A lélek legelső magatartása a kinyilatkoztatással szemben, mely felfedte előtte a Jézus Krisztusban való fogadott fiúságunk isteni tervét, a hit. A hit minden megigazulás gyökere és a keresztény élet forrása. Legfőbb tárgya Jézus istensége, akit az örök Atya azért küldött, hogy üdvösségünket munkálja: „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttél, Jézus Krisztust”.1
A hit e legfőbb tárgyától beragyog mindent, ami csak összefüggésben van Krisztussal: a szentségeket, az Egyházat, a lelkeket, az egész kinyilatkoztatást. És ha a Szentlélek sugallatára beteljesül a szeretetben és imádásban, ha egész lényünket Jézus és Atyja akaratának föltétlen teljesítésére szánjuk, akkor eléri tökéletességét.
De a hit maga nem elég.
Amikor az Úr Jézus elküldötte apostolait, hogy folytassák a földön megszentelő munkáját, azt mondotta, hogy „aki nem hisz, elkárhozik”. Többet nem is mond azokról, akik nem akarnak hinni, mert a hit minden megigazulás gyökere. Tehát ami hit nélkül van, értéktelen az Isten szemében: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”.2 De akik hisznek, azok számára Krisztus hozzáteszi, hogy az ő országába tartozás föltétele a keresztség fölvétele: „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül”.3 Hasonlóképpen mondja Szent Pál is, hogy „aki megkeresztelkedett, Krisztust öltötte magára”.4 Tehát ez a szentség Krisztus misztikus testével való egyesülésünk föltétele. A keresztség időrendben az első valamennyi szentség között: az isteni élet legelőször a keresztségben áradt lelkünkbe. Isten minden természetfeletti közlése e szentség körül összpontosul, vagy azt rendes körülmények között feltételezi. Ezért oly nagy értékű.
Álljunk meg itt és elmélkedjünk a keresztségről. Benne találjuk meg természetfeletti nemességünk eredetét, mert a keresztség az istenfiúság és a kereszténnyé avatás szentsége. – Ugyanakkor benne bukkanunk rá erre a kettős programra is: „Halj meg a bűnnek” és „élj Istennek!” Ennek kell jellemeznie Krisztus tanítványának egész életét.
Kérjük a Szentlelket, aki isteni erejével megszentelte a keresztvizet, melyből új életre születtünk: értesse meg velünk e szentség magasztosságát és a belőle folyó súlyos kötelezettségeket. E szentség fölvétele volt életünkben az az örökre áldott pillanat, amikor a mennyei Atya gyermekei, Krisztus testvérei lettünk és lelkünk ennek az isteni Léleknek templomává szentelődött.
1 Jn 17,3
2 Zsid 11,6
3 Mk 16,16
4 Gal 3,27