Áldozó csütörtök
Mért zokogtok jámbor tanítványok?
Ó, miért hull zápor könnyetek?
Ó, Olajfák miért siratjátok?
Az Alkotót? hisz ma mennybe ment.
Ó, föld kebled már nem hordozza,
Fölszállt tőled, fel a mennyhonba. Alleluja!…”
Jobb néktek így…
„Jobb néktek így, hogy immár elmegyek
Bár szívetek sajog, vérzik e szóra.
Ám fájdalom bölcsője az örömnek,
S enyészet az öröklét hordozója.
Virág fakad a sírhalom tövében.
Érettetek s még sokakért folyt vérem,
Jobb néktek így!…”
Galileai férfiak…
(Sík Sándor)
„Galileai férfiak, mért néztek az égre?
Mért, hogy forró könny fakad férfiak szemébe?
Jézus Krisztus visszajön,
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, mért, hogy tétlen álltok?
Vár a Kelet és Nyugat, Krisztus bízta rátok.
Hirdessétek mindenütt:
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, Fel a küzdőtérre,
Minden népek szomjasak Az Élet Vizére,
Választottak, bennetek
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, milyen jelre vártok?
Ő tinéktek Lángot ad, Égből küldi rátok.
Várjatok még tíz napig,
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, Mért, hogy sírva néztek,
Jézus Krisztus itt marad, Úgy ígérte néktek!
Világvégig véletek,
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, ha majd jön az óra,
élőket és holtakat hív majd számadóra:
a nagy Bíró visszajön,
Jézus Krisztus él!”
Ó, Isten, emelkedj föl az égbe
(Szent Ágoston)
Ó, Isten, emelkedj föl az égbe!
Te, aki egy anya méhében voltál bezárva,
akit az formált meg, akit te magad teremtettél.
Te, akit az agg Simeon kicsinek ismert meg, de nagyként ünnepelt, akit az özvegy Anna csecsemőnek látott és mindenhatónak ismert fel;
Te, aki éhséget és szomjúságot szenvedtél értünk.
Te, akit letartóztattak, megkötöztek, megostoroztak, tövissel koronáztak, a keresztfára feszítettek, lándzsával átdöftek; aki meghaltál és eltemettek, emelkedj föl a mennybe, ó, Isten!
Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk.
Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna.
Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság.
Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél.
Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.
Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts, azért szálltál fel, hogy fölemelj.
Ha magamtól emelkedem fel, elesem, de ha te emelsz fel, sértetlen maradok.
Neked, aki feltámadsz, ezt mondom:
Uram, Te vagy a reménységem; neked, aki a mennybe szállsz:
Te vagy az én menedékem. Amen.
Ima az Oltáriszentség előtt
Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlévő Isteni Fölség!
Isten és ember, Krisztus Jézus, minden áldás és élet kútfeje, menny és föld Ura, Istene,
akit az angyalok és szentek imádnak az égben, mi is imádunk téged az Oltáriszentségben.
Hálát adunk neked Istennek fia, aki emberré lettél, aki az üdvösségünkért áldozatul adtad önmagadat a kereszt oltárán, és minden szentmisében részesítesz minket e megváltó áldozatban.
Hittel valljuk, hogy aki e kenyérből eszik, örökké él, hiszen azért adtad magadat lelkünk eledeléül, a szentáldozásban.
Engedd Urunk, hogy sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére. Amen.