JÉZUS KRISZTUS LEGDRÁGÁBB VÉRÉNEK ÜNNEPE:
Ezen ünnep liturgikus tárgya Jézus Krisztusnak, az Istenembernek igaz vére, amennyiben az Úr azt keserves szenvedése alkalmával bűneink engesztelésére és eltörlésére zálogul kiontotta.
A szentséges Vér ünnepe háládatosságra és szeretetre figyelmeztet minket, de áldozatkészségre is, lelki üdvünk érdekében.
Krisztus legszentebb vérétől megkülönböztetjük a szent vér ereklyéket. Ezek vagy néhány cseppnyi maradékok Krisztus valóságos véréből – például megkínzatásának eszközein –, vagy pedig az áldozókelyhekben levő vérből, vagy az átváltoztatott ostyában csodálatosan megjelenő vérből.
Az ilyen vérereklyéket már csodás eredetük miatt is a legnagyobb tisztelet illeti meg, de imádat nem. Csakis az ú. n. cultus relativusra méltók. Ilyen ereklyeként tisztelik Rómában a szent lépcsőt, Torinoban a sírlepedőt, Aachenben a kendőt, Rómában az ostorozási oszlopot, ezenkívül Weingartenben, Reichenauban és egyebütt a szent vér egyes kis részeit.
A legdrágább Vér ünnepét IX. Pius pápa rendelte el 1849-ben, hálából a gaetai fogságból való kiszabadulásért.
Communio:
Krisztus egyszer áldoztatott fel, hogy sokaknak bűnét elvegye; másodszor bűn nélkül fog megjelenni, az őt váróknak üdvösségére.
JÉZUS SZENTSÉGES VÉRÉNEK TISZTELETE – A SZENT VÉR ÜNNEPE
„Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jel.1,6)
Az Ő Megváltó Vére nélkül, Mária soha nem foganhatott volna bűn nélkül, és nem lennének szentek sem, akik:„ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében” (Jel.7, 14)
„Jézus Krisztus drága Szent Vére, ments meg minket és az egész világot!”
A Szent Vér tisztelete arra tanít bennünket, hogy becsüljük meg Jézus értünk hozott véráldozatát. Becsüljük meg azt, hogy annyira szeretett bennünket, hogy nem sajnálta a vérét ontani, az életét feláldozni érettünk. És igazán megbecsülni akkor tudjuk ezt a nagy szeretetet, ha hiteles, imádságos keresztény életünkkel méltókká válunk Jézus barátságára.
Az év legforróbb hónapját, júliust, katolikus Anyaszentegyházunk Jézus Szent Vérének szenteli, hiszen ezt a hónapot ez az ünnep ragyogja be.
A Szent Vér saját ünnepe Magyarországon augusztus 8-a volt. A Szent Vér Ünnepét IX. Pius pápa 1849-ben az egész Egyház számára július 1-re írta elő. Ezután július a Szent Vér hónapja lett, Szent Vér-ájtatosságokkal.
Sok egyházközségben ilyenkor naponta elimádkozzák a Jézus Vére Litániát, és egyéb engesztelő ájtatosságokat tartanak az értünk kiontott Szent Vér tiszteletére.
A Szent Vér kultuszának története:
A hagyomány szerint a Golgotán fölfogták és áhítattal őrizték a Krisztus oldalából folyó Szent Vér egy részét. Nagy Károly ideje alatt egyéb Krisztus-ereklyék mellett, azt a drágakőedényt is Nyugatra hozták Jeruzsálemből, melyben a Szent Vért őrizték.
Az átlényegülésről folyó 12-13. századi teológiai viták hatására növekedett az Oltáriszentség kultusza, amelyet elősegített Lüttichi Szent Julianna látomása és 1264-ben a bolsenai mise, amikor a konszekrált ostya vérezni kezdett. Vérző szentostyákról a 13.-14. században, a katolikus világ sok helyéről, főleg bajor területekről van adatunk. Hatásukra IV. Orbán elrendelte az Úrnapja ünnepét.
A Szent Vér tisztelete elsősorban Isten szava, a Szentírás az alapja:
„A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6,55-56)
„Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.” (1Jn 5.6-8)
„Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő új szövetség közvetítője.” (Zsid 9,12-15a)
Egyházunk kétezer éves története során több olyan csodás jelenség, eucharisztikus csoda támasztotta alá a Szent Vér kultuszát, amely ma is bátorít minket, mai keresztényeket, hogy Jézus Szent Vérét különleges tiszteletünkkel vegyük körül.
Ezen csodás események során az átváltoztatáskor a bor valóságos vérré változott a kehelyben, vagy vércsöppek jelentek meg az átváltoztatott szentostyán, – így adatott jel a Mennyből a kételkedőknek az eucharisztikus jelenlét iránt.
Ilyen Szent Vér ereklyét őriznek a németországi Walldürn-ben, ahol az átváltoztatás után az oltáron felboruló kehelyből vér folyt az oltárkendőre, s a megfeszített Üdvözítő alakját rajzolta ki. Búcsújáró helyeink között Szent Vér-ereklyével bírt Pécs, Vasvár, Győr, Kassa, Szeged, Ludbreg (Horvátország), Garamszentbenedek és Báta. Szent Vér kegyhely van Magyarországon is, a Baranya megyei Bátán, ahol a szentostyán véres csöppek jelentek meg. Itt július első vasárnapján, a Szent Vér ünnepén tartanak nagy zarándoklatot.
Krisztus vérének nagy szerelmese Sienai Szent Katalin így írt gyóntatójának:
„Fojtsátok magatokat a keresztre feszített Krisztus vérébe, fürödjetek meg e vérben, részegedjetek meg a vértől és öltözzetek a vérbe.”
A karthauziak nagyon tisztelik a Szent Vért.
Szedő Szeverin közismert könyvében így fogalmaz:
„Valahogy úgy magyarázzák, hogy az Egyház misztikus testében ők az erek. Közvetítik az Egyház minden tagjába az Isten Szívének vérét, láthatatlanul, rejtetten. Hogyha az ér elmeszesedik, eldugul, nem képes a vért közvetíteni, ezért kell ruganyosnak maradnia a szerzetesnek. Ezért kell lelke körül állandóan fújdogálnia a halál és az élet szelének. Halál önmagának, egyesülés Istennel.”
A Szent Vér tisztelete arra tanít bennünket, hogy becsüljük meg Jézus értünk hozott véráldozatát.
Becsüljük meg azt, hogy annyira szeretett bennünket, hogy nem sajnálta a vérét ontani, az életét feláldozni érettünk. És igazán megbecsülni akkor tudjuk ezt a nagy szeretetet, ha hiteles, imádságos keresztény életünkkel méltókká válunk Jézus barátságára.
Általában a Szent Vérről
Jézus Krisztus Legdrágább Vérének tisztelete nem egy új keletű dolog a Katolikus Egyházban. Ez a tisztelet egyidős az első Nagycsütörtökkel, amikor Jézus Krisztus megalapította a Papságot és az Oltáriszentséget. Azóta az Egyház, folytatván küldetését az idők végezetéig, az EUCHARISZTIA ünneplésekor engedelmeskedik az Úr parancsának:
„Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!”
Az Oltáriszentség tisztelete, imádása bármelyik templomban szerte a nagyvilágban egyet jelent a Jézus Krisztus Legdrágább Vérének tiszteletével, imádásával, (hisz nem beszélhetünk élő testről, ha azt elválasztjuk a vértől). Az Anyaszentegyház mély szeretetet érez az ő Isteni Jegyesének a Legdrágább Vére iránt, mivel az a mi megváltásunk ára. Isten Bárányának a Vére ontása nélkül nem létezne Krisztus misztikus Teste sem. Az ő dicsőséges Vére nélkül, a szentségnek nem lenne semmilyen hatása. Az Ő Megváltó Vére nélkül, Mária soha nem foganhatott volna bűn nélkül, és nem lennének szentek sem, akik „ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében”. (Jel.7, 14)
A Szent Vér tisztelete arra tanít bennünket, hogy becsüljük meg Jézus értünk hozott véráldozatát.
Becsüljük meg azt, hogy annyira szeretett bennünket, hogy nem sajnálta a vérét ontani, az életét feláldozni érettünk. És igazán megbecsülni akkor tudjuk ezt a nagy szeretetet, ha hiteles, imádságos keresztény életünkkel méltókká válunk Jézus barátságára.
Július hónap legyen jó alkalom arra, hogy Jézus Vérét különösen is tiszteletünk központjába állítsuk.
„Ebben a hónapban megnyitom Vérem óceánját, hogy irgalmat és megmentést nyerjetek. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, a Szeplőtelen Bárány!”
Uram Jézus, kérünk, adj kegyelmet nekünk, kiket a szent kereszten véreddel megváltottál.