„Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérüjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Máté 3:11,12)
Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!
Az ünnep régi magyar neve: „Nyakavágó Szent János”.
Jézus előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak a halálára, vértanúságára emlékezünk a mai napon. Keresztelő Szent János a kereszténység fontos alakja.
Keresztelő János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap volt, anyja Erzsébet. Zakariást némasággal büntette Isten, mert mikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, ő nem hitte el, mert már nagyon öreg volt; egészen János születéséig néma maradt.
János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett.
”Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” (Máté 3,4) és gyakran böjtölt.
Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett.
A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki:
„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)
János még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az eljövendő Messiás szolgája legyen, annyival nagyobbnak tartotta Jézust önmagánál. Ő volt a megtérést hirdető, a „pusztába kiáltó szó”, aki előkészítette a népet a Megváltó érkezésére.
„Igazságodat hirdeti ajkam, * és szabadító tetteidet”
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, * mert övék a mennyek országa”
Sajátos küldetésében mindannyian felismerhetjük, hogy keresztény küldetésünk egyik eleme, hogy Jézus számára utat készítsünk az emberekhez.
Keresztelő Szent János személye a keresztény igehirdetésben úgy tűnik elénk, mint aki életével és halálával egyaránt Krisztusra mutat. János a próféta, aki a sivatagban él és előkészíti Jézusnak, a Messiásnak érkezését.
Ő tehát az előhírnök, aki rámutat a Megváltóra.
János bűnbánatot hirdet az embereknek, s valamivel később, Jézus is ugyanezt teszi.
A Keresztelő körül kisebb tanítványi kör alakul ki, de nem sajnálja, amikor tanítványai közül egyesek Jézushoz csatlakoznak, az ő követői lesznek.
Jézus tanúja ő, aki halálával is előre jelzi a Megváltó sorsát. Tudatában van saját szerepének és küldetésének és soha nem akar túllépni azon, nem helyezi önmagát Jézus elé.
„Neki növekednie kell, nekem kisebbednem”
„..Egy alkalommal János megrótta Heródest, mert a saját feleségét eltaszította, és testvére feleségével élt…”
„…Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.
„Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő…”
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.
János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!”
Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.
Heródiás lánya – minthogy anyja előre kitanította – így szólt:
„Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!”
A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.
„…Üdvös meggondolni azután Heródes nagy dőreségét is kegyetlensége mellett, mikor az erkölcstelen Heródiás kedvéért feláldozza az erények mintaképét, Keresztelő Szent Jánost. Vigyázzunk, nehogy mi is hasonlókká legyünk hozzá, hiú földi dolgokért dobván el magunktól lelkünk boldogságát…”
Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak. ” (Mt 14,1-12)
Gyászos emlékű napja aug. 29-e a magyar történelemnek is, mert ezen volt a mohácsi vész (1526), amikor hazánk is elvesztette fejeit: királyát és legjobbjait. A több mint másfél százados török hódoltság jusson eszünkbe a mai ünnepen. A Mindenható nem engedte elpusztulni hazánkat ebben és más hasonló nagy veszedelmekben sem. Ebből merítsünk bizalmat a jövőt illetőleg.
Mintegy Keresztelő Szent János ajkáról hangzanak el az Introitus kezdőszavai (zsolt. 118.).
Ő valóban rettenthetetlen bátorsággal szállt szembe Isten törvényének védelmére a hatalmasokkal! Bár életével lakolt, mégis bátran mondhatja „nem szégyenültem meg” és „jó az Urat dicsérni!” (91. zsolt.) Az igazság szószólóját meg lehet ölni, de maga az igazság „virágozni fog mindörökké” és legyőzve a halált a vértanút üldözői fölé emeli (Grad. és Off.) és az örök dicsőség koronáját szerzi meg számára.
Ha Keresztelő Szent János születésnapjáról azt állítottuk, hogy az ünnep nyugatról származott át a keleti egyházba, akkor a maira vonatkozólag épp az ellenkezőről tesznek tanúságot a történeti kútfők;[1] és ha az előbbi ünnepnél úgy találtuk, hogy annak dátuma Karácsonytól függvén, aligha esik össze a születés valódi időpontjával, úgy aug. 29-e valószínűleg valami történeti esemény évfordulója.
„…[1] Keletről, ahol ez ünnep a szír nestorianusok kivételével általános (csak Konstantinápolyban 15 temploma volt régen), Galliába (Toursi Perpetuus kalendáriumában, a Martyrol. Hieronym. és Sacr. Gelasianumban megvan) és innét Rómába jött át, de még a Sacr. Leon. és Gregor.-ban nincs meg. Szent Ágoston két beszédében tesz róla említést. (S. 307. és 308.) Görögöknél: Ἡ ἀποτομή τῆς τιμίας κεφαλῆς τοῦ ἁγίου ἐνδόξου προφήτου προδρόμου καὶ Βαπτιστοῦ Ἰωάννου. Heródes lakomájának ellensúlyozására keleten e napon böjtölnek. (Nilles : Kalend. I. 261. sk. o.)”
Azonban, hogy mely eseményé, azt mindezideig nem sikerült megállapítani, mert a források több dologban ellenmondanak egymásnak.[2] Az bizonyosnak látszik, hogy nem a szent vértanúságának emléknapja a mai ünnep — bár neve azt mutatná — hanem szent ereklyéinek későbbi történetéből szolgáltatott valami fontosabb esemény okot megülésére. Mindazonáltal a szertartások mind Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által való lefejeztetéséről szólnak, ami a mai ünnep tárgyát képezi.
„…[2] L. bőv. Kellner : Heort. 167. sk. o. Vagy a szent csontjainak átvitele a Theophilus Alex. által a Serapis templom romjain épült templomába (így Tillemont), vagy ereklyéinek IV. századbeli föltalálását ünnepli (Thalhofer), vagy szent fejének másodszor való föltalálása a szíriai Kmesában (Mart. Rom. l. Baronius Not. ad Mart. Rom. — Megjegyzendő, hogy Ker. Sz. János fejének további sorsáról két egymással teljesen ellenmondó hagyomány van : l. Kellner : i. h.) [3] Zsolt. 118. (Wolter: Psallite sapienter. IV. 503.) ; zsolt. 91. (u. o. III. 378.) ; zsolt. 20. (u. o. 237.)
Keresztelő Szent Jánost Sevastiában temették el.
Szent Lukács evangélista Antióchiába viszi a Szentnek JOBB KEZÉT!
Iulianus császár (a Hitehagyott) idejében elrejtették egy falban, majd állítólag Athoszba került. A Szent Dénes kolostorban őrzik, és vele áldják meg a vizet.
A teste egészen 632-ig Sevastiában maradt eltemetve, de Iulianus császár el akarta égetni más szent ereklyékkel együtt. Ekkor a keresztények kiásták – teste épen maradt az eltelt évszázadok alatt – helyébe egy másik holttestet fektettek, a császár ezt a testet égette el.
A Szent testének további sorsáról nem sokat tudunk…
A Szent fejének is különös sorsa volt: sikerült megszerezni Heródes palotájából, nagy tisztelettel hordozták-rejtegették Mezopotámiába, Szíriában, Egyiptomban, ma Damaszkuszban található. Itt a keresztények Nagy Konstantin idejében építettek Keresztelő Szent János tiszteletére egy székesegyházat és itt tartották a Szent Fejét.
Az arabok azonban lerombolták, és a romok fölé 634-ben mecsetet építettek: Umayya al-Kabir mecsetet, ismertebb nevén a Damaszkuszi Nagy Mecset.
Mivel a muzulmánok is nagy prófétának tartják Keresztelő Szent Jánost, a mecset ma is az ő tiszteletére van.
A SZENT FEJÉT egy díszes koporsóban őrzik, a díszes kupola alatt. Szüntelenül tele van térdeplő vagy ülő betegekkel, főleg vakokkal. Megható a lehunyt vagy a sok üresbe meredő tekintet, ahol imádkoznak, várnak, reménykednek, mert már sok csoda történt a Szent fejének ereklyéi előtt.
A hagyomány szerint néhány muzulmán fejszével támadt erre a koporsóra, mondván:
„Mit keres itt ez a gyaur?”
Abban a pillanatban a vér, mint a szökőkútból, úgy tört elő koporsóból, a márványból. A mecset megtelt vérrel, és nem akart megszűnni.
Erre a támadók ijedten keresztény papokat hívtak, hogy állítsák meg a vérömlést.
Amikor a papok imádkoztak, a vér többet nem ömlött!
Azóta a muzulmánok körében nagy tiszteletnek örvend!
XVI. Benedek pápa szerint Keresztelő Szent János vértanúsága arra tanít bennünket, mai keresztényeket, hogy Krisztus szeretete, Igéjének és Igazságának szeretete terén nem köthetünk kompromisszumokat.
Krisztus Igazsága az igazság – nem léteznek kompromisszumok.
Keresztelő Szent János éppen az igazság iránti szeretet miatt nem félt attól, hogy erőteljes szavakat intézzen azokhoz, akik letértek Isten útjáról. A keresztény élet megkívánja, hogy nap mint nap megéljük az evangélium iránti hűség vértanúságát. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy hagyjuk magunkban növekedni Krisztust, hogy ő irányítsa gondolatainkat és tetteinket.
Ez csak akkor következik be életünkben, ha szilárd kapcsolatban vagyunk Istennel, ahogyan Keresztelő Szent János élete és vértanúsága tanítja.
Az ima nem elveszett idő, nem azt jelenti, hogy időt lopunk el tevékenységeinktől, legyen az akár apostolkodás, hanem éppen az ellenkezője: ha képesek vagyunk a hűséges, kitartó, bizakodó imaéletre, Isten maga ad erőt és tesz képessé arra, hogy boldogan és kiegyensúlyozottan éljünk, hogy leküzdjük a nehézségeket és bátran tanúságot tegyünk róla. (Castel Gandolfo, 2012.08.30.)
Keresztelő Szent János életpéldája erősítse bennünk annak tudatát, hogy a mi keresztény küldetésünk is a Krisztusról való tanúságtétel.
Segítsen ebben minket a Szentlélek!
Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében.
Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen
Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!