Augusztus 22. Csütörtök, MÁRIA SZEPLŐTELEN SZÍVE

„Mária mindent megőrzött szívében” – „Szívem és testem áhítozik az élő Isten után”

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária Szívében méltó hajlékot készítettél a Szentlélek számára. Add jóságosan, hogy a Szent Szűz közbenjárására dicsőséged templomává lehessünk.

A Boldogságos Szűz Mária Szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a szeplőtelen fogantatás és az istenanyaság. A szív elnevezés minden nyelvben egyet jelent a szeretettel, és a jósággal, a másikra való odafigyeléssel, és az irgalommal.

Szűz Mária szeplőtelen szívének ünnepe arra hív bennünket, hogy példája nyomán mi is egyre mélyebben tárjuk fel szívünket az Isten előtt. Az által, hogy alázattal befogadta Jézust, Szűz Mária az Egyház előképe, a Szentlélek temploma, minden megkeresztelt példaképe lett.

A Szentírásban vannak utalások Mária belső életére, szívére.

(Evangélium Lukács szerint 1,46; Evangélium János szerint 19,27; Levél a zsidóknak 4,10).

Az egyházatyák még nem beszélnek tiszteletéről, a kifejezés Eadmerrel (†1124 k.) jelent meg a teológiában.

A misztikusok számára Mária Szeplőtelen Szíve a Jézus iránti szeretet példaképe (Szent Mechtild, Helftai Szent Gertrúd, Svéd Szent Brigitta, Szalézi Szent Ferenc).

Története visszanyúlik a 17. századba.

Mária Szeplőtelen Szíve ünnepét Eudes Szent János kérte kongregációja számára 1646-ban. Írásaiban nem választotta szét a két szív liturgikus ünneplését.

– 1672-ben már sok francia egyházmegye átvette az ünnepet, annak ellenére, hogy 1669-ben a Rítuskongregáció betiltotta.

– VII. Pius pápa egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vasárnapra, Szent X. Pius 1907-ben a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldogasszony oktáváját követő vasárnapra engedélyezte.

– XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének. 1944-ben általánossá tette az ünnepet, liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte.

– 1969-ben az új kalendárium visszatért az eredeti gyakorlatra, és ezért mozgó emléknapként a Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombatra került át.

A 19. században szerzetesi és vallási közösségek Mária Szeplőtelen Szívéről nevezték el magukat.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szívének tiszteletét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. A Szűzanya fatimai megjelenése után egyre inkább elterjedt Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete.

Isten Anyja Fatimában megígérte a végső máriás győzelmet:

„Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik.”

XII. Pius pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta, és liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte.

Olvasmány Giustiniani Szent Lőrinc püspök beszédeiből….

„Mária mindent megőrzött szívében”

…Mária elgondolkodott mindarról, amit megtudott, akár olvasta, akár hallotta vagy látta azokat. Ó mennyire növekedett a hite, gyarapodtak érdemei és egyre jobban eltöltötte a bölcsesség fénye és fellángolt benne a szeretet tüze.

Mintha valami új életre keltő titkos égi szentségek ereje alakította volna át szívét, egyre jobban eltöltötte az örvendezés, anyává tette a Szentlélek, és úgy irányította őt az Atya felé, hogy mélységes alázatát soha el ne veszítse. Az isteni kegyelem olyan teljessége töltötte el, hogy a legegyszerűbb dolgok is a legmagasabb szemléletre ragadták és lelkét egyre tündöklőbb világosságra gyújtotta.

A Szűzanya áldott lelke – a benne lakozó Szentlélek valamint a tanítás által – mindig és mindenben Isten Igéjének irányító parancsához tudta magát szabni. Tehát nem a saját érzelmei és meggondolásai vezették, hanem az a belső bölcsesség, amelyet élő hite irányított, és külsőleg is ennek engedelmeskedett testének minden rezdülése.

Illő volt ugyanis az az isteni Bölcsességhez – aki a maga számára az Anyaszentegyházat készült lakóhelyéül építeni –, hogy a legszentebb Szűz szerepét és példáját állítsa oda Egyháza elé a törvények megtartására, a lélek tisztaságának ápolására, az alázatosság és az áldozatos lelkület tükreként.

Őt utánozd mindenben, hívő lélek!

Hogy lelkedben megtisztulj és hogy a bűn fertőjéből is képes légy kiemelkedni, neked is szíved benső templomába kell belépned.

Szívünknek e benső munkájában Isten sokkal inkább értékeli a készséges jószándékot, mint a véghezvitt nagy tetteket. Ennélfogva tehát akár lelki szemlélődés által olvadunk Istenbe, akár pedig erényeink növelésében vagy embertársaink szolgálatára a jócselekedetek gyakorlásában serénykedünk, mindezt azzal a lelkülettel végezzük, mint akiket csak a Krisztus iránti szeretet sürget.

Ez tehát a megtisztult lélek Isten előtti kedves áldozata, amely nem a kézzel épített templomban, hanem a szív benső templomában valósul meg, ahová kegyelmeivel együtt tér be az Úr Krisztus.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária Szívében méltó hajlékot készítettél a Szentlélek számára. Add jóságosan, hogy a Szent Szűz közbenjárására dicsőséged templomává lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.