A hagyomány szerint Szent Istvánt megkövezése után Gamáliel, a szelíd és jámbor törvénytanító (lásd Ap. Csel. 5,34) Jeruzsálem mellett a maga birtokán temette el.
Idővel feledésbe ment a sír. Mellette állt egy kis templom, ennek papja Lúcián Honórius császár idejében, 415-ben egyszer álmában látta Gamálielt, aki megjelölte a helyet, hol az első vértanú ereklyéi nyugosznak, mellette Nikodemusé, az övé és 20 éves korában elhalt fiáé, Abibóé.
Az ereklyéket csakugyan megtalálták és nagy ünnepélyességgel Jeruzsálembe vitték a Sion egyházba. Mindjárt nagy tisztelet övezte, számos csoda kísérte, amit Szent Ágoston is tanúsít, mint kortanú. (De Civitate Dei XXII. 8.) A test megtalálása előtt csodák történtek Anconában is: ott őriztek egy véres követ azok közül, melyekkel megkövezték Istvánt; egy tengerész vitte oda, aki terjeszteni kezdte Szent István tiszteletét az anconai keresztények közt.