Mikor kell a gyónónak a bánatot felindítania?
Feltétlenül elkésett az, aki csak a feloldozás szavainak elhangzása után indított bánatot. Ha ugyanis a feloldozás a szívben bánatot nem talál, hiába hangzik el, s a szentség megsemmisült. Szentségtörés bűnében volna vétkes az a gyónó, akinek öntudatos hanyagságából ez megtörténnék. Nem okvetlen szükséges azonban, hogy a bánat magát a gyónást is megelőzze. Ha tehát a gyónó a vallomás megtevése után – talán csak a gyóntató buzdító szavára – indulna őszinte bánatra, még mindig érvényesen fogadhatná a feloldozást.
Ki nem látja be azonban, hogy mennyire veszedelmes dolog a bánat felindítását az utolsó pillanatokra halasztani. Egy kis elfogultság, zavar, minő bajt okozhat! A bánattal s erősfogadással tehát már rendben kell lennünk, mielőtt a gyóntatószékhez lépünk.
Minthogy pedig a bánatnak a feloldozás pillanatában feltétlenül meg kell szívünkben lennie, azért attól is óvakodnunk kell, nehogy a bánatindítás és gyónás között túl nagy hézag legyen; napok, sőt hetek teljenek el. Hogy meddig marad meg az egyszer felindított bánat lelkünkben, nehéz megmondani. Komoly, nagyobb megtéréseknél, főleg ha a bűnös időközben a gyónásra készülget, lelkiismeretét vizsgálja, prédikációkat hallgat, lelkigyakorlatok végzésére utazik stb. a bánat napokon át eleven s hatékony maradhat a lélekben.
Kétségesebb a dolog az oly gyónásoknál, amelyeket nem megtérés okáért, hanem pusztán ájtatosságból végezünk, ahogy ezt a gyakori gyónók tenni szokták. De még ily esetben is az egyszer felindított s vissza nem vont bánat néhány óráig biztosan eltart s készenlétben tartja lelkünket a feloldozásra. Aki tehát reggel elkészült a szentgyónásra, aznap este bátran meggyónhatik anélkül, hogy újabban bánatot indítana. Ámde a gyónás szempontjából hatékonyságát vesztheti a bánat, melyet újabb bűnnel visszavontunk.
A halálos bűn érvénytelenné tesz minden előző bánatot. A bocsánatos bűn azonban nem semmisíti meg a halálos bűnök felett indított bánat érvényét. Sőt a bocsánatos bűnnel valamennyi bocsánatos vétkünk feletti bánatot sem vonjuk vissza, hanem csupán annak az egynek megbánása lesz érvénytelen, amely az újabban elkövetettel egynemű. Így pl. aki hazudik, annak csupán a hazugság feletti bánata vált érvénytelenné, de továbbra is kiterjed egyéb bocsánatos bűneire, minők a torkosság, avagy Isten nevének hiábavétele stb.
Gyónási szándékból kell-e a bánatot felindítanunk?
A tridenti szent zsinat részletesen leírva a penitenciatartás szentségében szükséges bánat kellékeit, egyetlen szóval sem említi ezt a feltételt. Érvényesen meggyónhatunk tehát azzal a bánattal, amelyet akkor indítottunk fel, midőn gyónásra még nem is gondoltunk. Ha pl. esti lelkiismeretvizsgáláskor a szokott módon bánatot indítottunk s reggel véletlenül jó gyónási alkalom kínálkozik, meggyónhatunk anélkül, hogy a gyónás céljára a bánatindítást megismételnők.
Az egyszer felindított bánat elégséges-e több gyónásra?
Ha bánatunk általános és ható erejét még el nem vesztette, elégséges egy másik gyónáshoz is, legyen bár az egészen önálló avagy egy végzett gyónásnak kiegészítése. Gyakorlati jelentősége ennek főleg akkor van, ha a feloldozás után újabb bűn jut eszünkbe. A lelkiatya megadhatja erre a feloldozást, anélkül, hogy újra felindítanók a bánatot. Mindazonáltal tanácsosabb a bánatot és erősfogadást a feloldozás előtt megismételni.