Így működik a Szentlélek az Egyházban és lelkünkben. Ez a működés ugyanolyan szent, mint az az isteni forrás, melyből származik és minket is szentekké akar tenni. Milyen legyen tehát áhítatunk a Lélek iránt, aki bennünk lakozik a szent keresztség óta és akinek működése bennünk olyan mélységes és hatásos?
Elsősorban gyakran kell segítségül hívnunk. – A Szentlélek is Isten, akár az Atya vagy a Fiú. Ő is szentekké akar tenni bennünket. Különben is így tartozik bele az Isten tervébe, hogy ugyanúgy forduljunk a Szentlélekhez is, mint az Atyához és a Fiúhoz, akikkel egyenlő hatalma és jósága van. Ebben az Egyház a vezérünk. A Krisztus misztériumaira emlékeztető ünnepköröket a Szentlélek elküldésének ünnepével, pünkösddel zárja le. Csodálatos imádságokkal, lángoló vággyal kéri az isteni Lélek kegyelmét. Ilyen a Veni Sancte Spiritus kezdetű sequentia is. Gyakran kell nekünk is hozzá fordulnunk:
– Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istenfiúság szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradhassak és úgy szerethesselek, ahogy Te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok:
Semmi, semmi nélküled
az emberben nem lehet
semmi tiszta, semmi szűz.
(Babits ford.)
Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts magaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval is mindig egyesüljek!
Kérjük gyakran, hogy egyre bőségesebben részesítsen ajándékaiban, a Sacrum septenarium-ban. – Ezt meg is kell köszönnünk alázatos hálaadással. Ha Jézus Krisztus érdemelt ki mindent számunkra, akkor ugyanolyan igaz az is, hogy Lelke által vezet és irányít bennünket,1 Lelkének magasztos bőkezűségével nyerjük el azokat a túláradó kegyelmeket, amelyek lassanként Jézushoz tesznek hasonlókká bennünket. Hogyne volnánk hát hálásak e Vendég iránt, akinek a jelenléte, hatékony szeretete ilyen gazdag jótéteményekkel halmoz el bennünket?
Ez az első hódolat, mellyel tartozunk ennek a Léleknek, aki ugyanolyan Isten, mint az Atya és a Fiú; gyakorlati hittel forduljunk hozzá, higgyünk Istenségében, mindenhatóságában, jóságában.
Továbbá ne álljunk ellene lelkünkben való működésének. – „A Lelket ki ne oltsátok”, – mondja Szent Pál.2 És másutt: „Ne bántsátok meg az Isten Szentlelkét”.3 Mondottuk, hogy a Lélek működése a lélekben gyöngéd, mert ez a működés a betetőzés, a tökéletesítés műve; ezek végtelenül gyöngéd illetések. Nem szabad ellenkeznünk az isteni Lélek működésével könnyelműségünkkel, szándékos szórakozottságunkkal, gondatlanságunkkal, vagy szándékos, megfontolt akarati ellenállásunkkal, saját véleményünkhöz való rendetlen ragaszkodással: „Ne legyetek bölcsek a magatok szemében!”4 Ha az Isten dolgairól van szó, ne bízzunk az emberi bölcsességben, mert akkor a Szentlélek erre a természetes okosságra hagy bennünket. Márpedig tudjuk Szent Páltól, hogy „ez oktalanság Isten előtt”.5 – A Szentlélek e működése teljesen összefér azokkal a gyöngeségekkel, amelyek oly gyakran, egészen váratlanul törnek ránk, amelyeket azután megbánunk. Összefér gyarlóságainkkal, emberi szolgaiságunkkal, nehézségeinkkel, kísértéseinkkel. Természetes szegénységünk nem riasztja el a Szentlelket: ő „a szegények Atyja”, mint az Egyház nevezi.6
Ellenben összeférhetetlen működésével a hidegen megfontolt, szándékos ellenkezés sugallataival. Miért? – Először is azért, mert a Szentlélek a szeretet által származik, sőt maga a Szeretet. Ezért bármilyen mérhetetlen is irántunk való szeretete, bármilyen végtelen hatalma van működésének, föltétlenül tiszteletben tartja szabadakaratunkat és nem alkalmaz erőszakot fölötte. Szomorú kiváltságunk, hogy ellenállhatunk neki. De semmi annyira nem ellenkezik a szeretettel, mint a makacs ellenállás ösztönzéseivel szemben.
A Szentlélek különösen hét ajándékával vezet minket az életszentség útján, általuk éljük az Isten gyermekeinek életét. Tehát az ajándékokkal a Szentlélek ösztönzi és határozza meg a lélek cselekvésmódját.7 A lélek szerepe nem az, hogy teljesen tétlen maradjon, hanem az, hogy előkészüljön az isteni sugallatokra, hallgassa őket és készségesen engedelmeskedjék nekik. Semmi sem erőtleníti el bennünk annyira a Szentlélek működését, mintha ellenállunk belső indításainak, melyek Isten felé irányítanak bennünket, parancsainak megtartására, tetszésének teljesítésére, szeretetre, alázatosságra, bizalomra sürgetnek. Egyetlen szándékos „nem”, egy megfontoltan kiejtett „nem”, még kis dolgokban is, megakadályozza a Szentlélek működését lelkünkben. Működése erőtlenebb, ritkább lesz, a lélek pedig megmarad az életszentség rendes fokán, közepes színvonalán. Természetfeletti életéből hiányzik az erő és frissesség.
„Ne bántsátok meg az Isten Szentlelkét!…”
És ha ezek a szándékos, hidegen elhatározott, megfontolt ellenkezések gyakoribbak lesznek, szándékosakká válnak, a Szentlélek elhallgat a lelkünkben. A lélek a maga erejére hagyva, vezető és benső támogató nélkül botorkál a tökéletesség és az üdvösség útján és könnyen a sötétség fejedelmének zsákmánya lesz. Ez a szeretet halála, „a Lélek kioltása”: Ne oltsuk ki a Szentlelket, mert ő a szeretet izzó tüze a lelkünkben.
Ezért, amennyire gyarlóságunktól telik, nagylelkűen engedelmeskedjünk „az igazság Lelkének”, aki a szentség Lelke is. Készségesen induljunk e Lélek illetései nyomán. Ha ővele vezettetjük magunkat, gyönyörűen kiteljesedik bennünk a természetfeletti fogadott fiúság isteni kegyelme, melyet az Atya nekünk szánt és a Fiú kiérdemelt. Milyen mélységes öröm és milyen benső szabadság hatja át azt a lelket, aki így átadta magát a Szent lélek működésének! Ez az isteni Lélek megtermi bennünk az életszentség gyümölcseit, melyek kedvesek Isten előtt. Az isteni művész – „az Atya jobbjának ujja” – végtelenül gyöngéd illetéseivel betetőzi bennünk Jézus művét, vagy helyesebben: kialakítja bennünk Jézust, hogy működésének segítségével, az örök Atya dicsőségére, megvalósíthassuk magunkban annak az istenfiúságnak vonásait, melyet Krisztus Jézustól kaptunk: „Krisztus a Szentlélek által szentségben fogantatott, hogy természete szerint Isten Fia legyen; mások a Szentlélek által megszentelődnek, hogy Isten fogadott fiai legyenek”.8
1 Amikor azt mondjuk, hogy Krisztus Szentlelke által irányít bennünket, nem azt állítjuk, hogy a Szentlélek az ő eszköze. Ő is Isten, a kegyelem forrása. Csak azt akarjuk ezzel kifejezni, hogy a Szentlélek, aki maga is egy eredetből, ti. az Atyától és a Fiútól származik, számunkra a kegyelem forrása. Jézus Krisztus, mint az Isten Igéje, küldötte el a Szentlelket. Szent Tamás: I., q. 45. a. 6. ad 2.
2 1Tesz 5,19
3 Ef 4,30
4 Róm 12,16
5 1Kor 3,19
6 A Veni Sancte Spiritus-sequentia.
7 In donis Spiritus Sancti mens humana non se habet, ut movens, sed magis ut mota. Szent Tamás: II-II., q. 52. a. 2. ad 1.
8 Christus per Spiritum Sanctum est in sanctitate conceptus, ut esset Filius Dei naturalis; alii per Spiritum Sanctum sanctificantur, ut sint filii Dei adoptivi. Szent Tamús: III., q. 32. a. 1.