Azok a csodák, melyek a Szentlélek sugallatára Krisztusban végbementek, bennünk is megvalósulnak, legalábbis részben, ha engedjük, hogy ez az isteni Lélek vezessen bennünket. – De elnyertük-e mi is ezt a Szentlelket? Igen, kétségtelenül.
Jézus mennybemenetele előtt megígérte tanítványainak, hogy kéri Atyját, küldje el nekik a Szentlelket. Külön imádságban kérte a Szentlélek elküldését lelkünk számára. „Kérni fogom az Atyát és más Vigasztalót ad nektek, … az igazság Lelkét.”1 Tudjuk, hogyan teljesült Jézus kérése, milyen bőséggel szállt le pünkösdkor a Szentlélek az apostolokra. Ez a csoda jelezte, hogy az isteni Lélek mintegy birtokába vette az Egyházat, Krisztus misztikus testét. Elmondhatjuk, hogyha Krisztus az Egyház feje, a Szentlélek a lelke. Ő vezeti és ihleti ezt az Egyházat, Jézus szavai szerint megőrzi Krisztus igazságában és abban a világosságban, melyet ő hozott a világnak: „Megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek”.2
A Szentlélek ezen működése az Egyházban nagyon sokféle és változatos. – Fentebb említettük, hogy Krisztust kimondhatatlanul fönséges módon a Szentlélek kente föl Messiássá és Főpappá; azokat is, akiket Krisztus részesíteni akar papi hatalmában, hogy itt a földön folytatói legyenek megszentelő küldetésének, a Szentlélek keni föl: „Vegyétek a Szentlelket… A Szentlélek helyezett titeket püspököknek, hogy kormányozzátok az Istennek Egyházát”3 A Szentlélek beszél az ő szájukkal, ő ad erőt tanúbizonyságuknak.4 – Sőt azokat a hiteles eszközöket, melyeket Krisztus szolgáira bízott, hogy velük életet öntsenek, a lelkekbe, a szentségeket sem szolgáltatja ki soha az Egyház anélkül, hogy segítségül ne hívná a Szentlelket. A Szentlélek termékenyíti meg a keresztvizet.5 „Ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.”6 „Isten – mondja Szent Pál, – megmentett minket… a Szentlélek eszközölte újjászületés és megújítás fürdője által.”7 – A bérmálás szentsége a Szentlelket közli, hogy a keresztény hívőt Krisztus hős katonájává kenje fel. Ő adja meg ebben a szentségben a keresztény élet nagykorúságát és ő öltöztet Krisztus erejébe. – A keleti liturgia tanúsága szerint a kenyér és a bor átlényegülése Krisztus testévé és vérévé szintén a Szentléleknek tulajdonítandó. – A bűnbánat szentségében szintén a Szentlélek által nyerjük el bűneink bocsánatát.8 – Az utolsó kenet szentségében őt kérjük, hogy „kegyelme gyógyítsa meg a beteg szenvedéseit és bűneit”. – A házasság szentségében a Szentlelket hívja segítségül az Egyház, hogy a keresztény jegyesek életükkel utánozhassák a Krisztus és az Egyház közti bensőséges egyesülést.
Milyen eleven, mélyreható és folytonos a Szentlélek működése az Egyházban! Igen, jól mondja Szent Pál: Ő „az élet Lelke”.9 Az Egyház ezt az igazságot ismétli Credójában, mikor azt énekli, hogy hisz „az elevenítő Szentlélek Úristenben”. Valóban, ő az Egyház lelke, éltető forrása, mely ezt a természetfeletti közösséget lelkesíti, élteti, tagjait egyesíti és természetfeletti erővel és szépséggel ékesíti.10
Az Egyház első napjaiban ez a működés sokkal szembetűnőbb volt, mint napjainkban. Így illett bele a Gondviselés terveibe, mert az Egyháznak kétségbevonhatatlan jelekkel kellett nyilvánvalóvá tennie a pogány világ szemében, hogy Alapítója Isten és a maga eredete és küldetése isteni. Csodálatosak voltak ezek a jelek, a Szentlélek kiáradásának gyümölcsei. Elcsodálkozunk, amikor az Egyház első napjairól olvasunk. A Szentlélek leszállott azokra, akik a keresztséggel Krisztus tanítványai lettek. Számos, megdöbbentő különös kegyelmekkel (karizmákkal) halmozta el őket: csodákkal, jövendöléssel, nyelvek adományával és annyi más rendkívüli kegyelemmel ruházta fel az első keresztényeket, hogy el kellett ismernie mindenkinek: az az Egyház, melyet ilyen bőséges, magasztos adományok ékesítenek, valóban Jézus Egyháza. Olvassuk csak el, milyen büszke örömmel sorolja fel Szent Pál az első korinthusi levélben ezeket a csodákat, melyeknek maga is tanúja volt! És a különböző ajándékok felsorolása közben csaknem mindegyikhez hozzáteszi, hogy „egy és ugyanazon Lélek műveli”, mert ő a szeretet, a szeretet pedig minden ajándék forrása.11 Ő termékenyíti meg azt az Egyházat, melyet Jézus vérével megváltott és „azt akarta, hogy szent legyen és szeplőtelen”.12
1 Jn 14,16-17
2 Uo. 26
3 Jn 20,22; ApCsel 20,28
4 Jn 15,26; ApCsel 15,28; 20,22-28
5 Lásd később a keresztségről szóló fejezetet.
6 Jn 3,5
7 Tit 3,5
8 Jn 20,22-23 – Spiritus Sancti proprium est, quod sit donum Patris et Filii; remissio autem peccatorum fit per Spiritum Sanctum, tamquam per donum Dei. Szent Tamás: III., q. 3. a. 8. ad 3. – A misekönyv is hasonlóképpen mondja: Ipse Spiritus Sanctus est remissio omnium peccatorum. „Maga a Szentlélek minden bűn megbocsátója.” (Pünkösd harmadnapjának postcommuniója.) Lásd még a pro petitione lacrymarum könyörgés postcommunióját (orationes diversae, 21.).
9 Róm 8,2
10 Mikor azt mondjuk, hogy a Szentlélek az Egyház lelke, nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy ő az Egyház lényegi formája (forma substantialis), mint a lélek a testnek. Ebből a szempontból teológiailag pontosabban azt mondhatnók, hogy az Egyház lelke a megszentelő kegyelem (a vele együttjáró isteni erényekkel együtt). Valóban, a kegyelem a természetfeletti élet forrása. Ez tölti el isteni élettel az Egyház tagjait. De a kegyelem és a lélek összehasonlítása még akkor is nagyon gyarló, itt pedig nincs helye szükségszerű különbségeik feltárásának. – Amikor azt állítjuk, hogy a Szentlélek és nem a kegyelem az Egyház lelke, akkor az okot nevezzük meg az okozat helyett, hiszen a Szentlélek hozza létre a megszentelő kegyelmet. Tehát ezzel a kifejezéssel (a Szentlélek = az Egyház lelke) azt a bensőséges, éltető és – mondhatnók – „egyesítő” működést akarjuk jelezni, melyet a Szentlélek végez az Egyházban – Ez a kifejezés teljesen helyes. Több egyházatya is hasonlóképpen gondolkodott, így pl. Szent Ágoston: Quod est in corpore nostro anima, id est Spiritus Sanctus in corpore Christi, quod est Ecclesia (Sermo 187. de tempore). Modern teológusok is használják ezt a kifejezést, melyet különben XIII. Leó pápa a Szentlélekről szóló körlevelében szentesített is. – Érdekes még megjegyezni, hogy Szent Tamás a Szentlélek belső működését az Egyházban a szívnek az emberi szervezetben való működéséhez hasonlítja (III., q. 8. a. 1. ad 3.).
11 1Kor 12,9
12 Ef 5,27