Ha bőven akarunk meríteni az isteni élet forrásából, menjünk Máriához. Kérjük tőle, hogy vezessen el bennünket ehhez a forráshoz. Valóban, ő minden teremtménynél jobban elvezethet bennünket Jézushoz. Ezért joggal nevezzük őt „az isteni kegyelem Anyjának”. Ezért alkalmazza reá az Egyház is a Szentírásnak ezt a helyét: „Aki engem megtalál, életet talál és üdvöz merít az Úrtól”.1 Lelkünk üdvösségét, életét egyedül az Úr Jézustól kapjuk. Ő az egyetlen közbenjáró. De ki vezethetne el bennünket biztosabban hozzá, mint Mária és ki indíthatná hathatósabban könyörületre, mint Édesanyja?
Különben Jézus az anyaságnak egészen különös kegyelmével ajándékozta meg Máriát, misztikus teste számára. Ez az utolsó szempont, amiért természetfeletti szemszögből tekintve oly nagyon termékeny a Szent Szűz tisztelete. Miután Krisztus Máriától magára vette az emberi természetet, mint említettük, Anyját belekapcsolta minden misztériumába, a templomban való bemutatásától kezdve egészen a Kálvária áldozatáig. De mi a célja Krisztus összes misztériumának? Hogy példaképet állítson természetfeletti életünk elé, hogy váltságdíja legyen megszentelődésünknek és forrása egész életszentségünknek; hogy hozzá hasonló testvéreiből örök és dicsőséges közösséget alkosson magának. Az új Ádám mellé ezért csatlakozott Mária új Évaként. De őt még inkább nevezhetjük „minden élő anyjának”,2 mint Évát, mert Anyja mindazoknak, akik Fia kegyelméből élnek.
Az imént mondottuk, hogy ez a kapcsolat nem csupán külső volt. Krisztus, mint Isten, mint a mindenható Ige, megteremtette Anyja lelkében azokat az érzelmeket, melyeket táplálnia kellett azok iránt, akiket testvéreivé akart tenni azáltal, hogy Máriától született és azáltal, hogy végigélte misztériumait. A Szent Szűz a maga részéről megvilágosítva a kegyelemmel, mely túláradt benne, alázatos „legyen”-nel felelt Fia szándékára; egészen odaadta lelkét és teljesen egyesült isteni Fia szellemével. Mikor a megtestesülés isteni tervéhez beleegyezését adta, elvállalta azt is, hogy egészen különös jogcímen részt vesz a megváltás tervében is. Nemcsak azt fogadta el, hogy Jézus Anyja lesz, hanem azt is, hogy belekapcsolódik egész megváltói küldetésébe. Jézus minden egyes misztériumánál meg kellett újítania ezt a szerető „legyen”-t mindaddig, míg a Kálvária áldozata után, ahol a világ üdvösségéért feláldozta azt a Jézust, azt a Fiút, azt a testet, melyet ő formált, azt a vért, mely az övé volt, el nem mondhatta ő is: „Minden beteljesedett”. Ebben az áldott órában Mária annyira behatolt Jézus érzelmeibe, hogy méltán nevezhetjük őt Társmegváltónak. Mint Jézus, ebben a pillanatban ő is újra szült bennünket szeretetével a kegyelem életére.3 Szent Ágoston szép gondolata szerint, mint a mi fejünk Anyja, akinek méhe szülte Krisztust, lélekben, akaratban, szívében ezen isteni fej összes tagjainak is anyja lett: „Test szerint Anyja fejünknek, lélekben anyja tagjainak”.4
És mivel itt a földön annyira összeforrott megváltásunk minden misztériumával, Jézus nemcsak dicsőséggel, hanem hatalommal is megkoronázta. Jobbjára ültette Anyját, ahol mint Isten Anyja, egészen sajátos jogcímen rendelkezhetik az örök élet minden kincsével: „A királyné ott áll jobbodon”.5 Ezt fejezi ki a keresztény jámborság is, amikor Jézus Anyját „Könyörgő Mindenhatóságnak” nevezi.
1 Péld 8,35
2 Ter 3,20
3 Cooperata est caritate, ut fideles in Ecclesia nascerentur. Szent Ágoston: De sancta virginitate, n. 6.
4 Corpore mater capitis nostri, spiritu mater membrorum ejus. De sancta virginitate, n. 6.
5 Zsolt 44,10