Vannak esetek, mikor rejtett bűnöket feltárni szabad, sőt kötelesség. Megkövetelheti azt a köz- vagy magánjó érdeke.
a) Így a közjó követelménye, hogy leleplezzük a csalókat, csábítókat s általán közveszélyes egyéneket.
b) A magánjó megkívánhatja vagy legalább is megokolttá s megengedetté teheti, hogy valaki tanácsot, vigaszt kérjen, jóllehet ez mások hibáinak érintése nélkül nem lehetséges. A vádlott is feljogosítva érezheti magát, hogy vádlójának titkos hibáit feltárva az ellene felhozott tanúság erejét s értékét csökkentse, óvhatunk – ugyancsak a magánjó érdekében – egyeseket vagy családokat, nehogy oly orvost, ügyvédet, nevelőt, cselédet stb. fogadjanak, aki megbízhatatlan.
c) Magának a bűnösnek érdeke, hogy hibáit eláruljuk annak, aki őt megjavíthatja s esetleg a végromlástól megmentheti. Ilyenek elsősorban az illető elöljárói szoktak lenni. S általában minden magánegyén a vétkest a bíróságnál följelentheti. A bűn igazságos megfenyítése ugyanis a köz- s magánjót hathatósan előmozdítja.
Mindazonáltal az igazságosság és szeretet megköveteli, hogy a rejtett bűnök feltárásánál a következő két feltétel mindig érvényesüljön:
a) Ne csináljunk a bűn elárulása által a vétkesnek aránytalanul nagyobb kárt, mint amekkorát ő vétke által másoknak okoz.
b) Amennyire lehet s szabad, óvjuk a bűnös becsületét s érdekeit is. Ne nevezzünk meg tehát személyt, ha az mellőzhető; ne mondjunk többet s többeknek, mint amennyire szükséges; végül figyelmeztessük s javítsuk előbb a vétkest, ha a cél nagyobb kellemetlenség nélkül így is elérhető.