Bármily szigorúan követeli Isten a gyónás teljességét, de mint bölcs törvényhozó elismeri a kivételek jogosultságát is. Ilyenek az úgynevezett külső túl nagy nehézségek, szinte legyőzhetetlen akadályok, a fizikai és erkölcsi lehetetlenség. A belső, csupán a gyónás természetéből folyó nehézségek, minők a szégyen, félelem a megdorgálástól stb. a teljesség alól soha fel nem mentenek. De lássuk kissé részletesebben.
A) A fizikai lehetetlenségek közé tartoznak:
a) a nagy betegség, amely a gyónót annyira elgyengítette, hogy teljes gyónásra szinte képtelenné tette;
b) a gyóntató nyelvének nem ismerése;
c) a némaság, siketnémaság;
d) időhiány, amelyet szorongató életveszély idéz elő, pl. csata vagy hajótörés alkalmával;1
e) tudatlanság s a bűntelen feledékenység, amely a leglelkiismeretesebb önvizsgálat után is erőt vehet az emberen.
B) Az erkölcsi lehetetlenség esetei pedig a következők:
a) ha a gyónási titok veszélyben forog, vagy annak megőrzését a helyzet nem engedi meg. Megeshetik ez pl. kórházakban, ahol a betegek nagyon közel fekszenek egymás mellett, de a gyóntatószékeknél is, ahol a hívek a gyónó háta megett szorongnak. Ide tartózhatik az az eset is, midőn a gyóntató akár siketsége folytán, akár önfeledten túlhangosan kérdez és beszél.
Miért is a zárt gyóntatószékek úgy a gyónó, mint gyóntatóra nézve nagy jótéteményt jelentenek. De ahol ilyen nincs, a gyónók legalább 3–4 lépésnyire álljanak a gyóntatószéktől s így várják, míg a sor reájuk kerül;
b) a teljes gyónás kötelezettsége továbbá megszűnik mindannyiszor, valahányszor abból akár a gyónónak, akár a gyóntatónak nagy testi, lelki vagy becsületbeli kára, avagy botrány következnék, eredne. Így némely ritka körülmények között a gyónás feltűnő hosszúsága arra a gyanúra adhatna okot, hogy a gyónót súlyos bűnök terhelik. A VI-ik parancs elleni bűnök túlhosszú s részletes tárgyalása a gyónóra, sőt némely gyóntatóra is veszélyt jelenthet. Ilyenkor elég volna azokat általánosságban meggyónni. Az aggályosok is többnyire fel vannak mentve a minden részletekre terjedő gyónástól, amely nekik felesleges kínokat s nem kis lelki s testi kárt okozna.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy úgy a fizikai, mint az erkölcsi lehetetlenség csakis annyira ment fel a gyónás teljessége alól, amennyire terjed. A gyónónak tehát legalább annyit meg kell tennie, amennyit megtehet. Ha nem tud mindent meggyónni, valljon annyit, amennyit képes; ha nem beszélhet, lehetőleg értesse meg magát jelekkel. Az akadály elhárultával pedig a meg nem gyónt bűnanyagot, jóllehet már meg van bocsátva, alá kell vetnie az Egyház kulcshatalmának, szóval a legközelebbi gyónásába bele kell foglalnia. Ezt a legközelebbi gyónást nem kell feltétlenül sürgősen elvégezni, hanem akkorra halasztható, midőn az amúgy is kötelezővé vált.
1 A gyónók túlságos nagy száma azonban sohasem elég ok arra, hogy a gyónást a teljesség sérelmével röviden végezzük.