„Exaltatio Sanctae Crucis” – „A Szent Kereszt Felmagasztalása”
„Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.”(Jn.3;14-17)
„Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a Világot!”
A szent keresztet ünnepeljük ma az Egyházban. Azt a keresztet, amely oly sok helyen és oly sokféle módon megtalálható. Hiszen ott van a kereszt a templomok tornyán általában legmagasabban egy-egy település fölött, ott van egy-egy régi épület homlokzatán, ott van a szobánk falán. Ott van a temetőben, a keresztek sűrű erdejében, ott találjuk a nyakláncokon, fülbevalókon, ékszereken…
A mai ünnepen, Szent Kereszt felmagasztalásának napján az Egyház tudatosan is ráirányítja a figyelmünket a kereszt fontosságára és üzenetére, amely nem válhat üres jelképpé – hanem arra vár, hogy felfedezzük a felmagasztalás igazi mélységét és tartalmasságát.
A katolikus egyházban sohasem a tárgy az elsődleges, mi azt tiszteljük, amire az emlékeztet minket. A keresztet az egyház történelmében mindig együtt említették a szenvedés vállalásával.
Avilai Szent Teréz erről azt mondja: „A kereszt a mi nagy nevelőnk, és ha hiányzik a kereszt az életemből, akkor félek, hogy elfeledkezett rólam az Isten”.
Ha Krisztus keresztre feszítése a megdicsőülésbe vezetett, akkor remélhetünk benne, hogy a mi kereszthordozásunknak is örök értéke van és a dicsőségbe vezet. Önmagában a szenvedés nem érték. Isten sem örül annak, ha mi kínlódunk. Az teszi értékessé, hogy közben a krisztusi hasonlóság üt át rajtunk. Valamint az, hogy a szeretet fokmérője az áldozat. Tehát minél nagyobb áldozatra vagyunk képesek Istenért, annál inkább igazoljuk iránta való szeretetünket.
Így érthetjük meg a szentek megállapítását:
„Földi életünk legnagyobb értéke a néma, panasznélküli szenvedés.”
A kereszténység első századaiban a pogány császárok üldözték a Krisztusban hívőket. A keresztények üldözése Nagy Konstantin császár trónra lépésével szűnt meg, az Ő rendelete adta meg a szabad vallás gyakorlást. Édesanyja, Szent Ilona császárné, aki mélyen hívő asszony volt, Jézus szülőföldjének számos „jeles helyszínét” felkutatta és oda templomot építtetett.
Így történt ez a keresztre feszítés helyén is!
Nagy Konstantin császár a szent sír fölé templomot építtetett, és az itt megtalált szent Keresztet ezen a napon ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek.
335. szeptember 14-én szentelték fel azt a fényes templomot, melyet Jeruzsálemben, a Golgotán a Szent Kereszt tiszteletére emeltek. Itt történt meg először a Szent Kereszt nyilvános ünneplése, felmagasztalása, hisz a zsidók és a pogányok számára a kereszt a gyalázat jele, míg nekünk, keresztényeknek a szeretet győzelmének jelképe,
„melyen az Élet halni szállt, s megtörte holta a halált…”
Innen a név: Szent Kereszt felmagasztalása.
Azóta az egyház minden évben megüli ezt a napot – felemeli a keresztet, hogy rátekintsünk és tudatossá legyen, hogy az Úr Jézus mit vállalt értünk, és nekünk Krisztus követőknek, keresztényeknek milyen irányba kell haladnunk.
Szent Pál azt mondja a keresztről:
„Ez a jel a pogányoknak oktalanság, a zsidóknak botrány, a meghívottaknak viszont Isten ereje.”
A pogány görögök ugyanis úgy képzelték, hogy az emberiséget reménytelen helyzetéből az ész, a tudomány, az isteni bölcsesség fogja megváltani. De a kereszt a gyengeség jele. És mivel Isten nem lehet gyenge, azért a keresztre feszített Jézus nem lehet a Megváltó…
Ez ostobaság! A zsidók az idegen uralom alóli felszabadítóra gondoltak, aki a földön megalapítja a dicsőséges messiás-országot. – De nagypéntek bukást hozott Jézus számára, botrányt jelentett neki. Nem fogadták el Messiásnak.
A keresztényeknek viszont Isten ereje! – Hitünk jele és vallásunk diadaljelvénye!
Lyoni Szent Ireneusz „Az apostoli igehirdetés feltárása (II. sz.)” c művében így ír:
„Ő maga a mindenható Isten Igéje, aki láthatatlan jelenlétével eltölt mindent ebben az egész világban, és körülfogja hosszúságát és szélességét, magasságát és mélységét, mert Isten Igéje által rendez el és kormányoz mindent, Isten Fia bennünk van keresztre feszítve, mert a kereszt alakját rányomta a világra, hisz amikor láthatóvá lett, ki kellett nyilatkoztatnia ennek a világnak részesedését keresztre feszítésében azért, hogy látható formája által megmutassa miként munkálkodott a láthatón…”
Látomásokban sokszor úgy jelenik meg a kereszt, mint fényes kereszt, melynek nyomában egy szép ifjú jár, aki a végén Pál apostollá változik.
A sugárzó keresztet, amely a keleti falon jelenik meg, Aranyszájú Szent János hosszan méltatja:„Senki se szégyellje tehát üdvösségünk tiszteletreméltó jelképét, legnagyobb javunkat, amely által élünk, vagyunk.”
Úgy viseljük Krisztus Keresztjét, mint koszorút! Minden általa teljesedik rajtunk. Amikor újjászületünk, ott van a kereszt. Amikor a misztikus eledellel táplálkozunk, a kézfeltételnél, és bármi mást végeznek, ott van mindenütt nekünk a győzelemnek ez a jelképe.
Ezért mennyi buzgalommal rajzoljuk azt a falakra, a kapukra, ajtókra, homlokunkra, véssük elménkbe. Ez üdvösségünk, egyetemes megváltásunk, Urunk irántunk való irgalmasságának a jele. Mert mint bárányt vitték leölésre. Amikor keresztet vetsz, gondolj a kereszt egész tartalmára, oltsd ki a haragot és minden szenvedélyt!
Amikor keresztet vetsz, töltse el bizodalom elmédet, szabadítsd meg a lelkedet! Hiszen tudod, hogy ki szerezte meg nekünk a szabadságot. (…)
Nemcsak ujjunkkal kell azt rajzolni, hanem mindenekelőtt teljes hittel kell azt bevésni akaratunkba. És ha így rajzolódik ki szemed előtt, akkor nem képes megállni előtted a tisztátalan démon, mert látja azt a kardot, amely lecsapott rá, látja a tőrt, amely halálosan megsebesítette.
A szentföldre utazó zarándokot megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Nagy élmény a betlehemi barlangban a jászol helyén olvasni:
„Itt született Jézus Krisztus, a világ Megváltója”.
Az Olajfák hegyén térdelni a szikla előtt, amely tanúja volt Jézus vérizzadásának. Végig járni a Via Dolorosa 14 állomását és keresni az Úr lába nyomát az ősi köveken. De mindennél lenyűgözőbb a Kálvária dombjára épült Bazilika sziklarepedésében kitapintani a Megváltó keresztjének egykori helyét és éjszakai Szentségimádást végezni Jézus történelmi keresztje előtt. A lassan pirkadó hajnali fényben a kereszt felmagasztalásának ünnepi élményét éli át. Még a nem vallásosak is megsejtenek valamit a kereszt titkából.
Isten igazságossága megkövetelte a bűn elitélését. Az ítéletet azonban nem a bűnös emberiségen hajtotta végre, hanem Szent Fia értünk vállalt áldozatát fogadta el helyettünk.
Középkori legenda szerint nagypénteken egy ember rohant fel a Kálváriára és kiáltotta:
„Ártatlant öltetek meg, a bűnös én vagyok!” – Barabbás volt…
Valamennyiünknek ezzel a lelkülettel kellene a kereszt alá térdelve bűnbánattal ismételni ezeket a szavakat.
A kereszt mindennapi életünk tudatos, vagy éppen véletlenszerű tartozéka. Ott van a szobánk falán, néha szemünkbe ötlik egy-egy hegytetőn, templomtornyon, nyakunkban hordjuk, vagy ima előtt magunkra rajzoljuk – keresztet vetünk.
Tanuljuk meg öntudatosan tisztelni Krisztus keresztjét.
Bár sokan díszítik magukat kereszttel, például úgy, hogy láncon hordják a nyakukban, ez sok esetben valóban csak dísz, és szó sincs tudatosságról.
Valahányszor keresztet vetünk magunkra, vagy észrevesszük templomunk tornyán, valahányszor megpillantjuk szobánk falán, lángoljon fel szívünkben a hálás viszont szeretet az Úr keresztje iránt.
A hívő ember számára viszont nem az a fontos, hogy egy adott kis ereklye tényleg az igazi keresztből származik-e, hanem maga a szent kereszt iránti tisztelet.
Mi viszont nem feledhetjük, hogy a szent kereszt Isten szeretetére és Krisztus értünk vállalt szenvedésére utal.
„A te Kereszted minden áldás forrása, minden kegyelem oka. Általa a hívők gyengeségük helyett erőt kapnak, a gyalázat helyébe dicsőséget, a halál helyébe életet. A régi állatáldozatok sokaságának megszűntével, a sokféle áldozatot most a Test és Vér egyetlen fölajánlása teljesíti be. Mert Te vagy az Istennek Báránya, Krisztus, ki elveszi a világ bűneit, s így önmagadban véghez viszel minden misztériumot, hogy miként egyetlen áldozat van itt minden korábbi helyett, úgy minden népből egy ország legyen.” (Nagy Szent Leó beszédéből…)
„Isten az ő Fiát nem csak útjelzőül állította, hanem ő maga az Út. Így biztosan haladhatunk.” (Szent Ágoston)
A magyar liturgiában szép példát találunk a kereszt értékére az esküvői szertartásban. A fiatal pár a feszületre tesz esküt, majd ezt a keresztet megkapják, és otthonukban kiakasztják a falra, ami így napról napra emlékezteti őket házastársi hűségükre és Isten szeretetére.
Őseink a falvak, az utak szélén kereszteket emeltek. Még ma is megfigyelhetjük, hogy az útszéli keresztek mellett mindig van friss virág, még a ma emberében is él a kereszt iránti hűség és szeretet. A mi feladatunk pedig az, hogy mindezt megőrizzük.
Szurdokpüspökit az 1200-as években alapították. A falu neve a közeli szurdokra és a település egykori birtokosára, az egri püspökre utal. Az első templom a hegyoldalban állt, és már annak is szent kereszt volt a titulusa. A teljesen elpusztult templom feltételezett helyének közelében egy kis forrás fakad, Szentkereszt kútja, ami mind a mai napig viseli a templom címét. Az itt lakók a keresztet annyira tisztelték, hogy az általános gyakorlat ellenére a határban nem építettek keresztet.
A jelenlegi templomban egy nagyon régi szent kereszt ereklyét őriznek, melyet a búcsú idején (A szent kereszt felmagasztalása, szeptember 14.) elővesznek, és hódolnak előtte.
Miközben a nép megérinti és megcsókolja az ereklyét, mint az elmúlt évszázadok során, ma is felhangzik az ének:
„Szent kereszt, szent kereszt, te tiszteletedre/ És dicsőségedre jöttünk e szent helyre, szent kereszt/ Rajta Jézus teste fel van rá feszítve/ Örök üdvösségünk szent kereszt” és „Ismét eljöttünk e kedves szép helyre/ Hol ragyog Úr Jézus dicső keresztje/ Öleljük át, csókokkal illessük/ bajainkban így megsegíttetünk”.
Mintha Jézus szavai válnának valóra:
„Ha felmagasztalják az Emberfiát a keresztre, mindeneket magamhoz vonzok.”
Ajkunk pedig ismételje az örökszép fohászt:
„Imádunk Krisztus és áldunk téged,mert szent kereszted által megváltottad a világot.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Az egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá legyen, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia minden kereszténynek.
A kereszt ószövetségi előképe a Mózes által póznára tűzött rézkígyó: aki hittel és bűnbánattal tekintett a kígyóra, megmenekült a marásától.
E rézkígyót Jézus is említi Nikodémusnak mint kereszthalála előképét.
A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel. Jézus Krisztus megfeszítése előtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség és szégyen jele volt; ám feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált. A kereszt az ókori és kora középkori keresztény hitvilágban és művészetben győzelmi jel, az üdvösség fája, amelyen Krisztus királlyá dicsőül.
„Ha felmagasztalják az Emberfiát a keresztre, mindeneket magamhoz vonzok.”
Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.