A lelkiatya által feladott szentségi elégtétel (penitencia) eltörli a már megbocsátott bűneink ideiglenes büntetéseit többnyire csak részben, de nagy ritkán egészen is.
Teszi pedig ezt, mint szentségi rész, a szentség erejével (ex opere operato), de egyúttal a vezeklő buzgalmának foka szerint, annak érdeméből is (ex opere operantis).
Hogy azonban a szentségi elégtétel ezt a büntetésttörlő erejét kifejtse, kell hogy a gyónó azt a megszentelő malaszt állapotában végezze. Ha valaki halálos bűnben végzi el a gyónási penitenciát, ezzel ugyan külön vétket nem követ el, sőt kötelességének is megfelel, de az elégtétel reája hatástalan marad, büntetést nem töröl.
Ha valaki magában a penitencia elvégzésében követ el bocsánatos bűnt, pl. figyelmetlen, szórakozott a kiszabott ima elvégzésében, ezzel a szentségi erő működését, tehát az ideigvaló büntetések egy részének eltörlését nem hiúsítja meg.