A Szentlélek sugallta Írások világosan elárulják, hogy Isten, az örök igazság miként vélekedik és érez a hazugságról. „A hazug ajkak utálatosak az Úrnál; Isten gyűlöli «a hazug nyelvet»”, olvassuk a Példabeszédek könyvében (Péld 12,22; 6,17) Ananiás és Zaphira esetében hirtelen halállal sújtotta ezt a vétket. (ApCsel 5)
De az emberek előtt is megvetés tárgya a hazug. Hitel- s becsületvesztett lesz s így voltaképpen nincs helye az emberi társadalomban. Bölcs Saadi szerint: „Aki igazat szokott beszélni, annak esetleges hazugságát is elhiszik, aki azonban hazudni szokott, annak igaz szavát sem hiszik el”, és ha a mese szerint farkast kiált is, akkor sem futnak segítségére.
És ezt a megvetést a hazug ember nagyon megérdemli. A hamis száj ugyanis megingatja a közhitelt s bizalmat s így voltaképpen a társadalom életfájának nedvét szívja ki.
A régi rómaiak ugyanezért Cicero tanúsága szerint tüzes vassal bélyegezték meg a hazugok homlokát; Claudius császár pedig midőn megtudta, hogy egyik elhunyt alattvalója sohasem szokott igazat mondani, tetemeit minden tiszteletadás nélkül földeltette el, házát leromboltatta, családját pedig száműzte, hogy a hazugnak még magvát is kiirtsa.