Bár teljesen szűz maradt, emberi természetet adott neki. – Ez a kiváltsága egyedülálló, melyet Mária nem oszthat meg senkivel: Nec primam similem visa est, nec habere secquentem.1 Az Ige úgy is megjelenhetett volna itt a földön, hogy ex nihilo, semmiből teremtett emberi természetet vett volna fel, amelynek szervezete már teljesen kifejlődött lett volna, mint ahogyan Isten Ádámot alkotta a paradicsomban. Az isteni bölcsesség azonban nem így tett. Mikor az Ige egyesült az emberséggel, végig akarta járni az emberi fejlődés minden állomását, hogy megszentelje őket: asszonytól akart születni.
De ebben a születésben az a legcsodálatosabb, hogy az Ige úgyszólván egy asszony beleegyezésétől tette függővé.
Képzeljük magunkat Názáretbe és szemléljük ezt a kimondhatatlanul fenséges jelenetet. Megjelenik az angyal az ifjú Szűz előtt, üdvözli és tudtára adja üzenetét: „Íme méhedben fogansz és fiat fogsz szülni és nevét Jézusnak hívod. Nagy leszen ő, és a Magasságbeli Fiának fog hívatni… és királyságának nem leszen vége”. Mária megkérdezi az angyaltól, hogyan lehetséges mindez, amikor ő szűz? „Miképpen leszen ez, mikor férfit nem ismerek?”2 Gábriel így válaszol: „A Szentlélek száll tereád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; azért a Szent is, mi tőled születik, Isten Fiának fog hívatni”. Azután hivatkozik Erzsébet példájára, aki magtalansága ellenére is fogant, mert így tetszett az Úrnak. Majd hozzáteszi: „Istennél semmi sem lehetetlen”. Felfüggesztheti a természet törvényeit, amikor akarja.
Isten elhatározza a megtestesülés misztériumát, ez azonban csak akkor valósul meg, ha a Szent Szűz beleegyezik. Tehát a misztérium megvalósítása Szűz Mária szabad elhatározásától függ. Ebben a pillanatban Szent Tamás szavai szerint, Mária minket valamennyiünket képviselt a maga személyében. Mintha Isten az egész emberiség válaszát várta volna, mielőtt egyesült volna vele: „Isten a megtestesülés hírüladásával a Szűz beleegyezését az egész emberi természet beleegyezése helyett várta”.3 Milyen ünnepies pillanat ez! Hiszen ez a pillanat határozott a kereszténység legfontosabb misztériuma felett. Szent Bernát egyik legszebb homíliájában, melyet a megtestesülés hírüladásáról mondott, bemutatja, hogy az egész emberiség, mely évezredek óta remélte üdvösségét, azután az angyali karok, sőt maga Isten is milyen aggódva várta az ifjú Szűz beleegyezését.4
És Mária megadja a feleletet: eltelve hittel a mennyei szó iránt, egészen aláveti magát az isteni akaratnak, melyet az angyal kijelentett neki és teljes, feltétlen odaadással válaszol: „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint”.5 Mária ezzel a „legyen”-nel egyezett bele a megváltás isteni tervébe, melyet az angyal kifejtett előtte. Ez a „legyen” mintegy a teremtés „legyen” szavát visszhangozza. De Isten ezzel a beleegyezéssel egészen új világot, végtelenül magasabbrendű világot készült megalkotni: a kegyelem világát. Mert ebben a pillanatban az isteni Ige, a Szentháromság második isteni személye öltött testet Szűz Máriában: „És az Ige testté lőn”.6
Mint az angyal szájából hallottuk, kétségtelen, hogy itt ki volt zárva minden emberi közreműködés, mert Krisztus fogantatásának és születésének egészen szentnek kellett lennie. Az Istenember Mária legtisztább véréből fogantatott, a Szentlélek működése által, az ő méhéből jött világra. Mikor Jézus megszületett Betlehemben, ki feküdt ott a jászolban a szalmán? Az Isten Fia, az Ige, ki azonban egészen isteni személy maradt: „Ami volt, az maradt”,7 csakhogy a Szent Szűz méhében egyesült az emberi természettel. Ebben a gyermekben két különböző természet van, de csak egy személy: az isteni személy. A Szűz méhéből az Istenember születik: „A Szent, mi tőled születik, Isten Fiának fog hívatni”.8 Ez az Istenember, az emberré lett Isten, Szűz Mária Fia. Ezért mondotta Szent Erzsébet Máriának, telve Szentlélekkel: „Hogyan jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?”9 Mária Krisztus Anyja, mert mint minden édesanya a maga fiát, ugyanúgy alakította és táplálta ő is Jézus testét a maga legtisztább testével. Krisztus „asszonyból lett”, – mondja Szent Pál. Ez hittétel. Ha Krisztus „a szentek fényességében”10 való örök születése által valóban Isten Fia, igaz Isten az igaz Istentől, akkor időbeli születése által valóban Szűz Mária Fia. Az Isten egyetlen Fia egyúttal egyetlen Fia a Szent Szűznek is.
Ilyen kimondhatatlanul bensőséges egyesülés van Jézus és Mária között: Mária az Anya, Jézus a Fia. Ez az egyesülés szétválaszthatatlan. És mivel Jézus egy személyben az Isten Fia is, aki azért jött, hogy megváltsa a világot, Mária valóban bensőségesen kapcsolódik az egész kereszténység legfontosabb misztériumába. Egész nagyságának alapja: istenanyaságának különös kiváltsága.
1 A Laudes antifónája a karácscnyi officiumban.
2 Lk 1,34
3 Per annuntiationem exspectabatur consensus virginis loco totius humanae naturae. III. q. 30. a. 1.
4 Homilia IV., super Missus est, c. 8.
5 Lk 1,38
6 Jn 1,14
7 Quod erat, permansit. Kiskarácsony officiumának egyik antifónájából.
8 Lk 1,35
9 Uo. 43
10 Zsolt 109,3