A közjó érdeke, de újabban a legtöbb ország törvényei is az arra alkalmas polgárokat kötelezik, hogy a község s állam ügyeinek intézésében képviselőjük útján közreműködjenek. A képviselő kijelölése választás útján történik. A választójog a legszebb, de óriási felelősséggel járó kötelességet ruházza a haza polgáraira. Hiszen az Egyháznak s hazának sorsa, virágzása vagy pusztulása a polgárok által választott képviselők kezébe van letéve.
A szavazat leadásában a következő elvek legyenek az irányadók.
a) Szavazni kötelességünk, valahányszor ezt tőlünk a közjó megkívánja. Minthogy pedig napjainkban nem annyira az egyes politikai árnyalatok, mint inkább a világnézetek vívják a választásoknál s aztán a község-, megye- s országházban élet-halálharcukat, azért alig van eset, hogy bárki a választói urnától bűn nélkül távol maradhat.
b) Csak méltó s alkalmas jelöltre szabad szavaznunk. A károkért ugyanis, amelyeket a rossz képviselő Egyháznak s államnak okozhat, mi is felelősek vagyunk, akik tudva ily emberre adtuk szavazatunkat. Ugyanezért mindig súlyos bűn nem keresztény érzületű egyénre, szociáldemokratára, liberálisra adni a szavazatot. Még a nem egészen rossz képviselő is igen sokat árthat azáltal, hogy a jót nem mozdítja elő elég hathatósan s a rossznak nem áll kellő eréllyel ellen.
c) Kevésbé méltóra vagy rosszra csupán akkor szavazhatunk, ha ezzel egy még rosszabb jelölt győzelmét tudjuk megakadályozni, vagy ha a jók listáját nem tudjuk keresztülvinni, hacsak néhány rajta szereplő rosszat is egyben át nem engedünk.
d) Az erő s hatalom mindig az összetartásban van. Nagy kisebbségben lévő ellenségeink sikerei is ezt igazolják. Édes hazánkban más, mint megbízható, becsületes, keresztény jelölt alig juthatna diadalra, ha mi félretéve minden kicsinyes magán- s pártérdeket, egyedül az Egyház s haza javát tekintenők és mindnyájan egy táborba tömörülnénk. Az egyetértés emeli a zászlót s viszi győzelemre.