Ha általános (élet-) gyónást óhajtunk végezni, tudtára kell majd adnunk a gyóntatóatyának s azért vizsgáljuk meg előre, vajon csupán áhítatból avagy szükségből történik-e az. És ha szükségét érezzük az általános gyónásnak, nézzünk alaposan utána, vajon miért nem vagyunk előző gyónásainkkal megelégedve. Kérdezzük magunktól, hány éven át s hányszor gyóntunk, áldoztunk vagy fogadtunk más szentséget (pl. bérmálást, házasságot) szentségtörően avagy kétes lelkiismerettel. Vizsgálgassuk azután huzamosabb ideig egész lefolyt életünket, illetőleg azt a korszakot, amelyről gyónni akarunk. Osszuk fel esetleg egész életünket, ha életgyónást végzünk, korszakokra, aminők a gyermekség a 12–14 évig, ifjúság, házasállapot stb. Kutassuk erre a tíz és öt parancs rendje szerint, hogyan és hányszor vétettünk először az első parancs ellen életünknek egymás után következő korszakaiban, azután a második parancs ellen és így tovább. Különös tekintettel legyünk minden egyes korszakban állapotunk sajátos kötelességeire is.
Csak ily alapos készület biztosítja a jó általános gyónást s szerzi meg azt a szinte túláradó békét, amely ezt kísérni szokta.
Meg kell még jegyeznünk, hogy sokkal nagyobb pontosságra és részletességre vannak kötelezve azok, kik az általános gyónást szükségből végzik. Az ilyenek nagy gondot fordítsanak bűneik számának, nemének bevallására is, és ha valamit kifelednek, utólag pótolni tartoznak. A csupán nagyobb lelki haszonért végzett gyónásokban ez a pontosság, a már egyszer érvényesen meggyónt vétkekre nézve nincs megkövetelve. Amit ugyanis egyszer érvényesen s jól meggyóntunk, soha az életben nem vagyunk kötelesek a szentgyónásban újra bevallani.