Visszaesőknek azokat a szokásos bűnösöket nevezzük, akik a megszokott bűnt 3–4, sőt több gyónás után is, mindannyiszor minden javulás s változás nélkül rendszeresen elkövetik, akikre nézve tehát a szentség – úgy látszik – teljesen hatástalan.
Ha a visszaesők mégis komoly bánattal s erősfogadással járulnak az irgalom székéhez, a szentgyónáshoz, hogy üszkösödő lelki sebükre gyógyírt kapjanak, nincs ok reá, hogy onnan bocsánat nélkül távozzanak. Hiszen az érvényes feloldozásnak nem a tényleges javulás, hanem a komoly javulási szándék az egyetlen feltétele.
Ámde megvan-e az ilyenekben a komoly javulási szándék? Erre némely esetben felette nehéz feleletet adni. Általában véve, ha a visszaeső inkább csak emberi gyengeségből bukdácsol a súlyos bűnben, próbálkozik talpra állni, használ is erre eszközöket s azok közvetlenül a gyónás után némi eredménnyel is járnak, feltehető, hogy megvan benne az igazi bánat s erősfogadás. Az ilyeneken főleg az ismételt gyónás és gyakori (napi) szentáldozás előbb-utóbb segíteni is szokott. Másként kell ítélnünk azok lelkiállapotáról, akiknél a visszaesés oka a bűnhöz tapadó rossz akarat. Az ilyenek rendesen nem tiszta szándékból, hanem csupán megszokásból vagy emberi tekintetekből, minden komoly bánat s erősfogadás nélkül járulnak a gyónáshoz. A gyóntató atya az ilyeneket minden apostoli buzgalommal igyekezni fog komoly megtérésre bírni. Ha ez sikerül és bánatuknak, erősfogadásuknak őszinte jelét adják, a gyóntató a körülmények szerint mindjárt megadhatja nekik a feloldozást. Ellenkező esetben, ha a kegyelem ideje számukra még el nem érkezett, békében elbocsátja őket akkorra halasztva a feloldozást, mikor majd komoly magukbaszállás után a bűnbánat bizonyos jeleivel hozzá újra visszatérnek.
Szent Bernát bizonyos bűnösnek, ki azt állítá magáról, hogy napig sem tud rút testi bűnétől tartózkodni, ezt a lelki gyógymódot írta elő. „Ha érvényesen akarsz gyónni, előbb menj, s a teljes Szentháromság s Krisztus kínszenvedése tiszteletére tartóztasd meg magadat három napig.” És a bűnös harmadnap jelentkezve boldogan elmondá, hogy az emlékezés Krisztus ostoroztatására, töviskoronájára s gyötrelmére a keresztfán – a kísértés pillanatában – megadta neki az erőt az ellenállásra. Szent Bernát erre újabb három napot írt elő a bold. Szűznek, majd ismét hármat a szent őrzőangyal tiszteletére. És íme a szokás legyőzése mind könnyebbé lett s emberünk holtáig ép és tiszta maradt.