„Pie vixit, sancte obiit” – „Jámborul élt, szentül halt meg”
„Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból – mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1 Jn. 3; 17-18)
Eudes János 1601-ben született Ri-ben, egy normandiai (Franciaország) kis faluban.
Atyja, lzsák, földmíves és falusi felcser volt a normandiai Ri községben ; anyját Corhin Mártának hívták. A házaspár békés egyetértésben és polgári jómódban élt. Csak egy nagy bánat gyötörte őket: hároméves házasságukból nem volt még gyermekük.
Közösen elzarándokoltak Szűz Mária egyik búcsújáró helyére s ott megfogadták, hogy ha Isten gyermekkel áldja meg őket, az ő szolgálatára szentelik. Hő óhajuk teljesült: 1601 nov. 14-én fiuk született, akit János névre kereszteltek s akit még hat gyermek követett.(3 fiú és 4 lány). Közülük kettő válik híressé. János és François (történész).
A fiú kis korától kezdve szentnek készült. Egyszer pl. nem érkezett haza a szokott időben; az aggodalmaskodó szülők tűvé tették érte az egész falut s a végén a templom egyik oszlopa mögött találták meg imádságban elmerülve.
Kilencéves korában egyik idősebb játszótársa arcul ütötte; János erre letérdelt előtte s az Úr tanítása szerint (Máté 5,39) mondotta neki: „Itt a másik orcám, üsd meg azt is”
Tizennégyéves volt, amikor a caeni jezsuiták iskolájába került. A kollégium 300 tanulója küzül neki volt a legjobb előmenetele és magaviselete. Eljegyezte magát Szűz Máriával, szobrának ujjára gyűrűt húzott, a vele kötött szövetséget írásba foglalta, aláírását pedig még vérrel is megpecsételte.
Középiskoláinak elvégzése után az egyébként jámbor szülők megfeledkeztek fogadalmukról s fiukat össze akarták házasítani egy derék és gazdag leányzóval. Tervük meghiúsult a fiatalember csendes, de annál határozottabb ellenállásán. János hű maradt régi elhatározásához s 19 éves korában fölvette a kisebb egyházi rendeket.
János ugyanabban az évben született, mint XIII. Lajos. Franciaország számos konfliktuson van túl. Az elmúlt század látta a katolikusokat és a protestánsokat egymást ölni francia földön (gondoljunk szent Barthélémy-re). Számos háború volt szomszédaikkal (IV. Henrik ideje alatt)… éhezések… János szülei farmján nő fel. Földművesek, elég jól megy nekik. Jó eredményt ér el az iskolában és szülei úgy döntenek, hogy Caen-ba küldik a jezsuitákhoz tanulmányai folytatására.
„…János fiatalsága eseménytelenül telt, legalábbis a külső szemlélő szemével nézve. Tizennégy éves korában Caenba küldték a jezsuiták kollégiumába. Jó tanuló volt, s mint a Mária-kongregáció tagja buzgóságával tűnt ki a többiek közül. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. 1620 szeptemberében kapta a tonzúrát és kezdte a teológiai tanulmányokat Caenban…” (Szentek élete…)
Jezsuita nevelés és hivatás
János nagyon imádságos gyermek. Tudjuk róla, hogy szabadidejében rendszeresen imádkozott. Egy nap úgy döntött, hogy jegygyűrűt húz egy Szűz Mária szobor ujjára és neki szenteli az életét. János pap szeretne lenni. Egy jezsuitával különbözteti meg hivatását. Ennek számára kétséget kizáróan János az Istennek szentelt életre hivatott.
János elmegy tehát, hogy apja engedélyét kérje papi hivatásához. Eudes Izsák visszautasítja. Jobban szeretné fiát házasként és szilárd alapokon látni…
De János szívében jelen marad a hívás és vágya hatalmas. Úgy dönt, hogy az atyai tiltás ellenére Párizsba megy.
Alig hagyja el a házat, lova visszautasítja a haladást… János megérti, hogy nem mehet el apja beleegyezése nélkül. Visszamegy tehát szüleihez, Izsák lábai elé veti magát. Szembesülve fia vágyaival, az apa engedélyét adja, és János úgy dönt, hogy az oratoriánusokhoz lép be Párizsban, 1623-ban.
Hittudományi tanulmányait a caeni egyetemen végezte. Megismerkedett a helybeli oratoriánusokkal, akiket Párizsban a kiváló Bérulle Péter (1629), későbbi bíboros alapított 1611 -ben. A francia oratórium közös életet élő világi papok társasága volt s azzal a céllal alakult, hogy tagjai alapos lelki és szellemi fölkészültség birtokában kovászként járják át a francia katolicizmust s biztosítsák papsága számára a szentséget és a tudományt. Tüzet fogott ettől János lelke s 1623· Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a párizsi oratóriumba lépett.
Az alapító mindjárt fölismerte új növendékének kiváló tulajdonságait s a legjobb kiképzésben részesítette. Szónoki tehetségei rövidesen annyira kibontakoztak, hogy már fölszentelése előtt szentbeszédek tartásával bízták meg.
Hivatásának története az oratoriánusoknál
Az oratoriánus papokat Pierre de Bérulle alapította 1611-ben. Ebben az időben volt mit tenni a papok képzését illetően, szemináriumok nem léteztek, és néhány pap nem volt példa a keresztények számára.
A Bérulle alapította Oratórium, amelyikbe Eudes János belép, céljául a papok magasabb szintű képzését tűzte ki, és hogy egy hitelesebb lelki élet felé vezesse őket…
Az oratoriánusok 1622-ben nyitották meg házukat a városban. János hamarosan belépett hozzájuk, úgy, hogy maga Bérulle vette föl Párizsban az oratoriánusok közé. Nagy hatással volt rá a kongregáció elöljárója, Gibieuf. Tanulmányait Caen után Marines-ban és Aubervillers-ben folytatta, majd Párizsban fejezte be. 1627 őszén, az Argentan vidékén pusztító pestis idején életét nem kímélve ápolta a betegeket. Később Caenba ment, és a város környékének misszionáriusa lett. 1631-ben itt is járvány tört ki, és János hősies bátorsággal maradt a betegek között.
1623-ban teljesen a népmisszióknak szentelte magát, s több mint negyven évig, egészen 1675-ig majdnem kizárólag ezzel foglalkozott. Száztizenötnél több missziót tartott, ami az akkori gyakorlat szerint két-három hónapon át legalább napi két prédikációt jelentett egy-egy helységben. Csak a coutances-i egyházmegyében negyvenöt missziót tartott! Egyszerű, közvetlen stílusával, amellyel világos tanítást közvetített, nagy hatást váltott ki a nép körében.
Közben íróvá érlelődött.
1636-ban jelent meg a „Jámborsági gyakorlatok” című munkája. A következő évben ugyanezt a témát átdolgozta, kibővítette és ezzel a címmel adta közre: „Jézus élete és királysága a keresztény lelkekben.”
Egész lényéből a természetfeletti világ valósága sugárzott. Emiatt mindenütt tisztelettel fogadták és szerették. Különösen becsülte az a jámbor emberekből álló társaság, amely Jean de Berniéres körül alakult. Az oratoriánusok körében is nagyra becsülték: 1635-ben a népmissziók vezetőjévé, 1640-ben pedig a caeni ház főnökévé tették meg.
Missziós útjain közvetlenül tapasztalta a világi papság elhanyagolt magányosságát, és szellemi-lelki műveletlenségét. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy szemináriumot alapít, amely kifejezetten a falusi lelkipásztorkodásra fogja jobban felkészíteni a papnövendékeket. Biztatást kapott hozzá Richelieu bíborostól és a bayeux-i püspöktől is. 1642-ben királyi jóváhagyást is nyerve Caenban megnyitotta szemináriumát, de ez összeütközést okozott közte és az oratoriánusok között.
A kongregáció főnöke, Bourgoing az egész alapítást oktalannak és elhamarkodottnak ítélte, János azonban barátai biztatására ragaszkodott elképzeléséhez. Ezért a következő évben, 1643. március 19-én kiutasították az oratoriánusok között lévő lakásából. Hat nappal később mégis megalapította szemináriuma számára a Jézusról és Máriáról nevezett Társulatot, amelynek azt a feladatot szánta, hogy minden módon támogassa a falusi lelkipásztorok képzését.
Az új papi kongregáció minden gáncsoskodás dacára — főleg a janzenisták fordultak vele szembe — gyorsan terjedt. Tagjai különleges feladata a népmissziók tartása és a falusi lelkipásztorok képzése volt. A következő években újabb szemináriumokat nyithattak Coutances-ban, Lisieux-ben, Rouenban, Evreux-ben és Rennes-ben.(Szentek élete…)
Eudes Jánost a párizsi katedrálisban szentelik pappá 1625-ben.
Kevéssel pappá szentelése után megbetegszik. Nem tudja rögtön belevetni magát küldetésébe. Később örül ennek a hosszú betegségnek, mely egész életére hasznossá vált. Valóban, nem vesztegette az időt és egy egész évet a továbbképzésére, olvasásra, tanulásra szentelt. Ez segítette őt egész életében.
Éppen felépült betegségéből, amikor kapott egy levelet apjától: a pestis felütötte fejét Normandiában és a népnek segítségre van szüksége…
Eudes János úgy dönt, indul: megy, hogy segítse és gondozza a pestiseseket. Azért, hogy ne fertőzze meg az egészségeseket, egy hordót rendez be magának a betegek közelében….
Mindaddig a hordóban lakott, amíg küzdött a betegség ellen, amitől ő megmenekült… számára ilyen közel lenni azokhoz, akik szenvednek, akik kivetettek, papi életének integrált része.
Meghatározó fordulat – Az irgalmasság választása
Szükséges, hogy értsük az összefüggéseket, amelyek közé Eudes János érkezik…
A francia Egyház Eudes János korában nem a legjobb formában van… vallásháborúk voltak. Sokan vágy nélkül lettek papok és szerzetesek: életük nem összeegyeztethető azzal, amit egy paptól vagy szerzetestől várnánk. Ráadásul, még akikben hiteles vágy van is Krisztus követése iránt, és hogy pappá legyenek, nem képzettek. Nem tudják, hogyan legyenek papok. Néhányszor még azt sem tudják, hogyan mutassák be a Szentmisét! Nem tudják, mit jelent kereszténynek lenni! Mit von maga után a keresztény élet. Abban a korban kevés kereszténynek volt vagy tudta,hogy mi az a Biblia…
Az Egyházon belül ugyanakkor egy új áramlat jelent meg: a janzenizmus. Anélkül, hogy részletesen belemennénk, elmondhatjuk, hogy ez az áramlat a keresztényekre egy nagyon rideg, szigorú életet ró. A kereszténynek ugyanakkor egy erkölcsös, feddhetetlen életet kell élnie. Egy tökéletes, áldozatokkal tele életet.
Eudes Jánost egy időben próbára teszi ez az új út. Kérdőre vonja őt a szóban forgó Isten akarata… Isten azt várja-e tőlünk, hogy tökéletes, hibátlan életet éljünk? Hosszú ideig hezitál. Egy kicsit idealista és a tökéletesség ideálja vonzza őt. E lelki életében találkozik az isteni szeretettel, és Jézus és Mária szeretettel teli szívével. Ekkor megérti, hogy Isten nem lehet más, mint szeretet, és ha ő csak szeretet, nem lehet más, csak irgalmas, gyengéd és megbocsátó az ember iránt.
Eudes János ekkor elhatározza, hogy az irgalmasságot választja az életében. Testvéreinek és nővéreinek figyelmét a Jézus és Mária Szívének szeretetére irányítja, a Szívre, ami egy, és ami egészen szereti az embert. A Szív, amely azért van, hogy szeresse az embert és felemelje legmélyebb nyomorúságaiból. Így határozza meg az irgalmasságot: számára Isten az, aki szívébe fogadja a nyomorultak nyomorúságát.
Az ő nyomán Mária Eufrázia úgy idézi az irgalmasságot, mint „az újjáteremtő szeretetet”.
Az eudisták és a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Rend felé
Eudes János, ezzel az erős választásával, örömmel veti bele magát küldetésébe. Bejár minden vidéket, prédikál, tanít, „missziókat” szervez azért, hogy megértesse a keresztényekkel keresztségük fontosságát…
Számára a keresztség egy szövetségkötés Isten (Szentháromság) és az ember között. Isten elköteleződik az emberszeretet irányában, és gyermekévé fogadja, és az így létrejött kapcsolatok szintén sérthetetlen szeretetkapcsolatok… bármi vezérelje is az embert, Isten az ő atyja marad és szereti őt.
Ennek a szeretetnek a forrása Jézus és Mária Szíve.
A keresztény válasza, hogy fiúként él. És, mint a fiú, Jézus. Eudes János arra hívja a keresztényeket, hogy Jézus másaként éljenek és járjanak a földön. Mindent annak tekintetében megélni, ahogyan Jézus tenné az ő helyükben…
Szent Pál után a keresztény élet
„Már nem én, aki élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal. 2,20).
Arra hívja a keresztényt, hogy mondjon le a testi szívéről, ami saját magát állítja a középpontba, és fogadja be életébe Jézus és Mária nagy Szívét. Hogy ez a szív, ez az élet foglalja el benne az egész helyet! Természetesen ez nem könnyű, ez több, mint egy élet műve, akkor is, ha Isten maga jön, hogy ezt megvalósítsa bennünk szabadságunk mértéke szerint… Ilyen feltételek között az ember eleshet… de ez nem baj. Isten szeretet.
A missziók végén mindig felajánlja a kiengesztelődés szentségét… a gyónást.
Temérdek gyónó volt! Eudes János ezeket az instrukciókat adta a vele gyóntató atyáknak:
„legyetek, mint egy oroszlán testben, de mint egy bárány a gyóntatószékben”.
Lássuk, hogyan írja:
„Amikor prédikálnak, akkor testben mutatkoznak meg, mindig legyen önöknél… a leghatalmasabb fegyverek és Isten Igéjének legszörnyűbb részei, hogy harcoljanak a bűn ellen általában, és elűzzék és összetörjék a lelkekben. De amikor személyesen beszélnek néhány bűnössel, hogy megtérjenek, kedvesen, méltósággal, türelemmel és szeretettel kell közeledni. Úgy kell tekinteni és gondját viselni minden bűnösnek, mint a sebekkel borított szegény betegeknek, akikhez nagy türelem kell, és soha nem méltatlanul fordulni feléjük.”
A gyóntatót egy okos és türelmes orvoshoz hasonlítja.
„…János abbé gondjai azonban másokra is kiterjedtek. Észrevette, hogy sok leány a szegénység miatt züllik el. Ezért 1644-ben alapított egy női társulatot, amelyre rábízta az elesett leányok megmentését; a Notre Dame de Charité de Refuge Szerzetesnői nevet adta nekik. A pápai jóváhagyást 1666-ban kapták. Ez a két alapítás megszámlálhatatlan nehézséget zúdított János nyakába, melyeket a janzenisták ellenségeskedései csak tovább súlyosbítottak…” (Szentek élete)
Ezeknek a missziói során, sok nőt hallgat meg gyónásban. Erkölcsi nehézségekkel küzdő nőket. Nőket, akik vágynak arra, hogy megváltoztassák az életüket, de akiket a társadalom keményen kitaszított. Házasságon kívüli szexuális kapcsolatban élni ebben a korban egyet jelentett a prostitúcióval… az erkölcs erős volt és a fiatal lányoknak, akiket a „kis erények” hazugának vagy igazának neveztek, esélyük sem volt beilleszkedni vagy visszailleszkedni a társadalomba. Eudes János fogadja őket, meghallgatja és feloldozza őket, de lehetetlen életüket radikálisan megváltoztatni vágyuk ellenében… hogyan tudnának visszailleszkedni a társadalomba, amelyik kizárta őket? Hogyan tudnának „méltósággal” kijönni a prostitúcióból például amikor egyszer már „megbélyegezték” őket, és nincs más eszközük a túlélésre vagy mit enniük?
Egyszer az utcán szólította meg egy Madeleine Lamy nevezetű hölgy, aki így kiáltott felé:
„Hova megy? A templomokba képeket enni? És még azt hiszi, milyen ájtatos! Inkább alapítson egy házat ezeknek a szegény lányoknak!”
Madeleine Lamy befogadott magához néhányat ezen fiatal nők közül, Caen-ban. A ház éppen túl kicsinek bizonyult… Eudes János hagyta magát megérinteni… több fiatal nő akart válaszolni erre a hívásra.
1641-ben megalakult a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Rend.
Megnyílt az első „Menedék”.
A kongregációt hivatalosan 1666-ban ismerték el és hagyták jóvá Rómában.
Ebből a kongregációból születik majd a Jó Pásztor.
Egy másik figyelemreméltó pont Eudes Jánosnál, szilárd képzést biztosítani a papoknak, hogy példaértékű életet élhessenek és segíthessék a keresztényeket életútjukon. Gyűléseket szervez papoknak. De messzebb kell menni, képzőházakat nyitni: a szemináriumokat. Szemináriumot nyitott Párizsban. Kérte az oratoriánusoktól, nyissanak egyet Caen-ban.
Az oratoriánusok visszautasították. Eudes János számára, tudatosan, mégis ott van az Isten akarata. 1643-ban néhány oratoriánus atyával éjszaka elhagyják az Oratóriumot és egészen Douvres la Délivrande-ig mennek.
Máriára bízzák magukat. Ez a Jézus és Mária Kongregáció (Eudisták) születése.
Szegénységben élnek. Eudes János folytatja és egészen meg akarja élni ezt a hivatást.
Küzd a caen-i szeminárium megnyitásáért. Számos rosszindulattal találkozik, de egy új püspökválasztással, 1653-ban a szeminárium megnyit. Melyből 1669-ben már 6 lesz…
Eudes János folytatja misszióit. Harcol a szegényekért. Beleértve többek között politikai védelmüket (ami sok szenvedést hordoz még számára). Két alkalommal prédikál XVI. Lajos előtt…
A janzenisták ellenségként kezelik, és vég nélkül rágalmazzák, elvesztését remélve.
Eudes János imádkozik, szenved, de folytatja misszióit. Nagyon sokat ír Mária Szívéről. Nagyon ragaszkodik Máriához. Az Egyház felismeri benne Jézus és Mária Szívének Apostolát. Általa jut el sokak számára Jézus Szívének tisztelete.
„…A népmissziók és a társulatok vezetésének tapasztalatai írásra késztették. Jelentős irodalmi munkásságot hagyott ránk, amelyben eleinte természetesen az oratoriánus lelkiség mutatkozik meg elsősorban.
1641-től azonban gondolkodása egyre egyénibbé válik, s fokozatosan kibontakozik lelkében a reá annyira jellemző Jézus Szíve és Mária Szíve iránti tisztelet. Kezdetben arra hajlott, hogy e két Szív tiszteletét összekapcsolja, később azonban — a teológiai pontosság és a pedagógiai megfontolások hatására — belátta, hogy a két Szív tiszteletét külön kell választani.
1669-ben írta meg Jézus Szent Szíve officiumát és miseszövegeit, s három évvel később az általa alapított társulat már ezzel ünnepelte Jézus Szentséges Szívét.
Szent X. Pius pápa “a Jézus Szíve tisztelet szerzőjének, tanítójának és apostolának” nevezte.
Életének utolsó éveiben a Mária Szent Szíve iránti tisztelet állt életének középpontjában. De éppen ezeket az éveket gyötrő kétségek felhője árnyékolta be. 1673-ban ugyanis sikerült ellenségeinek Rómában előbányászniuk egy kérelmet, amelyet egyik társa, Louis Boniface tizenegy évvel korábban, János tudta nélkül, teljesen egyéni kezdeményezés alapján nyújtott be VII. Sándor pápához. E kérelem arra vonatkozott, hogy a pápa engedje meg, hogy János társulatának tagjai fogadalmat tehessenek: mindig, még kétes esetekben is a Szentszék oldalára állnak. Amikor a király, XIV. Lajos erről értesült, teljes erejével támogatta a János elleni támadást, s ennek eredményeként az alapítót Caenba száműzték. Sőt, olyan döntés született, hogy társulatát halálra ítélik, és az alapító halálával megszűntnek nyilvánítják. Egyik janzenista ellenfelének, Charles Dufournak, aki Aunay-ban volt plébános, nagyjából ugyanekkor másolatban sikerült megszereznie egy kéziratot János munkái közül. E kézirat alapján eretnekséggel vádolta meg Jánost, s ezzel nagy felzúdulást váltott ki ellene, jóllehet János ezt a munkáját nem is bocsátotta közre…” (Szentek élete)
A Jézus és Mária Kongregáció a mai napig létezik és aktív. Az Eudisták a papok képzésében (szemináriumokban) és a keresztények képzésében (plébániák, iskolák…) vesznek részt. Jelen vannak a világ számos országában és a kongregáció ma egyre növekszik.
Végül a viharok elültek, a társulatot eltörölni akaró királyi határozatot felfüggesztették és János a halála évében kijelölhette és kineveztethette a társulat főnökét.
János előkelő helyet foglal el aszketikus írók sorában is. Sokat ír. Művei 12 kötetet tesznek ki. Írásban úgy, mint egyéb tevékenységével rengeteg embert nyert meg Jézus és Szűz Mária legszentebb szívének tisztelete számára. A hivatalos Egyház szerint ennek a két tiszteletnek ő a tulajdonképpeni atyja, doktora és apostola.
Az 1680. év júniusában úgy érezte, hogy éveken át tartó betegeskedése most már halállal végződik. Új főnököt választatott társasága élére, s térden állva kérte áldását. Elbúcsúzott szeretett leányaitól is. A magas láz ágyba döntötte. Amikor hozták neki a szent útravalót, minden erejét összeszedve fölkelt, a földre rogyott s úgy vette magához az Urat. A kenet szentségének fölvétele után elbúcsúzott fiaitól s Jézus és Mária nevével az ajkán húnyta le szemét, 1680 augusztus 19 -én, életének 79· évében Caenban.
Sírfölirata ez volt:
„Pie vixit, sancte obiit” – „Jámborul élt, szentül halt meg”
A szentek haláluk után tovább élnek a földön is alkotásaikban és a közbenjárásukra történt csodákban. János most is áldásos tevékenységet fejt ki az eudisták útján Kanadában és Franciaországban. Női szerzetének az az ága pedig, amelyet Pelletier Mária Eufrázia anya (1868; 1933 április 30-án a Jó Pásztor vasárnapján avatták boldoggá) alakított át Angersben, Jó Pásztor szerzete néven az egész világon elterjedt s tízezer nővérével megbecsülhetetlen munkát végez.
Isten hűséges szolgáját sok csodával tüntette ki, s ezeknek alapján X. Pius 1909-ben a boldogok közé iktatta, XI. Pius pápa pedig 1925 pünkösdjén az arsi plébánossal együtt ünnepélyesen szentté avatta.
Ünnepét 1928-ban vették fel a római naptárba, augusztus 19-re.
– Mielőtt „egész Franciaország nagy lélekhalásza” megkezdte volna működését, még mint a caeni jezsuita kollégium növendéke különleges szeretete jeléül eljegyezte magát a Szűzanyával: a kollégium kápolnájában állt egy életnagyságú Mária-szobor. János aranygyűrűjét, amit addig féltve hordott az ujján, odaadása jeleként felhúzta Mária ujjára.
– Első szentmiséje után szent szertelenséggel a következő formában fejezte ki a papságról vallott felfogását: „A papnak három örökkévalóságra van szüksége: az elsőre azért, hogy felkészüljön a szentmisére; a másodikra pedig azért, hogy hálát adhasson Istennek ezért a nagy kegyelemért.”
– Az egyik misszió alkalmával, amelyet Coutances-ban tartott, megismerkedett egy rendkívüli lélekkel, Marie de Vallésszel. Ez a hölgy már ötvenegy éves volt, s lelki élete közel harminc éve rendkívüli, misztikus kegyelmek és az ördögtől való megszállottságnak minősített jelenségek keveréke volt.
Maga Marie mély jámborsága ellenére sem volt képes ezekről a dolgokról beszélni. Akkor a püspök Jánost bízta meg a hölgy lelki vezetésével, mert meg volt róla győződve, hogy amik ezzel a lélekkel történnek, Istentől valók. Marie halála után János abbé három formában is készített életrajzi feljegyzéseket, de nem mások számára, hanem csak magánhasználatra szánta azokat.
Később egyik ellensége ezeket a feljegyzéseket használta fel arra, hogy boszorkánysággal vádolja lelki gyermekét. Ez nem volt nehéz vállalkozás abban az időben, amikor a rendkívüli adottságokkal rendelkező nőkre könnyen rásütötték, hogy boszorkányok.
„Maradjatok meg szilárdan a hitetekben! Ne hagyjátok megzavarni magatokat!” (Bendek pápa)
Eudes Szent János
„…Isten haragjának a legszembetűnőbb jele és a legszörnyűbb büntetés, amellyel a világnak szembe kell néznie, akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Isten megengedi, hogy népe olyan papok kezébe kerüljön, akik csak névleg atyák. Ezzel szemben cselekedeteikben sokkal inkább kegyetlen ragadozó farkasok, mint szerető és odaadó pásztorok. Elhagyták Isten dolgait, hogy a világ dolgainak szenteljék magukat és szent hivatásuk helyett profán és világi törekvésekkel töltik idejüket. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy Isten rendkívül dühös az Ő népére és rájuk bocsátja félelmetes haragját…”
(Eudes Szent János – francia katolikus szent pap)
Istenünk, te Eudes Szent János áldozópapot csodálatosan kiválasztottad, azt a hivatást adtad, hogy Krisztus mérhetetlen gazdagságát hirdesse. Add, hogy példája nyomán, tanítását követve és útmutatása szerint ismeretedben gyarapodjunk, mindig az evangélium tanítása szerint éljünk, világosságához hűségesek legyünk.Növeld bennünk, Istenünk, a beléd vetett hitet. Add, hogy tökéletes legyen ajkunkon dicséreted, és hozzon mindenkor mennyei gyümölcsöket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.