Vannak azonban ritka esetek, midőn maga az Egyház a lelkek üdve s a közjó érdekében a joghatóságot pótolja s azt már eleve az érvényesen felszentelt papnak megadja. Mikor történik ez?
1. Halálveszély esetén bármely ok idézze is azt elő. A halálos beteget vagy egyébként életveszélyben levőt tehát minden érvényesen felszentelt pap, legyen bár felfüggesztett, eretnek, aposztata, minden bűntől s egyházi büntetéstől feloldozhatja. Érvényes ez a feloldozás még a joghatósággal bíró pap jelenlétében is. Megengedett módon azonban az olyan pap, ki egyházi büntetéssel a gyóntatástól el van tiltva, pl. az aposztata, csak akkor oldozhat fel, ha más pap, ki ezt megtehetné, nincs a közelben.
Végső szükségben, de csakis ilyenkor a pap még azt is feloldhatja, akivel együtt a tisztaság szent törvényét bármi módon súlyosan megsértette.
A XVIII. század vége felé Franciaország egyik városában protestáns lelkészek ültek egy alkalommal a fehér asztal körül, midőn jelentik, hogy egy súlyos beteg férfi lelki vigaszt kíván. Egyik a lelkészek közül felkel, hogy a kívánságnak eleget tegyen. A beteg így szólott hozzá; „Én katolikus pap vagyok, ki vallásomat megtagadtam. Isten szerelmére kérem tiszteletes uram, katolikus papot küldjön hozzám, aki az Egyházzal halálom előtt kibékítsen. Ön nem segíthet rajtam”. „Kedves barátom – szól erre a lelkész reszkető hangon – én magam is szerencsétlen aposztata pap vagyok, ön jól tudja, hogy a halálveszélyben én is feloldozhatom s az Egyházzal, Istennel kibékíthetem.” A haldokló csakugyan könnyek közt végzé el gyónását s nem sokkal utóbb Isten gondviselését és irgalmát áldva lehelte ki megtisztult lelkét. A protestáns lelkész hazatérve némán ült le ismét társai közé. Az isteni kegyelem mintha csak kicserélte volna lelkületét. Ö is visszatért az Egyházba s mintaszerű papi élet után hunyt el.
Egyébként hazánkban is, hol, sajnos, aposztata papokban nem szűkölködünk, már több hasonló eset nyomára jöttünk. Egyik vasúti állomáson a vasúti tiszt szerencsétlenül járt társát – miután a váróteremből mindenkit eltávolított – meggyóntatta s feloldozta. Mindketten aposztata papok voltak. Másutt a protestáns lelkésznek felcsapott aposztata pap nagybeteg híveit oldozta fel. Hiába! a hitet nem lehet egészen kioltani sem a lelkiismeretet teljesen elfojtani.
2. Pótolja az Egyház a joghatóságot az általános tévedés esetén, midőn ti. valamely helység hívei majdnem mindnyájan tévesen azt hiszik, hogy a pap, kinél gyónnak joghatósággal rendelkezik. Nagyon világos, hogy még ily körülmények között is Egyházunk a joghatóságot csupán azoknál pótolhatja, kiknek megvan az áldozópapi rendjük.
3. Végre az Egyház a hívek lelki java s biztonsága érdekében akkor is kipótolja az esetleg hiányzó joghatóságot, ha maga a pap valami okból alaposan kételkedik, vajon van-e joghatósága avagy sem. Nagyon világos, hogy ez az illető papnak minden hibája nélkül is könnyen megeshetik.