„ Ki olyan, mint Isten.”
Mai napra esik Szent Mihály arkangyal csodás megjelenése a Gargano hegyén Capuában I. Gelázius pápa (+ 496) korában.
A Gargano hegy, Monte Sant’Angelo (Szent Angyal hegy) a nyugat latin szentélyek leghíresebbike, amit Szent Mihály Arkangyalnak szenteltek. A hegy legtetején helyezkedik el a Bazilika, amely régi időktől fogva a megbocsátás és az imádság helye…
A szent barlang zarándokhely, az imádság és az Istennel való megbékélés helye.
Valójában ez egy jel, vagy meghívás?
A legenda szerint pásztorok űzőbe vettek egy megvadult bikát. A bikát egy barlang nyílásában találták; mikor rálőttek, a nyíl visszaröpült.
A dolgot jelentették a püspöknek, ki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Harmadnap megjelent a püspöknek álmában Szent Mihály arkangyal és tudtára adta, hogy a barlang az ő szent helye. – Erre templommá alakították át, s csakhamar keresett búcsújáróhely lett belőle.
A Gargano hegy, Monte Sant’Angelo (Szent Angyal hegy) a nyugat latin szentélyek leghíresebbike, amit Szent Mihály Arkangyalnak szenteltek. A hegy legtetején helyezkedik el a Bazilika, amely régidőktől fogva a megbocsátás és az imádság helye.
Egy anonim író, aki 1000 évvel ezelőtt élt,ezt írta:
„A S. Michele szentély mindenhol ismert és felmagasztalt és nem a márvány ragyogása miatt, hanem azokért az értékes eseményekért, melyek itt történtek. Szerény formában, de gazdag erényekben, mivel saját maga Szent Mihály Arkangyal szállt alá, hogy felépítse és felszentelje azt. Az emberi törékenységre emlékezve, leszállt az égből, azért, hogy ebben a templomban az emberek részt vehessenek az isteni dolgokból.”
A szentély eredete az V sz. vége és a VI sz. eleje. Régi írások, források tesznek tanúságot. Szent Mihály Arkangyal jelenéseiről írt könyv a négy jelenés emlékéhez kötődik, rendkívüli élénkséggel él tovább, azokról a csodálatos eseményekről tesz tanúságot, melyek itt történtek.
Első jelenés: – A bika epizódja
Az első a hagyomány szerint 490-ben történt, úgy hívják, mint a bika epizódja.
Egy nap egy gazdag ember Siponto-ból, legeltette a nyáját a Gargano hegyen. Hirtelen eltűnt a legszebb bika. A hosszú és fárasztó keresése után megtalálta a barlang bejáratánál térdelve. Haragjában a lázadó állat ellen kilőtt egy nyilat, ám az nem az állatot, hanem megmagyarázhatatlan módon a gazdag ember lábát sebezte meg. Az eseményektől felzaklatva elment a püspökhöz, aki 3 nap imádságot és böjtöt rendelt el.
A 3. napon a püspöknek megjelent Szent Mihály Arkangyal és azt mondta neki:
„Én vagyok ‘Arcangelo Michele és mindig Isten jelenlétében élek. A barlangüreg számomra szent, az én választásom, én magam vagyok az őrzője… Ott ahol kitágul a szikla az emberek bűnei megbocsáthatók lesznek… Aki itt kér valamit, annak az imádsága meghallgattatik. Ezért menj be a barlangba és keresztény zarándokhellyé szenteld a barlangot.”
Mivel azonban a hely megközelíthetetlen volt és pogány kultuszhely volt a püspök hosszasan habozott, hogy felszentelje a helyet, engedelmeskedjen az angyal szavának.
Második jelenés: A győzelem története
A hagyomány 492-re datálja, május 8-án volt a győzelem, amikor a Longobardok Szent Mihály közbenjárásának, segítségének köszönhetően győztek.
A hagyomány szerint Siponto városát az ellenséges csapatok körül kerítették, közel voltak a megadáshoz, amikor San Lorenzo püspök kapott 3 nap békét.
Hittel fordult az ÉGI VEZÉRHEZ imádsággal és jóvátétellel (penitenza).
A harmadik nap végén a püspöknek megjelent Szent Mihály Arkangyal, Aki előre megmondta neki a biztos győzelmet. Ez az üzenet reménnyel töltötte el az ostromlottak szívét. A védők kivonultak a városból és csatába kezdtek, amelyet, villámló fények, hangok, villámok kísérték rendkívüli intenzitással. A Sipontini-ak győzelme elsöprő volt.
Harmadik jelenés: A szentelés története
A harmadik jelenést így hívják: „episodio della Dedicazione”.
A hagyomány szerint 493-ban, a győzelem után a püspök elhatározta, hogy követi az ÉGI Hírnök kérését és felszenteli a barlangot Szent Michele-nak, ebben I Gelasius pápa is megerősítette (492-496), de ismét megjelent az angyal a püspöknek és hírdette, hogy Ő maga már felszentelte a Barlangot. Akkor Siponto püspöke másik 7 pugliai püspökkel együtt körmenetben a néppel és Sipontino papjaival közeledtek a szent hely felé.
A menet alatt egy csoda történt: néhány sas, kiterjesztett szárnyakkal megvédték a püspököket a nap sugaraitól. A barlanghoz érve találtak már ott egy kezdetleges oltárt emelve, amit bíborpalást fedett és egy kereszt volt rajta. És találtak a sziklában egy kisgyermek lábnyomot, egy természetfeletti jelet, amit Szent Mihály Arkangyal hagyott ott. A szent püspök mérhetetlen örömmel ajánlotta fel az első szentmisét ami szeptember 29-én volt. Nem emberi kéz szentelte fel a barlangot, ezért az évszázadok során az „Égi Bazilika” nevet kapta.
Negyedik jelenés: Megszabadulás a pestistől
1656-ban egész Itáliában, délen borzalmas pestisjárvány volt. Alfonso Puccinelli érsek, nem talált olyan emberi gátat, ami véget tudott volna vetni az előrehaladott járványnak. Arcangelo Michele-hoz fordult böjttel és imádsággal. A pásztor azt gondolta, hogy kierőszakolja az isteni akarattól és Szent Mihály Arkangyal szobrának kezeiben hagyott egy írásbeli könyörgést, amit az egész város nevében írt.
És íme szeptember 22-én hajnalra virradóra, miközben imádkozott a püspöki palota egyik szobájában, földrengést érzett és Szent Michele ragyogó fényességben jelent meg és elrendelte, hogy szenteljék meg a barlangjának köveit, bevésve a keresztet és M. A. betűket, (mint Mihály Arkangyal).
Bárki, aki áhítattal tartotta magánál ezeket a köveket immunissá vált a pestissel szemben. A püspök úgy tett és a város nemsokára megszabadult a pestistől, az Arkangyal ígérete szerint, mindazok, akik ezekből a bizonyos kövekből igényeltek, bárhol találhattak.
Zarándokok az Égi Bazilikában
A szent Barlangot évszázadok óta választják a zarándokok célként, az imádság és főleg az ISTENnel való kiengesztelődés helye. A jelenések jelek, hogy az ember meghajoljon az Isten Felsége előtt. 15. évszázadtól az egész világról jöttek a keresztények a szentélyhez:, „casa di Dio e porta del cielo”, azaz Isten háza és az ég kapuja. Azért, hogy újra megtalálják a békét és a megbocsátást az Atya szerető karjaiban és tiszteljék Szent Mihály arkangyalt, az égi hadsereg fejedelmét, azért, hogy hirdessék, mint Ő:
„Ki olyan, mint az ISTEN.”
A zarándokok között számos pápát találunk: I Gelasius, S. Leo IX, Urban II, Sándor III, Gergely X, S. Celestin V, János XXIII kardinalisként, János Pál II.
Néhány szent (pl. Francesco d’Assisi, Szent Ferenc, Svájci Brigitta, Bona di Pisa, Isten tisztelt szolgája Padre Pio da Pietrelcina és még sokan mások ), de főleg zarándokok ezrei.
Az Égi Bazilika
Belépve a román stílusú ajtón az Égi Bazilikában találjuk magunkat, Szent Mihály Arkangyal által választott helyen. A fény árnyék játéka látható a keskeny ösvények (ez valami szakszó lehet anfratto) és az urna (urna alakú váza) között, amin Szent Mihály Arkangyal szobra áll.
Arcangelo harcol, hogy legyőzze a mi gyengeségeinket, hogy újra az jó úton tudjunk járni és erősen bánjuk meg a bűneinket.
A Bazilika két részre osztott,: az egyik, amikor belép valaki a falazott részbe, amit Anjou hajónak hívnak és elindul, a másik rész a természetes része a mészkő szikla természetes nyílása.
Éppen, hogy belépünk, jobb oldalon találunk egy kis oltárt, ami Szent Ferenc tiszteletére emeltetett, a szentélyben ez egy emlék az ő látogatásáról, amit 1216-ban tett.
Azért érkezett a hegyre, hogy elnyerje az angyali megbocsátást, de nem érezte méltónak magát, hogy belépjen a barlangba, ezért megállt a bejáratnál, imádkozott, megcsókolta a földet és egy kőbe bevéste a „T” betűt, ami a megváltás szimbóluma. A T -tau, a bibliai nyelvezetben a megváltás jele. Innen tudjuk, hogy Szent Ferenc milyen nagy jelentőséget tulajdonított a hely különös méltóságának. A Szent Ferenc oltártól néhány lépésre, a látogató előtt egy egyedi kép tárul ki, a barlangüreg, a sziklás, szabálytalan alakú.
Az évszázadok során zarándokok milliói találták itt meg a megbocsátást és a békét. Itt a hívő, úgy érzi magát, mint a tékozló fiú, aki hazatért az Atya házába, akit Szent Mihály Arkangyal vezetett. Nem emberi kéz szentelte fel, ezt bizonyítja, hogy az évszázadok során, a történelem változásaiban, a stílusok változatossága harmóniát alkot, ami Isten dicsőségét hirdeti, ha a művészetet párhuzamba állítjuk Szent Mihály nevével „ Ki olyan, mint Isten.”
(Forrás: Lelki zarándoklat Rotondóban…)
KERESZTJÁRÓ NAP – SZERDA
Az áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd és szerda a testi-lelki javakért könyörgő imádságos, úgynevezett keresztjáró napok, aminek a hagyománya az 5. századra nyúlik vissza.
A keresztény emlékezet szerint A „Keresztjáró napok” szertartása-hagyománya Franciaországban, Galliában keletkezett.
Vienne környékét az 5. század közepén sok természeti csapás érte: földrengés, fagy, elemi csapások, rossz aratás sanyargatta a népet.
Szent Mamertus ezért egybehívta a népet és imádkozva, énekelve körmenetben kivezette a határba és ott kérték Isten irgalmát és engesztelését. Ezért 469-ben Szent Mamertus az Urunk mennybemenetele előtti három napra böjtöt, körmenetet és imádságokat rendelt a szorongatások megszűnéséért.
A hagyományt, amit ma keresztjáró napokként ismerünk, Gallia más egyházmegyéi is átvették, majd innen jutott el körülbelül 300 év múlva (a 6.századtól) Hispániába és Itáliába -Rómába, és onnan az egész világra. A 9. századtól pedig Germániában is fontos egyházi eseménnyé lett. Később Európa számos országában elterjedt. Ebben a szertartásban ma is élő maradványát látjuk a régi stációs Istentiszteletnek, mert az a templom, ahonnan a menet kiindul, megfelel a régi collecta-templomnak, míg a másik a stációs-templom, ahol a szentmisét bemutatják.
Krisztus Urunk figyelmeztetett: Kérjetek és adatik nektek.
– Ezt a parancsot teljesíti ma az Egyház és ezért tart könyörgő körmenetet, ez azonos a Szent Márk napján tartott körmenettel.
Mind a kettőt litániának nevezi az Egyház, de mivel a Szent Márk-napi a régebbi:
– annak •litaniae maioreso – régebbi, öregebb,
– emennek •litaniae minoreso – újabb, fiatalabb, – Litánia a neve.
A litánia szó görögből származik; „Λιτανεία” – annyit jelent, mint könyörögni.
A liturgiában ünnepélyes kérést jelent. És valóban, a Mindenszentek litániája és a hozzáfűzött könyörgések csodálatos tanítást rejtenek magukban.
Tanuljunk imádkozni az Imádkozó Egyháztól és kövessük a gyakorlatban is.