A Szent Szűz tisztelete nemcsak végtelenül kedves Jézus előtt, hanem számunkra is nagyon termékeny. Mégpedig, mint már előre jeleztük, három okból.
Először is azért, mert az isteni tervben Mária elválaszthatatlan Jézustól, életszentségünk pedig abban áll, hogy amennyire tőlünk telik, a lehető legjobban megvalósítsuk az isteni üdvösségtervet. – Valóban, Isten örök gondolatai szerint Máriának lényeges szerep jut Krisztus misztériumában. Szűz Mária Jézus Anyja, tehát annak az Anyja, aki mindenünk. Az isteni terv szerint az emberek csak Krisztus, az Istenember által nyerték el az életet: „Senki sem jut az Atyához másképp, mint énáltalam”.1 De Krisztust Mária adta a világnak: „Érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott mennyekből és testet öltött… Szűz Máriától”.2 Ez az isteni üdvösségrend és ez a rend változhatatlan. Valóban, nemcsak azon a napon volt érvényben, amikor a megtestesülés megvalósult, hanem ma is érvényes, hogy közvetítse lelkünknek a megtestesülés gyümölcseit. Mert a kegyelem forrása Krisztus, a megtestesült Ige; de Krisztus, a közbenjáró elválaszthatatlan attól az emberi természettől, melyet Máriától kapott.3
A második ok egészen közel áll az elsőhöz: Isten Anyján kívül senkinek sincs nagyobb közbenjáró hatalma Jézusnál, hogy elnyerje számunkra a kegyelmet. – A megtestesülés óta Isten szívesen hallgat azok közbenjárására, akik egyek Jézussal, a misztikus test fejével, nem azért, hogy Fia közbenjáró hatalmát kisebbítse, hanem ellenkezőleg, hogy kiterjessze és felmagasztalja azt. Ez a közbenjárás annál hathatósabb, minél bensőségesebb valamely szent egyesülése Krisztussal.
„Minél jobban közeledik valami az okhoz, – mondja Szent Tamás, – annál jobban érzi ennek az oknak a hatását. Minél jobban közeledünk a tűzhelyhez, annál jobban érezzük a belőle kisugárzó meleget. – Krisztus a kegyelem oka, – teszi hozzá a szent egyházdoktor, – mivel ő a szerzője, mint Isten és ő a közvetítő eszköze, mint ember. És mivel a teremtmények közül a Szent Szűz jutott legközelebb Krisztus emberségéhez, mivel Krisztus tőle vette az emberi természetet, azért Szűz Mária magasztosabb kegyelmet kapott Krisztustól, mint minden más teremtmény.
De Istentől mindenki a Gondviseléstől szánt mértékben kapja a kegyelmet, – mondja tovább Szent Tamás. – Krisztus, mint ember, arra volt rendelve és kiválasztva, hogy megszenteljen minden embert: in virtute sanctificandi. Ezért benne mindennek olyan teljességben kellett meglennie, hogy kiáraszthassa az összes lelkekre: »Mi mindnyájan az ő teljességéből vettünk«.4 A kegyelem azon teljességének, melyet a Boldogságos Szűz kapott, az volt a célja, hogy a teremtmény egészen közel jusson a kegyelem szerzőjéhez. Valóban, oly közel, hogy a Szent Szűz méhébe zárta azt, aki telve van malaszttal és amikor a világra szülte, úgyszólván magát a kegyelmet adta a világnak, mivel Jézusban a kegyelem forrását adta neki.”5 Mikor a Szent Szűz tiszta méhe megszülte Jézust, magát az élet szerzőjét adta nekünk. Az Egyház a karácsonyi szentidőben, amikor Krisztus születését ünnepli, ezt énekli a Szűz Mária-antifóna könyörgésében: „Általad lettünk méltók befogadni az élet szerzőjét”. Ezért hívja a népeket, hogy magasztalják az Élet szerzőjét, melyet a Szűzanya hozott nekik:
Kit a Szűz szült, az Életet
Megváltott népek, zengjétek.
1 Jn 14,6
2 A szentmise Credója.
3 „Ha már egyszer Isten elhatározta hogy Szűz Mária által nekünk adja Jézust, nem vonja vissza ajándékait és ez az üdvösségrend többé nem változik. Mindig igaz volt és az is marad, hogy ha Mária szeretete által kaptuk minden kegyelem legfőbb okát, most is az ő közbenjárása által kapjuk a kegyelmet, amire szükségünk van a keresztény élet különféle körülményei között. Ha anyai szeretete olyan fontos szerephez jutott a megtestesülés misztériumában, mely a kegyelem legfőbb oka volt, akkor örökre közreműködik minden más kegyelemközlésnél is, mely csak az előbbiből származik.” Bossuet: A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén mondott beszéd, 1669. Szónoki művei, V. köt. 609. l. – Idézzük XIII. Leó hasonló szavait is: „Azt a fenséges kegyelmi kincset, melyet Krisztus hozott nekünk, egyedül csak Mária osztja szét. Ezért ha Krisztushoz akarunk menni, Máriához forduljunk, mint ahogyan a mennyei Atyához is csak Krisztus által juthatunk el”. A rózsafüzérről szóló enciklikából, 1891. szept. 22.
4 Jn 1,16
5 III., 27. q. a. 5.