban, hogy Mária szívét a leggyötrelmesebb fájdalom töltötte el, amit emberi teremtmény érezhet ‒ ő tudta, hogy ki Az, aki meghal a Kereszten és hogy így kell meghalnia ‒ az élő és sziklaszilárd hitéből mérhetetlen szeretet fakadt.
A sátán mindenféle módon próbált rést ütni Mária hitén, hogy legalább parányi kétséget ébresszen benne, de a legcsekélyebb mértékben sem sikerült csorbát ejtenie rajta. Mária rendíthetetlenül hitte, hogy ez a fájdalmas és látszólag abszurd halál Jézus győzelmét, diadalát és uralmát jelenti, amellyel beteljesíti az egész emberiség ‒ s így az ő személyes ‒ Megváltását is, ami az ő esetében előzetesen érvényesült.
A fájdalmas Szűzanya napján Máriára elsősorban úgy gondolunk, ahogyan a Pietà képek ábrázolják, de gondolunk többi szenvedésére is.
A hagyomány szerint Mária szívét hét tőr járta át:
–Jézus körülmetélése
–Menekülés Egyiptomba
–A 12 éves Jézus keresése
–Találkozás a keresztet hordozó Jézussal
–Megfeszítése
–Levétel a keresztről, piéta
–Sírba tétel
„Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja.Úgy siratja szent Fiát, – Úgy siratja szent Fiát.Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte,Tőrnek éle járta át, – Tőrnek éle járta át...”
Mária megértette, hogy e halál révén teljesül be az a nagyságról szóló prófécia, amelyet Gábriel Arkangyal előre meghirdetett neki:
„Nagy lesz Ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”(Lk 1,33).
Olvasmány Szent Bernát apát beszédeiből…
A Szűzanya vértanúságát hirdeti Simeon jövendölése csakúgy, mint az Úr szenvedésének története. Ez a Gyermek – mondja a szent öreg a kisded Jézusról – sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben; jel lesz, amelynek ellene mondanak, Máriának pedig ezt mondja: A te lelkedet is tőr járja át (Lk 2, 34-35).
Boldogságos Anya, bizony a te lelkedet is tőr járta át! Hiszen csak a tiéden áthatolva járhatta át Fiad testét. Sőt, miután kiadta lelkét a te Jézusod, aki ugyan sokaké volt, de elsősorban mégis a tied, akkor az ő lelkét már nem érhette el az a kegyetlen lándzsa, amely az oldalát megnyitotta.
Holtában neki már nem árthatott, de a döfés a te lelkedbe hatolt. Jézus lelke már nem volt ott a testében, de a te lelkedet nem lehetett onnét elszakítani. Tehát a te lelkedet járta át a fájdalom kínja olyan erővel, hogy méltán nevezünk téged vértanúnál is nagyobbnak, hiszen a testi szenvedés érzését benned felülmúlta a vele együtt szenvedés fájdalma.
Vajon számodra nem volt-e több a kardnál is, és nem járta-e át a lelkedet, nem sebzette-e szinte halálra Jézusnak az a kijelentése, hogy:
„Asszony, íme, a te fiad?” (Jn 19, 27)
Micsoda csere! Jánost kapod Jézus helyett, a szolgát az Úr helyett, a tanítványt a Mester helyett, Zebedeus fiát az Isten Fia helyett, a csupán embert az igaz Isten helyett.
Hogyne járta volna át a te gyöngéd, szerető lelkedet, amikor ezt hallottad, hiszen még a mi kőből való, sőt vaskeménységű szívünkbe is belehasít már az is, ha erre ráemlékezünk?
Ne csodálkozzatok, testvérek, ha azt állítjuk, hogy Mária lélekben vértanú volt.
Csak az csodálkozzék, aki elfelejti, hogy Pál a pogányok legnagyobb bűnének érzéketlenségüket tartotta. Ilyen érzéketlenség egyáltalában nem volt Mária szívében, tehát szolgáiban se legyen!
De kérdezhetné valaki:
„Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?” Kétségtelenül tudta.
„Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?” Biztosra vette.
„Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?” – Nagyon is fájt.
De ki vagy te, testvér, és honnét veszed azt a bölcsességet, hogy jobban csodálkozol Mária együttszenvedésén, mint Mária Fiának szenvedésén?
Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele?
A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette életre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt.”
Urunk, Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember, könyörgünk hozzád, hogy a te drága édesanyád, Mária, kinek lelkét a te szenvedéseinek óráiban a fájdalom tőre járta át, érettünk közbejárjon, most és halálunk órájában, a te érdemeid által, világnak Megváltója, ki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Istenünk, te úgy akartad, hogy a Szűzanya osztozzék Fiad szenvedésében, és ott álljon dicsőséges keresztje alatt. Add meg Egyházadnak, amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében, hogy része legyen Krisztus feltámadásában is. Ámen.