Németországban a kultúrharcnak nevezett egyházüldözés idején (1872–79), egyik város utcasarkán az éjszaka folyamán nagy titokban plakátot ragasztottak ki. Bezzeg jaj lett volna, ha az éber rendőrség rajta kapja a merénylet elkövetőjét! A plakát ugyanis tengerparti sziklát tüntetett fel, mint a katolikus Egyház alapkövének, a pápaságnak jelképét, amelyet a hullámok hevesen ostromoltak. Több férfi pedig, – közöttük bizonyára Bismarck, a vaskancellár is, nekigyürkőzve, nagy erőfeszítéssel igyekeznek a sziklát helyéből kimozdítani s a tenger hullámaiba süllyeszteni. A háttérben Lucifer áll gúnyosan kacagva a haszontalan erőlködésen. A kép felírása ezeket a szavakat adja az ördögök fejedelmének ajkára: „Uraim, ne tegyék magukat nevetségesekké! Én a pokol összes hatalmasságaival már 2000 éve próbálom ezt a sziklát szétrombolni, de még csak egy morzsát sem sikerült abból letörnöm, és önök akarják azt szétmorzsolni?!”
Valóban találó gondolat ez, hű képe a valóságnak. Az Egyház szikláját szünös-szüntelen dühöngve verdesik, csapkodják az emberi szenvedélyek szennyes hullámai. Az ég beborul felette. A villámok cikáznak, mennydörgés mennydörgést ér. Közben trónok dőlnek romba, birodalmak hullanak széjjel … Azután elvonul a vihar, kiderül az ég, s fényes napsugarak ragyogják be a rendületlenül, mozdulatlanul álló sziklát. És még csak kárt sem szenvedett, legfeljebb a felcsapkodó hullámok a port, a piszkot, az iszapot mosták le róla.
A világtörténelemben egyedülálló jelenség ez.
A kiásott, szerteszét heverő romok s a történelem lapjai egyaránt búsan azt hangoztatják, hogy minden mulandó ezen a földön.
Hol van már Cheops fáraó hatalmas birodalma? Emlékét úgyszólván csak a nagy fejedelem óriási síremléke őrzi, amelyet százezer ember 20 évig épített.
Már nyoma sincs Salamon birodalmának. Eltűnt világhírű templomával, amelyen száznyolcvannégyezer ember 7 évig dolgozott.
A hatalmas római birodalom elmúlásáról a Kolosszeum nevű cirkusz romjai regélnek, amelyben hajdan százezernyi nézőközönség élvezte a gladiátorok s vadállatok viaskodását s keresztény őseinknek vérehullását.
Éppen napjainkban hatalmas uralkodóházak szerepeltek le. A Habsburgok, akik 1438–1918-ig 20 uralkodót adtak, a Romanovok, akikből 1613–1917-ig ugyancsak 20 cár került ki, Hohenzollerek, akiknek 1701 –1918-ig 8 tagja viselte a német királyi, illetőleg császári koronát. Se szeri, se száma a cégeknek, vállalatoknak, rendszereknek, intézményeknek, amelyek egykor virultak s szinte örök életet ígértek maguknak, s ma már csak a múltnak emlékei közé tartoznak.
Az általános múlás, a felhalmozódó romok között csak egy építmény, egy remekmű áll rendületlenül, változatlanul, teljes erőben, ez a katolikus Egyház.