a) „Initiator fidei”, ki számunkra kitapossa a hitnek Isten felé vezető útjait, és azért először is mély alázatba öltözik. A végtelen Istennel szemben álló öntudatos lelke mindig kimondhatatlanul alázatos volt, s az imádás s hódolat vágya töltötte be s nyujtotta el lelkét. Legmélyebb lett alázatos imádása az Olajfák kertjében s a kereszten! Az Isten ezt az imádkozó lelket hallgatta meg és általa minden mást. „Meghallgattatott tisztelete miatt.” Mily alázatos s tapadó lehetett a lelke! Velser Philippina képén is látom ezt az alázatos, esdő tekintetet. Sóhaja, epedése, indulata egy-egy kocsánya lelkének, mellyel fölfelé kúszik. Ez adoráció telíti Jézus szívét az Oltáriszentségben…
b) Jézus lelkét inspirálja az Istenség az önfelajánlásra. Kegyelmei közt ez az uralkodó irányzat; ezért felel rá: Ime, jövök; jönni, magát odaadni, ez szenvedélye. Odaadni magát azokért, kik nem szeretik s kik holt terhe lelkének; ezért panaszkodik: meddig viseljelek el titeket? Az Isten szívesen veszi Jézus lelkének ez érzelmeit: Ime, – gondolja magában a végtelen Isten, – fiam ruháin megérzem a virágos mező illatát, a szebb földnek, a virágos lelki világnak lehelletét, és halála „kellemes illatú áldozat” nekem. E biztató tudatban közeledem az Úrhoz; Jézus szíve áldozatos érzelmeiben bízom, általuk győzök; Isten kegyelmét megnyerem és magamat is áldozatra tanítom.
c) Jézus szíve nemcsak áldozni akar, hanem tűzáldozat akar lenni, „holocaustum”, egészen el akar égni és megtörődni. Kemény és kegyetlen szándék a test és vérnek. Az Isten mint szentség és igazság és Jézus lelke mint szótalan, áldozati bárány állnak szemben; sujts, törj össze… Te igaz vagy… Mutasd be magadat áldozatomban is az elkábult embernek. Jézus szenvedése a heroikus léleknek világa, szebb mint az Alpesek s a Cordillerák faciese. Ez erkölcsi világ – Krisztus élete s halála, – Istennek époly bemutatkozása, mint a teremtés. A legnagyobb szeretet inspirálja. Lelke nem sötét; nem veszni induló gladiátor, de nem is csak hős ő, hanem lélek, mely legforróbban szeret és azért áldoz. „Atyám, bocsáss meg nekik…!”