A régi keresztény művészet a gyóntatószékeket ötlevelű rózsagallyal díszítette. Találó jelképe ez a penitenciatartás szentségének. Az öt levél jelenti a penitenciatartás öt részét: ti. a bánatot s ami ebből forrásozik az erősfogadást; a gyónást s az azt megelőző lelkiismeretvizsgálatot, végül az elégtételt. A felsorolás rendjében a részek fontosságára voltunk tekintettel. Maga a rózsa pedig gyönyörű emlékeztető ennek a szentségnek egynémely tulajdonságára. A rózsa ugyanis régi időktől fogva a titoktartás jelképe. Deákos műveltségű emberektől még ma is nem ritkán halljuk a kifejezést: „sub rosa” vagyis a rózsa jelvénye alatt, tehát a szigorú hallgatás feltétele mellett közlöm ezt vagy azt. Végül a rózsa szépségével, illatával mindenkor s mindenütt az örömet, boldogságot s diadalt is jelentette. És íme ez is nem utolsó sorban a penitenciatartás méltó felvételének hatása, gyümölcse.