Ha Krisztus Jézus „az Atya keblén”, kimondhatatlan örök születése által, az Isten Fia: „Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged”,1 akkor időbeli születése által, egy asszony méhében, Emberfia is: „Isten elküldé Fiát, ki asszonyból lett”.2
Ez az asszony Mária, de ez az asszony szűz is. Krisztus tőle és egyedül csak tőle kapja az emberi természetet. Tőle kell Emberfiává lennie. Mária tehát valóban Isten Anyja. A kereszténységben egyedülálló, kimagasló, lényeges szerepe van. Ahogyan Krisztusban az „Emberfiától” nem választható el az „Isten Fia”, ugyanúgy Mária is egy Jézussal. Valóban, Szűz Mária olyan fontos részt vesz a megtestesülés misztériumában, hogy az a misztérium lényegéhez tartozik.
Ezért, meg kell itt állnunk, hogy szemléljük egy kis ideig ezt a csodát: milyen szoros szálak fűznek egy egyszerű teremtményt a kereszténység legalapvetőbb fontosságú misztériumához és következésképpen természetfeletti életünkhöz is, ahhoz az isteni élethez, melyet Krisztustól, az Istenembertől kapunk, melyet Krisztus, az Isten ad nekünk, aki azonban, mint mondottuk,3 megtartja emberségét is. Jézushoz hasonlóan nekünk is Isten fiának és Mária fiának kell lennünk. Mindkét tulajdonság Jézusban, van meg legtökéletesebben. Ha tehát lelkünkön ki akarjuk vésni az ő arcvonásait, akkor ezt a két tulajdonságot kell magunkon viselnünk.
Az olyan jámborság, amely nem foglalná magában a megtestesült Ige Anyja iránti tiszteletet is, nem volna igazán keresztény. A Szűz Mária-tisztelet nemcsak fontos, hanem szükséges is, ha bőven akarunk meríteni az élet forrásából. Jámborságunkban Krisztust elválasztani Anyjától azt jelentené, hogy meg akarjuk osztani Krisztust. Azt jelentené, hogy szem elől tévesztettük, milyen lényeges szerep jutott szent emberségének az isteni kegyelem közvetítésében. Ha elhagyjuk Máriát, nem értjük meg Fiát sem. Nem ez történt-e a protestáns nemzetekkel? Azzal az ürüggyel, hogy nem akarják csorbítani az egyetlen Közbenjáró méltóságát, elvetették a Mária-tiszteletet. De nem vesztették-e el vele együtt a Krisztus istenségébe vetett hitet is? Ha Krisztus Jézus a mi Megváltónk, a mi közbenjárónk, a mi elsőszülött testvérünk azáltal, hogy magára öltötte az emberi természetet, hogyan szerethetnénk őt igazán, hogyan hasonlíthatnánk hozzá tökéletesen a nélkül, hogy különös tiszteletben ne részesítenénk azt, akitől kapta ezt az emberi természetet?
De ennek a tiszteletnek felvilágosodottnak kell lennie. Szóljunk tehát néhány szóval arról, mit adott Mária Jézusnak és mit tett Krisztus Anyjáért. Ebből láthatjuk, mit jelent számunkra a Szent Szűz és végül, hogy a Krisztus Anyja iránt tanúsított tisztelet milyen természetfeletti termékenység forrása számunkra.
1 ApCsel 13,33. Vö. Zsolt 2,7
2 Gal 4,4
3 Lásd IV. fejezet: Krisztus minden kegyelem forrása.