„A világ elsötétül, csak a Bennem hívők lelkében marad világosság. Ahol megsokasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.”
Amikor egy szentet ünneplünk, a halála napjáról szoktunk megemlékezni, ugyanis a halál napja, az illető szent megdicsőülésének az ünnepe, a mennyországi örök élet kezdete. Keresztelő Jánossal kivételt tesz az Egyház. Az ő nagyságát az is kiemeli, hogy nem csak a vértanúsága napját, hanem a születését is megünnepeljük. A kegyelem, az irgalom és az öröm, mint Isten ajándéka mutatkoznak meg János születésekor.
Ezek az isteni ajándékok töltsenek el bennünket ma, amikor Keresztelő János születését ünnepeljük.
„…Az Úr Jézus a legnagyobb tisztelettel adózott nagy útkészítőjének. Az Egyház nyomdokaiba lépett. Jánost a szentek sorában mindjárt Szűz Mária után a többi szentek élére állította.
Külön megünnepli június havának 24. napján születését, amit az Úr Jézus csak Szűz Mária esetében tesz meg. Megünnepli még augusztus 29-én, fejvételének napját is.
Minden szentmisében többször megemlékezik róla, minden szentáldozáskor az ő szavait idézi: „Íme az Isten Báránya…”, valamint Advent időszakában, mindig a vele kapcsolatos evangéliumi szakaszokat idézi…”
A szentek életéről könyveket szoktak írni, történeteket, legendákat mesélnek el.
Keresztelő Jánosról a Könyvek Könyve, a Szentírás emlékezik meg, és az Úr Jézus előfutáraként mutatja be.
Legfőbb jellemvonásaként ezt emelhetjük ki, hogy életének minden mozzanata az Úr Jézusra mutat.
„Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérüjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Máté 3:11,12)
És íme, hang hallatszott a mennyből:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma kezdődik.
Izajás próféta megírta:
Nézd, elküldöm követemet, hogy előkészítse utadat.
A pusztában kiáltónak szava:
„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”
Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. (Mk 1,1-4).
Így hangzik az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben megőrzött régi igehirdetési formulák egybehangzó tanúságtétele: Jézus nyilvános föllépésének kezdetei Keresztelő Jánosnak a Jordán mellett indított bűnbánó mozgalmába nyúlnak vissza.
Jánosról, aki az Isten küldötte volt, a Szentírás oly világos és fölemelő tanúságot tesz, hogy üdvösségtörténeti jelentőségét semmiféle legendás vagy elbeszélő szöveg nem emelheti.
Mégis álljon itt Szent Ágoston szava az Újszövetség súlyos ajkú prófétájáról
(Sermo 293,1-3):
,,…A megszentelt János születését ünnepli az Egyház. Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját ünneppel ülnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük.
Ez nincs jelentőség híján. Ha talán magyarázatunk a tárgy méltóságához képest rövidnek tetszik is, tartalma mégis annál fönségesebb és termékenyebb.
János meddő öregasszonytól születik, Krisztus fiatal szűz leánytól. Apja nem hisz János születésében, ezért megnémul. Mária hisz Jézusban, és hitben foganja őt.
János olyan mint valami határvonal a két szövetség, az Ó- és az Újszövetség között.
Maga az Úr állítja, hogy János valamiképpen határ.
Ezt mondja ugyanis:
,,A próféták és a törvény Jánosig tartanak.” (Mt 11, 13)
János a maga személyében az Ószövetséget ábrázolja, de már az újat hirdeti. Mivel az Ószövetség képviselője, azért öregtől születik. Mivel pedig az újat hirdeti, azért már anyja méhében prófétává lesz.
Még meg sem született, és Mária érkezésekor anyja ölében repesett az örömtől.
Már akkor küldetést kapott, születése előtt. Még mielőtt látta volna őt, nyilvánvalóvá lett, kinek lesz előfutára. Szent összefüggések ezek, és meghaladják a törékeny emberi mértéket. Végül megszületik, megkapja nevét, és apja nyelve megoldódik.
Gondold meg, mi történt, mert képszerűen az igaz valóságot jelzi.
Zakariás hallgat, és elveszíti hangját mindaddig, amíg az Úr előfutára, János meg nem születik, és vissza nem adja a hangját.
Zakariás hallgatása mi más, mint rejtett, titkos és elzárt prófécia, melyet Krisztus tanítása tesz világossá?
Értelme megnyílik az ő eljövetelekor, s ami rejtve volt, napvilágra jön annak megjelenésével, akiről a jövendölés szól.
Az a tény, hogy Zakariás szava megjön János születésekor, ugyanazt jelenti, mint a templom függönyének szétszakadása Jézus keresztre feszítésekor.
Ha János önmagát hirdette volna, Zakariás ajka nem nyílt volna meg.
Megoldódik a nyelv, mert megszületik a hang.
Mert János az időben hangzó hang, Krisztus azonban a kezdettől hangzó ÖRÖK IGE!…”
Keresztelő János Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal Jézus előtt született, apja Zakariás zsidó pap volt, anyja Erzsébet.
Zakariást némasággal büntette Isten, mert amikor egy angyal közölte vele, hogy fia fog születni, ő nem hitte el, mert már nagyon öreg volt; egészen János születéséig néma maradt.
János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett, és gyakran böjtölt.
„Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt”
Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél.
Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá, de Jézus ezt mondta neki:
„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.”
((…Heródes király bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta, mégis elfogatta Jánost, mert az elítélte amiatt, hogy a testvére feleségét, Heródiást vette el. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost. – A Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán…))
A Szentek élete részlet…
„…János semmit sem veszít nagyságából, ha úgy áll előttünk, mint az igaz világosság tanúja – mely világosság a világba jött –, de nem ő maga a világosság.”
Ő még teljesen az ószövetségi prófétaság talaján áll. Még nem tesz különbséget a Messiás első és második eljövetele közt. A végső idők lélek-kiáradását és az ítéletet együtt látja. Még nem tudta, hogy a Messiásnak először Isten kegyelmi idejét kell meghirdetnie, a szenvedésnek és bűnnek alávetett emberiség megváltójaként kell megmutatkoznia, mielőtt újra eljön ítélni, és megszüntetni a világ minden baját és jogtiprását.
Ez a valódi, a Keresztelő saját belső gyötrődéséből született kérdés volt az egyetlen és utolsó tett, amelyet az evangéliumok a haláláig hű prófétáról közölnek. És éppen ebben világosodik meg számunkra történetének sokatmondó, példaszerű jelentése.
A Messiás előfutárának is – aki ,,asszonyok szülöttei közt a legnagyobb” volt – szembe kellett néznie a ténnyel, hogy az Eljött más, mint akire számított, üdvözítő műve másképpen kezdődik, mint bárki is várta. Az előfutárnak sincs más útja az egyéni üdvösséghez, mint a hit útja: az Isten – Názáreti Jézusban adott utolsó – kinyilatkoztatásába vetett hit útja. Jézus, korának legnagyobb embereként említette Keresztelő Jánost.
Keresztelő Szent János születésének hírére összegyűltek a rokonok, szomszédok. Az ő ünnepén hasonlóképpen gyűlünk össze mi is szentmisére, hogy tanuljunk tőle. Keresztelő Szent János hat hónappal előbb született Jézusnál, az Úr útját egyengette, előkészítette…”
Ezt mondja az Úr, a mi Istenünk:
„Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt szokás, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.”
Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra a fiak felé fordítja az apák szívét, és az apák felé a fiak szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.” (Mal. 3,1-4.23-24)
Ha röviden, mindössze egyetlen mondattal lehetne összefoglalni Keresztelő János nagyságának titkát, akkor talán ezt mondhatnánk:
Az Isten által meghatározott időben az Isten által rábízottakat hirdette és azt cselekedte, amivel Isten megbízta.
„A Megváltó előhírnöke – miként Illés – a bűnbánat tüzével tisztítja a szíveket.”
Az Egyház hite szerint Keresztelő Szent János anyja méhében megszabadult az eredeti bűntől és így tisztán született. Az esztendő kerekével is összhangban van a két ünnep:
Jézus születése és Keresztelő Szent János születése között éppen fél év van. Jézus születésével kezdenek hosszabbodni a nappalok, míg Keresztelő Szent János születésével rövidülnek.
Az ünnep dátumát Jézus születésének ünnepe határozta meg: az Úr a téli napfordulatkor születik, mint az „Igazság Napja”, amikor a napok hosszabbodni kezdenek.
Keresztelő Szent János pedig azt mondta magáról:
„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3,30), így Keresztelő Szent János születésnapját a nyári napfordulóra tették, június 24-re, amelyen a napok rövidülni kezdenek.
„Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára.A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva.Ez az örömöm most teljes lett.Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” (Jn.3;27-30)
Neki valóban kisebbednie kell, hogy Jézus növekedhessék…
Keresztelő Szent János az Úrnak előhírnöke, útkészítője, aki a Jordánnál megkeresztelte Jézust. Az ősegyház a Boldogságos Szűzanya után legjobban Keresztelő Szent Jánost tisztelte.
A liturgikus ünneplések rendje e két ünneppel jelzi Keresztelő Jánosnak, mint a Megváltó előhírnökének jelentőségét.
János még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az eljövendő Messiás szolgája legyen, annyival nagyobbnak tartotta Jézust önmagánál.
Ő volt a megtérést hirdető, a „pusztába kiáltó szó”, aki előkészítette a népet a Megváltó érkezésére.
„Igazságodat hirdeti ajkam, * és szabadító tetteidet”
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, * mert övék a mennyek országa”
Keresztelő szent Jánosra nagyon szépen alkalmazható Izaiás próféta szava, az Ószövetségi olvasmányból, amelyet a prófétai hivatásról mond:
„Az Úr hívott meg, mielőtt még megszülettem; anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem… A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
Mindezek olyan prófétai szavak, amelyek Keresztelő Jánosban beteljesedtek.
Keresztelő János az Isten által meghatározott időben élt. Érthetjük ezt úgy, hogy nem akkor született meg, amikor szülei, – Zakariás és Erzsébet szerették volna – , hanem akkor, amikor Isten akarta.
„…Szülei, Zakariás és Erzsébet, már idősek voltak, tehát nem számíthattak gyermekáldásra. A templomi szolgálatteljesítés közben Zakariásnak megjelent egy angyal, aki hírül hozta neki, hogy hamarosan gyermeke fog születni. Mivel Zakariás nem hitt az isteni küldött szavának, megnémult, s néma maradt egészen a jövendölés beteljesedéséig…”
Az evangélium tanúsága szerint mindketten éltesebb korúak voltak, s emberileg már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni.
Ezt igazolja az a tény, hogy amikor templomi szolgálatteljesítése alkalmával Zakariásnak megjelenik az angyal és hírül hozza neki, hogy hamarosan gyermek fog születni, akkor ő egyszerűen nem hiszi ezt el. Hitetlenségének az lett a következménye, hogy megnémult, és egészen a hír beteljesedéséig, azaz gyermeke születéséig nem tudott megszólalni.
Magas életkoruk miatt tehát Zakariás és Erzsébet nem gondolt már arra, hogy Isten gyermekáldásban részesíti őket. De Isten másként akarta. Nála semmi sem lehetetlen. Így született meg János a Mindenható akaratából akkor, amikor Isten ezt elrendelte.
Mi lesz ebből a gyermekből…?
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, * mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját.
János születésekor nyílik meg újra az ajka a jelenlévők csodálkozására írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.”
Amikor megszületett, a rokonok azt kérdezték:
„mi lesz ebből a gyermekből….? hiszen nyilvánvalóan az Úr van vele.”
Mi már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tudjuk mi lett belőle.
Az Úr Jézus azt mondta róla, hogy:
„az asszonyok szülöttei között nem született nagyobb keresztelő Jánosnál.”
„Növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.”
Keresztelő Jánossal kapcsolatban a születésétől a fellépéséig semmit sem tudunk pusztában eltöltött életéről, de nem is ez a fontos az evangélisták számára.
János akkor tűnik fel újra, amikor Jézus érkezését előkészítve a bűnbánat keresztségét kezdi el hirdetni az embereknek.
Jézussal való találkozás egyik feltétele mindannyiunk számára az őszinte bűnbánat…
A mai ünnep evangéliuma éppen az ő születésekor történt csodás eseményekről számol be: Zakariás némaságáról, a névadás különleges módjáról, majd újbóli megszólalásáról, valamint az emberek csodálkozásáról.
A Keresztelő körül kisebb tanítványi kör alakul ki, de nem sajnálja, amikor tanítványai közül egyesek Jézushoz csatlakoznak, az ő követői lesznek.
Jézus tanúja ő, aki halálával is előre jelzi a Megváltó sorsát.
Tudatában van saját szerepének és küldetésének, és soha nem akar túllépni azon, nem helyezi önmagát Jézus elé.
„Neki növekednie kell, nekem kisebbednem”
János sok embert megkeresztelt a Jordán folyóban. Sokan úgy érezték, hogy szükség van arra, hogy megváltozzanak, és Isten akarata szerint éljenek. Ők Jánoshoz menve megbánták bűneiket, és megkeresztelkedtek.
Egyszer azonban különös dolog történt…
Megjelent valaki, akinek nem lett volna szüksége arra, hogy megkeresztelkedjen, mert mindenkinél tisztább és igazabb.
Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt, János azonban megpróbálta visszatartani:
„..Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám…?”
Jézus ezt válaszolta:
Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk.
Akkor engedett neki…
Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb, aláereszkedik, és őreá száll.
És íme, hang hallatszott a mennyből:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Nyilvános fellépésében a legfontosabb cselekedete a bűnbánat hirdetése volt.
Ennek legszebb megnyilvánulása pedig, amikor rámutatott az Úr Jézusra:
„Íme az Isten Báránya. Íme aki elveszi a világ bűneit. Őt hallgassátok.”
Lukács evangélista összefoglalóan írta le János beszédét:
A János által mondottakat három dolog jellemzi.
– Egyrészt szavaiban észrevehetjük a prófétai keménységet, egyfajta fenyegetést azok iránt, akik nem hajlandók Isten törvényei szerint élni.
Így beszélt:„Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendő harag elől?” (Lk 3,7).
– Beszédének második jellegzetessége a buzdítás.
Felszólítja, bátorítja, buzdítja a tömegesen hozzá érkezőket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcsét teremjék (vö.: Lk 3,8).
Újra eléjük tárja a törvények megtartásának útját, az Isten felé vezető utat.
– Harmadsorban pedig János beszédében felfedezhetjük a Krisztusra mutatást.
Eloszlatja azokat a félreértéseket, amelyek szerint ő volna a messiás, ehelyett inkább rámutat Krisztusra, az Isten küldöttére és később saját tanítványait is őhozzá küldi.
János megkeresztelte mindazokat, akik kifejezték bűnbánatukat és tanújelét adták annak, hogy készek visszatérni Istenhez.
János az idők teljességében, a messiási időben, az ószövetség végét és az újszövetség kezdetét jelentő időben született.
Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akaratából jövünk a világra.
Érdemes hinnünk abban, hogy nem véletlenül éppen ebben a korban élünk.
Érdemes hinnünk abban, hogy gyermekkorunktól fogva testi és lelki fejlődésünk érdekében Isten mindent megad ahhoz, hogy az általa óhajtott küldetésünket elvégezzük életünk során.
Keresztelő Szent János az Isten által rábízottakat hirdette.
Sajátos küldetésében mindannyian felismerhetjük, hogy keresztény küldetésünk egyik eleme, hogy Jézus számára utat készítsünk az emberekhez.
Keresztelő Szent János személye a keresztény igehirdetésben úgy tűnik elénk, mint aki életével és halálával egyaránt Krisztusra mutat.
János a próféta, aki a sivatagban él és előkészíti Jézusnak, a Messiásnak érkezését.
Ő tehát az előhírnök, aki rámutat a Megváltóra.
János bűnbánatot hirdet az embereknek, s valamivel később, Jézus is ugyanezt teszi.
Nincs ennél szebb és fontosabb feladat, mint másokat önzetlenül Krisztushoz vezetni.
Valójában a keresztény ember hivatása és feladata hasonló ahhoz, amit Keresztelő János tett. Minden megkeresztelt embernek feladata rámutatni az Úr Jézusra.
Az tény, hogy a keresztény élet néha Keresztelő János pusztájához hasonlít.
Ugyanis kevesen vesznek erről tudomást.
Kevesekhez jut el a sürgető felszólítás, hogy Isten országának építésében minden megkeresztelt emberre szükség van.
Ugyanakkor sok elhangzott buzdítás, tanítás, pusztában kiáltott szó lesz, mert nehezen talál termékeny talajra a ránk bízottak lelkében.
Mégsem adhatjuk fel a küzdelmet!
A Keresztelő tehát azt hirdeti, azt tanítja az embereknek, amit Isten bíz rá. Talán jó volna nekünk is meghallanunk és megszívlelnünk, amit Isten üzen nekünk küldöttei által.
Az Isten útjának keresése mindennapos feladat számunkra.
A keresztségben egykor kapott kegyelem, és az istengyermeki állapot felelevenítése, mindennapos feladat számunkra. Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akarata szerinti cselekedeteink az üdvösséget biztosítják számunkra.
Befejezésül még egy gondolat.
A János születése körüli csodás események láttán az emberek ezt kérdezték:
„Mi lesz ebből a gyermekből?”
Amikor mi megszülettünk, bizonyára sokak fejében szintén megfordult ugyanez a kérdés:
„Mi lesz ebből a gyermekből?”
Próbáljunk meg őszintén válaszolni erre a kérdésre!
Mi lett belőlünk…?
Nehézségek árán is ki kell tartanunk a keresztény élethivatásban. Szavainkon, de még inkább cselekedeteinken, döntéseinkben előbb utóbb meglátszik, nyilvánvalóvá lesz, hogy csak a nevünkben vagyunk-e keresztények, vagy valóban Jézushoz tartozunk és minden mozdulatunk rá mutat.
A mai élet körülményei között is szükség van a Keresztelő Jánoséhoz hasonló hivatásból fakadó magatartásra. Szükség van arra, hogy úgy mutassunk rá Krisztusra, mint az életünk értelmére, azt az üzenetet közvetítve, hogy:
„…íme Őt hallgassátok, mert neki számunkra is van mondanivalója, van útmutatása, csak arra van szükség, hogy mindez halló fülekre és befogadó szívekre találjon…”
Keresztelő János élethivatása volt az emberek Jézus Krisztushoz vezetése, és ez példa minden keresztény számára.
„Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van, hogy senki se vegye el koronádat! Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszáll az égből Istenemtől, és saját, új nevemet.Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!” (Jel 3, 10-13)