Biztos anyaga a gyónásnak minden valóságos bűn. Kétséges anyag, aminek elkövetése vagy bűnvolta felett méltán kételkedhetünk. Kétséges anyagot gyónik pl. az, aki azt vallja: „kísértéseim voltak a hit s a szent tisztaság ellen; vádolom tehát magamat amennyiben Isten előtt bűnös vagyok. Kétséges anyag meggyónására szorosan senki sem köteles.
Aki csakis kétséges anyagot gyónik, az meglehet, hogy semmi igazi bűnt sem bocsát az Egyház kulcshatalma alá s így a szentséget voltaképpen meghiúsítja, megsemmisíti. Alkalmas anyag nélkül ugyanis szentség nem érvényesülhet.
A szentség iránt tartozó tisztelet azonban megköveteli, hogy azt a megsemmisüléstől óvjuk s érvényéről minden emberileg lehető módon gondoskodjunk.
Miért is, akinek az utolsó gyónás óta csupán csak kétséges bűnei volnának, mondjon hozzájuk, egyet-kettőt a már meggyónt biztos bűneiből. Teheti ezt körülbelül ily módon: „Ezekhez hozzácsatolom, amit egész életemben Istennek IV. és VI. parancsa ellen vétkeztem”. Vagy „idezárom mindazt, amit valaha a felebaráti szeretet, vagy az igazságosság ellen elkövettem”. Mindenesetre múltunkból oly vétkeket említsünk fel, amelyeket aránylag könnyen s komolyan meg tudunk bánni. Mert meg nem bánt vétkek felsorolása semmit sem használ és a gyónás érvényét éppen nem biztosítja.
Minthogy pedig a gyóntatónak is, és pedig elsősorban, kötelessége a szentség érvényéről gondoskodni, azért oly gyónót, aki csakis kétes bűnt tud vallani, csupán szükség esetén s akkor is csak feltételesen szabad feloldoznia.