Ami a fej a testben, az az államfő az országban, „a legszükségesebb és leghasznosabb személyiség, akinek érdemeit semmiféle civillistával, ha még oly nagy volna is az, eléggé jutalmazni nem lehet”. (Schopenhauer.) Ugyanazt a szerepet tölti be, amelyet a kormányos a hajón. Látszólag mozdulatlan, szinte tétlen a sürgő-forgó, verítékező s izzadó hajósnép között. Munkája alig több néhány kézmozdulatnál. És mégis ő vezet a révbe; annyi kincs, boldogság, reménység és élet az ő kezébe van letéve.
Az államfő tehát jól tudja, értse, mi az államnak, amelyet képvisel, célja s feladata. Ez nem más, mint a polgárok javát óvni s boldogulását előmozdítani. Hárítsa el tehát a fenyegető háborúkat, de tartsa féken erős kézzel a belső ellenséget is, amely mint a szabadkőművesek, szociáldemokraták, a társadalom alapjainak aláaknázásán dolgoznak szüntelen.
Méltó és alkalmas egyéneknek ossza a hivatalokat, az alkalmatlanokat távolítsa el.
Szolgáltasson igazságot személyválogatás nélkül. Legyen önzetlen jómaga s üldözze tűzzel-vassal a korrupciót az egész vonalon, de főleg a hivatalokban. Szomorú dolog s általános összeomlás előjele, ha a tisztviselők, miként ez főleg Oroszországban s Romániában napirenden van, nemcsak elnézik, hanem elvárják, hogy ajtajukon az igazságát kereső lábával kopogtasson, keze telve lévén a megvesztegetésre szánt ajándékokkal.
Végül az államfő becsülje nagyra az Egyház erkölcsnemesítő munkáját s tőle telhetőleg támogassa azt.