a) A Szent Szűz várta Jézust, várta hitben; hiszen megmondta az Úr: föltámadok. Isteni szó, melyet követ majd isteni tett. S ezt a tettet ő teszi majd meg; addig pedig édesanyja vár és hisz és bízik s imádkozik. Imádkozik forrón, lelke sugárzik szemeiből; ajkai suttogják: „Exsurge, exsurge”, kelj föl, kelj föl napom, erőm és örömöm! Kelj föl, eredj; anyád virraszt s vár; kurtítsd meg szent vigiliáját. – Igy állunk mi is Istennel szemben. Hiszünk nagy isteni kijelentésekben s várunk isteni tetteket; áldozatos lelkesüléssel rábízzuk magunkat. Különben pedig hívjuk, keltegetjük az Urat mi is: Uram, ébreszd föl erődet s uralkodjál! Ragyogjon föl igazságod, s villanyozza föl a lelkeket a megújult kereszténység tavaszi éledésével. Mi hisszük, hogy te új világot teremtesz most is, itt miköztünk. „Exsurge Domine!”
b) Az Úr is vágyott a Szent Szűz után; az édes Úr a legédesebb lélek után; vágyik, mert hű volt hozzá szenvedései közt is, s szerette őt akkor is, mikor nem volt szépsége s ékessége; keresztútján járt s keresztje alá állt; az ilyen lelket megvigasztalja az Úr, s vigaszában elfelejteti vele baját, búját; érezteti vele dicsőségét s erejét, s átönti bele saját életét. Azért ki kell tartanom száraz, kelletlen lelki hangulataimban; sőt ilyenkor mutatom ki, hogy többre becsülöm az Urat vigaszainál, vagyis önmagamnál.
c) A Szent Szűz e vágyait megvalósítja az Úr, megjelenik neki dicsőséges szépségében, s a Szent Szűz térdre omolva imádja szent Fiát. Ah, ez istenanyai boldogság! Amilyen édes az inkarnáció éje, oly édes és fényes a föltámadás hajnala. Jézus szívéhez szorítja anyját, s mérhetetlen örömmé változtatja tengernyi fájdalmát. A Szent Szűz pedig megcsókolja Jézus sebeit, s beléjük leheli tüzes, szép lelkének szeretetét. Meglátja, leborul, ráborul, elomlik s megpihen rajta: most már jól van, jól van, édes Uram; jó nekem, mert jó neked; életed életem. Élsz; alleluja! Ez a Szent Szűz páratlan húsvétja! Öröm, milyet csak az Isten adhat. „Én leszek örömöd s jutalmad” – mondja ő nekem is, – s ha megörvendeztetlek, úgy érzed, mintha zsoltár és citera csengne lelkedben; „exsurge psalterium et cithara”. A Szent Szűz ez örömét köszöntjük az antifonában: „Regina coeli laetare”.