Vizsgáljuk először azokat az eseményeket, amelyek az Úr Jézus életében Júdeában történtek. – Ha az evangéliumokban elolvassuk Jézus élettörténetét, láthatjuk, hogy Krisztus elsősorban hitet követel azoktól, akik hozzá fordulnak.
Így olvashatjuk, hogy egyszer két vak követte és kiáltozott feléje: „Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!” Jézus magához engedte őket és mondá nekik: „Hiszitek-e, hogy meg tudlak gyógyítani benneteket?” Azok azt felelik: „Igen, Uram!” Akkor megérinti szemüket, visszaadja látásukat és így szól: „Hitetek szerint legyen nektek”.1 – Majd színeváltozása után a Táborhegy lábánál találkozik egy apával, aki arra kéri, hogy gyógyítsa meg ördögtől megszállott fiát. Mit mond neki Jézus? „Ha tudsz hinni, minden lehetséges a hívőnek.” A gyermek atyja azonnal felkiált: „Hiszek, Uram! segíts az én hitetlenségemen”. És Jézus meggyógyítja a gyermeket.2 – Mikor a zsinagóga feje kéri, hogy támassza fel leányát, ugyanez az Úr Jézus válasza: „Ne félj, csak higgy, és meg lesz mentve”.3 – Ez a szó sokszor hagyja el ajkát. Gyakran halljuk: „Menj, a te hited megmentett, a te hited meggyógyított téged”. Ezt mondja az inaszakadtnak, ezt mondja a tizenkét év óta beteg asszonynak, aki meggyógyult, mikor hittel érintette ruhája szegélyét.4
A benne való hit elengedhetetlen feltétele csodáinak. Még azoktól is megkövetelte ezt a hitet, akiket legjobban szeretett. Mikor barátja, Lázár meghalt és ő fel akarta támasztani, Lázár nővére, Márta, szomorúan mondja neki, hogy megakadályozhatta volna testvére halálát. Krisztus Urunk azt mondja erre, hogy Lázár fel fog támadni; de mielőtt véghezvinné ezt a csodát, azt akarja, hogy Márta kijelentse beléje vetett hitét: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed-e ezt?”5
Ahol nem talált hitet, szándékosan korlátozta hatalmának erejét. Az evangélium kifejezetten említi, hogy Názáretben „nem tett sok csodát (honfitársainak) hitetlensége miatt”.6 Szinte úgy látszik, hogy a hitetlenség megbénítja – ha szabad ezt a szót használnunk, – Krisztus működését.
De ahol hitet talál, semmit sem tud visszautasítani. A hitet nyilvánosan is lelkesen magasztalja. – Mikor egyszer Kafarnaumban volt, egy pogány százados közeledett hozzá és kérte, hogy gyógyítsa meg egyik beteg szolgáját. Jézus így szól hozzá: „Megyek és meggyógyítom őt”. De a százados rögtön azt feleli: „Uram! nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szóval mondjad és meggyógyul az én szolgám. Mert hisz én is hatalom alatt álló ember vagyok, katonák lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj, ő megyen, és a másiknak: Jöszte, ő jön, és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi.” Elég tehát, ha egy szót mondasz, ha parancsolsz a betegségnek és az elenyészik. Micsoda hite volt ennek a pogánynak! Mielőtt Krisztus kimondotta volna a gyógyító szót, kifejezte, milyen nagy örömet szerez neki ez a hit: „Bizony mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben. Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; az ország fiai pedig majd kivettetnek a külső sötétségre” – hitetlenségük miatt. És a századoshoz fordulva így szólt hozzá: „Menj és amint hittél, úgy legyen neked”.7
A hit annyira kedves Jézus előtt, hogy miatta még azt is megteszi, ami eleinte nem volt szándékában. – Kitűnő példa erre az a gyógyítás, melyre egy kánaáni asszony kérte. Krisztus Urunk a pogányok területére, Tirus és Szidon határára érkezett. Egy asszony arról a vidékről odament hozzá, ahol ő tartózkodott és hangosan kiáltozni kezdett: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! Leányomat gonoszul gyötri az ördög”. De Jézus egy szót sem szól hozzá. Ekkor tanítványai járulnak hozzá és kérik őt: „Bocsásd el, mert utánunk kiabál”. És Krisztus így felel nekik: „Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem”. A pogányoknak való igehirdetést apostolainak tartotta fenn. De az asszony odamegy hozzá és leborulva imádja: „Uram, segíts rajtam!” Jézus neki is azt válaszolja, mint az apostoloknak, de azzal a közmondással, mely akkor használatban volt a zsidók és pogányok megkülönböztetésére: „Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és az ebeknek vetni”. De az asszony, hitétől buzdítva, így kiált fel: „Úgy van, Uram! csakhogy a kis kutyák is esznek a morzsákból, melyek lehullanak uraik asztaláról”. Jézust annyira meghatja ez a hit, hogy megdicséri és azonnal teljesíti állhatatos kérését: „Ó, asszony! nagy a te hited; legyen neked, amint kívánod”. És leánya attól az órától fogva meggyógyult.8
Kétségtelen, hogy e példák közül csaknem mindegyikben testi gyógyulásról van szó. De az Úr Jézus a bűnöket is a hit jutalmául bocsátja meg, érte adja meg az örök életet is. Mit mond például Mária Magdolnának, amikor ez a bűnös nő lába elé veti magát és könnyeivel öntözi azt: „Meg vannak bocsátva bűneid”. Nyilvánvaló, hogy a bűnök megbocsátása tisztán a szellemi rendbe tartozó kegyelem. Miért adja meg Krisztus a kegyelem életét Mária Magdolnának? Hite miatt. Krisztus Jézus pontosan ugyanazokat a szavakat mondja neki is, mint azoknak, akiknek testi betegségét gyógyította meg: „A te hited megszabadított téged; menj el békével”.9
Nézzük végül a Kálvárián. Milyen nagyszerűen jutalmazta meg a jobb lator hitét! Valószínű, hogy valami útonálló volt ez a lator. De amikor a kereszten ellenségei gúnnyal és szitokkal árasztották el Jézust: „Ha Isten fia, amint ő mondotta, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki”;10 mikor tanítványai is elhagyták és haldokolt a bitófán, ez a lator megvallotta Krisztus istenségét. Hiszen Jézus országáról beszél Jézus halála pillanatában: helyet kér ebben az országban. Micsoda hit a haldokló Krisztus hatalmában! És hogyan meghatotta Jézust ez a hit! „Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban!” Ezért a hitért megbocsátja minden bűnét és helyet biztosít neki örök országában.
E szerint tehát a hit a legelső erény, melyet Krisztus Urunk elvár azoktól, akik hozzá közelednek. Krisztusnak az a követelése nekünk is szól.
Mikor mennybemenetele előtt elküldötte apostolait, hogy folytassák küldetését az egész világon, akkor is hitet követel. Úgyszólván az egész keresztény életet ettől teszi függővé. „Elmenvén tanítsatok minden népet… Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” – Azt jelenti talán ez, hogy a hit egymagában is elegendő? Nem, a szentségek vétele és a parancsok megtartása is szükséges; de aki nem hisz Jézus Krisztusban, az parancsait sem teljesíti és szentségeihez sem járul. Viszont éppen azért tartjuk meg parancsait és járulunk szentségeihez, mivel hiszünk Jézus istenségében. Tehát a hit egész természetfeletti életünk alapja.
Isten azt akarja, hogy földi életünk idején a hitben szolgáljunk neki; dicsősége így kívánja. Ezt a hódolatot elvárja tőlünk. Ez a mi próbánk, mielőtt beérnénk az örök célba. Egyszer majd meglátjuk fátyol nélkül az Istent. Az lesz a dicsősége, hogy teljesen közli magát velünk, örök boldogságának egész fényében és ragyogásában. De míg e földön élünk, úgy illik bele az isteni üdvösségterv elrendezésébe, hogy Isten számunkra elrejtett Isten legyen. Isten azt akarja, hogy itt a földön a hitben ismerjük meg, imádjuk és szolgáljunk neki. És minél nagyobb, elevenebb és tevékenyebb ez a hit, annál kedvesebbek vagyunk Isten előtt.
1 Mt 9,27-30
2 Uo. 17,14-19; Mk 9,16-26; Lk 9,38-43
3 Lk 8,50
4 Mk 5,25-34
5 Jn 11,25-26; Vö. 10,40.42
6 Mt 13,58
7 Mt 8,5-13; Lk 7,1-10
8 Mt 15,22-28
9 Lk 7,50
10 Mt 27,42