Szükséges anyaga a penitenciatartás szentségének az, amit Krisztus rendelkezése folytán tartozunk meggyónni. Ez pedig minden a keresztség után elkövetett halálos bűn, amely a szentségi feloldozás által egyenesen megbocsátva nincs, avagy ha egyenesen fel is van oldozva, meg is van bocsájtva, de nem úgy gyóntuk meg, ahogy kell.
A bűnök megbocsátása ugyanis egyenesen vagy közvetve történhetik. Egyenesen azok a bűnök vannak megbocsátva, amelyeket nemük s számuk szerint a szentgyónásban megmondottunk, s amelyek alól az erre felhatalmazott pap minket feloldozott. Közvetve történt a bocsánat, a) ha a bűnöket csak a tökéletes bánat törölte el; b) ha az egyébként jó gyónásból bűnöket kifelejtettünk, illetőleg nem gyóntunk meg nemük s számuk szerint. Egyenes feloldozásban, bocsánatban részesült, de kellőképp nem gyónt, pl. az a beteg, aki gyengesége folytán részletes bűnvallomást nem tehetett.
A csupán közvetve megbocsátott vagy nem kellőképpen meggyónt bűnöket a következő gyónásba kell belefoglalnunk, hogy így ezek is egyszer az Egyház kulcshatalma alá kerüljenek és egyenes feloldozásban részesüljenek.