(enyhített böjt)
Az Úr Jézus az evangéliumban fölveti a kérdést:
„Kicsoda hát a hű és okos szolga, kit ura háznépe fölé rendelt, hogy enni adjon nekik a maga idején ?” (Máté 24, 45·)
Az Egyház a mai zsolozsmában Szent Józsefre alkalmazza ezeket a szavakat, amikor mondja:
„íme a hű és okos szolga, kit az Úr Isten a saját családja – a szentcsalád – fölé rendelt”.
A Szentírás nem jegyzett föl sokat Szűz Mária hitvestársáról s az Úr Krisztus nevelőatyjáról, de ez a kevés is fényesen mutatja, hogy Istennek hű és bölcs szolgája volt, aki minden fenntartás nélkül hajolt meg minden isteni parancs előtt és tökéletes hűséggel gondoskodott a szentcsaládról. Szent József Dávid királyi házából származott és a galileai Názáretben lakott. Foglalkozására nézve ács volt s jegyben járt az ugyancsak Dávid véréből való Máriával. Ettől az időtől kezdve élete elválhatatlanul össze van nőve a reá bízott Szent Szűz életével.
Mielőtt Józsefnél és jegyesénél a házastársi együttélésre került a sor, Mária „méhében fogant a Szentlélektől”. József látta rajta az anyaság jeleit, azonban nem tudta, hogy az Úr Isten az ő szeretett jegyesét választotta ki a megtestesülés szent titkának eszközéül. A legnagyobb zavarba jött: szerette Máriát s az Írás szerint „igaz ember” volt, aki nem akarta jegyesét hírbe hozni, vagy őt a törvénynek kiszolgáltatni, annál kevésbé, mert meg volt győződve ártatlanságáról. Töprengése közben föltámadt lelkében a gondolat, hogy legjobb lenne titokban elbocsátani őt, vagyis fölbontani a jegyességet.
Szűz Mária semmit sem szólt neki az angyali üdvözletről – talán alázatosságból, talán azért, mert tudta, hogy az Úristen gondoskodni fog József fölvilágosításáról. Ez csakugyan megtörtént.
Megjelent álmában az Úr angyala s ezt mondotta:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon”; József ezután megkezdte Máriával az együttlakást, de úgy, hogy Jézus születése előtt és után is csak a legszentebb testvér módjára élt vele.
A rómaiaktól elrendelt népszámlálás Józsefet a Dávid királyi család ősi fészkébe, a júdeabeli Betlehembe szólította. Elkísérte őt szent hitvese, Szűz Mária is. Ott aztán megtörtént az üdvtörténet nagy eseménye: megszületett az Úr Jézus. Szent Józsefet az Isten azzal a nagy kegyelemmel tüntette ki, hogy Szűz Mária mellett ő lehetett az üdvözítőnek első imádója és istápolója. Tanúja volt az angyali sereg énekének, látta a pásztorok hódolatát a jászol előtt, részt vett a kis Jézus bemutatásán a templomban, vette ott Máriával együtt az agg Simeon áldását s fogadta a napkeleti bölcseket, akik leborulva imádták az isteni kisdedet. Hű és okos szolga módján gondoskodott a szentcsalád ételéről s életéről.
Ebben a munkájában nem a test és vér szava sarkallta, hanem ihlette az a tudat, hogy az ő felesége az Isten anyja, s a fiú, akit a polgári törvény az ö fiának tartott, az, Isten fia.
A bölcsek távozása után az angyal az Úr újabb parancsát adja Józsefnek álmában:
„Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba és maradj ott, amíg majd mondom neked; mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy elveszítse”.
A szentcsalád hűséges őre fölébred álmából, habozás nélkül menekül, otthagyja hazáját s a teljesen ismeretlen Egyiptomba távozik. A meneküléssel megmenti a kis Jézust a Heródes által megölt betlehemi kisdedek sorsától s egy ideig a messze idegenben marad.
Heródes halála után az Úr angyala újból megjelent Józsefnek álmában s ezt parancsolta:
„Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, kik a gyermek életére törtek”
A hű szolga megint csak engedelmeskedett. A legrövidebb úton otthona felé át kellett volna mennie Júdeán is. Meghallotta azonban, hogy ezen a területen Heródesnek szintén kegyetlen és zsarnok fia, Archelaus uralkodik, s az okos szolga a reá bízott drága kincsekkel, Jézussal és Máriával, nem mert rálépni Júdea földjére, hanem inkább nagy kerülőt tett és így került a galileai Názáretbe.
A szülők Názáretből évenkint lejártak a húsvéti ünnepre Jeruzsálembe, a szent városba. Amikor Jézus 12 éves lett, elvitték őt is magukkal, s akkor történt az elvesztése. A keresés három kínos napja Szent József számára is nagy szenvedés volt s Jézus megtalálása neki is a legnagyobb örömet jelentette. A visszatérés után az Isten fia nemcsak édesanyjának, hanem neki, a család fejének is engedelmes volt. Mindössze ennyi az egész, amit biztosan tudunk Szent Józsefről. A többiben bizony csak következtetésekre és találgatásokra vagyunk utalva.
Későbbi életrajzok sok bájos apróságot beszélnek arról, hogyan segített a názáreti otthonban nevelőapjának a kis Jézus, hogyan gyalult, fűrészelt, fúrt-faragott.
Nagyon valószínű, hogy Szent József már az Úr Jézus nyilvános föllépése előtt halt meg, és pedig a legkívánatosabb halállal:
az Isten fiának, az élet-halál Urának, és az Isten anyjának karjai közt.
Amint a Szentírásban „a szent titkok hátterében áll”, hosszú századokon keresztül tisztelete is háttérbe szorult. A 11. század óta azonban ez a tisztelet egyre több formát ölt, s 1870 óta úgy tiszteljük őt, mint az egyháznak, az Isten eme nagy családjának védőjét (ünnepe a húsvét utáni harmadik szerdán), s manapság nincs még egy férfinév, amelyet annyian viselnének, mint az övét.
Szűz Mária lelkületének talán legfölségesebb megnyilatkozása az a felelet, amelyet az angyal szavaira adott:
„Íme az Úr szolgáló leánya”
Az Úristen a próféta ajkán szolgájának nevezi az eljövendő megváltót (Iz. 53; 1), maga az Úr Jézus a maga hivatását abban jelöli meg, hogy szolgálni jött (Mt.20; 18), s Szent Pál azzal akarja összefoglalni az Üdvözítő tevékenységét, hogy „a szolga alakját vette föl (Ef.2;7).
Nem természetes-e, hogy a Szent Szűz hitvestársa és az Úr Jézus nevelőatyja is szolga lett?
Igen, Szent Józsefnek legdrágább ékessége, hogy tudta szolgálni az Úristent és a szentcsaládot, hogy hű és okos szolga volt. – De ez a szolgaság több, mint világi értelemben a legnagyobb uraság.
Mindenható Istenünk, ki hűséges szolgád, Szent József gondjaira bíztad a gyermek Jézust, és oltalma alá helyezted a Megváltás művét, kérünk, add meg Egyházadnak, hogy hűségesen őrizze misztériumaidat és szüntelen munkálkodjék a világ üdvösségéért!