(enyhített böjt)
„Lelkedet ki kell kovácsolni.A hitetlenség merevségét kalapáccsal kell verni,hogy a salak lehulljon, és megmaradjon, ami tiszta;és hogy a rozsda lepattogjon, és csak a tiszta acél maradjon.”
„A Lélek gyengéden jön, és illatával ismertté teszi magát. Nem érzik tehernek, mert könnyű, nagyon könnyű. Fény- és tudássugarak áradnak előtte, ahogy közeledik. A Lélek valódi barát és védő gyengédségével jön megmenteni, gyógyítani, tanítani, tanácsot adni, megerősíteni, vigasztalni.” – Jeruzsálemi Szent Cirill
A régi zsidó Jeruzsálem helyén a rómaiak új várost alapítottak: Aelia Capitolina volt a neve.
A templom helyét a Capitolium foglalta el, amely három római istennek volt szentelve: Jupiternek, Junónak és Minervának. Maradványai ma is láthatók. Ott, ahol a keresztények Jézus keresztre feszítésének és eltemetésének helyét tudták, Vénusz temploma emelkedett. A keresztények azonban – nem törődve e változásokkal – továbbra is összegyűltek Aelia templomában, ott, ahol az Úr az utolsó vacsorát ünnepelte. Cézáreai Euszébiosz püspök Palesztina vértanúi című írásában leírja azokat a megpróbáltatásokat, melyeket e közösségnek, különösen a diocletianusi üldözések alatt, el kellett szenvednie.
Szent Cirill Jeruzsálemben, vagy annak környékén született 313 körül.
A keresztény családból származó ifjú korán a szentírás tanulmányozására adta magát. Hosszú és eredményes tanulmányai végén 343-ban az akkori jeruzsálemi püspök, II. Maximus áldozópappá szenteli. Alig öt esztendőre reá fölszentelő püspökének utódja lesz s a cezáreai érsek, Akácius, akinek érseki tartományához tartozott Jeruzsálem, püspökké szenteli.
Az érsek és az új püspök között azonban csakhamar súlyos ellentét támadt.
Akácius ugyanis az ariánus eretnekségnek volt híve, amely szerint az Úr Krisztus is csak teremtmény s legföljebb hasonló Istenhez. Mint ilyen, hevesen küzdött a 325-i első egyetemes niceai zsinat ellen, amely az arianizmust elítélte.
Ezzel szemben Cirill az igaz katolikus hit követője; hozzá még érvényesíteni akarja azokat a tiszteleti jogokat, amelyeket a niceai zsinat megáldott a jeruzsálemi püspöknek, s amelyeket Akácius nem akart elismerni. lgy érthető, ha Akácius és ariánus gondolkozású társai rossz szemmel nézték a hithű, szentéletű, egyháza jogait védelmező püspököt s keresve kerestek ürügyet, hogy Cirillt püspökségéből kiforgassák.
357 körül Jeruzsálemben és környékén rossz termés volt; éhínség ütött ki. Az evangélium szellemében élő Cirill értékesebbeknek tartotta az lsten élő templomait, a szűkölködő szegényeket, mint kőtemploma szőnyegeit és egyéb kincseit. Mindent pénzzé tett, hogy segítsen az éhezőkön. Akácius emiatt zsinatja elé idézte. Az egyházi kincsek eladása miatt és egyéb koholt vádak alapján az ariánus zsinat megfosztotta püspökségétől s számkivetésbe küldte. Két év múlva sikerült ugyan visszatérnie székhelyére, azonban 360-ban az ariánus érzelmű konstantinápolyi zsinat a hasonló gondolkozású Konstancius császár hozzájárulásával megintcsak száműzte.
Ezúttal azonban nem kellett sokáig ennie a számkivetés keserű kenyerét. Konstanciust a hitehagyó Juliánus követte a trónon; ez tisztára az elődje iránti gyűlöletből visszahívta Cirillt.
Visszatérése után alkalmat adott neki az Úr Krisztus, hogy az egész világ és a történelem színe előtt igazolva lássa az ő szavait:
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim elnem múlnak„ (Máté 24, 35)
A hitehagyó császár élete föladatának tekintette, hogy véres üldözés nélkül kiirtsa a kereszténységet, és a keresztény eszmék kisajátításával új életerőt öntsön a halódó pogányságba. Ezért kizárta a keresztényeket a magasabb iskolákból és a hivatalokból, iparkodott anyagilag tönkretenni az egyes egyházakat, szította az egyenetlenséget a katolikusok és ariánusok között, a zsidóságot pedig a kereszténység ellen akarta fölhasználni.
Összefogott a birodalomban szétszórtan élő gazdag zsidókkal s elhatározta, hogy újraépíti az elpusztult jeruzsálemi templomot. Nyiltan megvallott célja volt a zsidóságot rásegíteni, hogy megint ősi törvényei szerint áldozhasson.
Fő célját azonhan elhallgatta: meg akarta hazudtolni az Úr Krisztus jövendölését, amely szerint kő kövönnem marad a jeruzsálemi templomból.
Hosszas gyűjtés és nagymennyiségű építőanyag összehordása után megkezdődtek a munkálatok. Mindenekelőtt a romokat takarították el. Julián együtt örült a zsidósággal; Jeruzsálem püspöke pedig rendületlenül hitte, hogy az Úr ígéi nem vallhatnak kudarcot, s teljes határozottsággal megnyugtatta híveit, hogy ez a munka meddő törekvés. A romok eltakarítása után hozzáfogtak az alapozáshoz, azonban a Juliánért lelkesedő pogány Ammianus Marcellinus ( 400 körül) történetíró szerint:
„az alapvetésnél rettenetes lángoktörtek elő s többször megölték a munkásokat, úgyhogy fölkellett hagyni a vállalkozással„
Más történetírók tudnak még pusztító földrengésekről, dühöngő viharokról, továbbá a zsidók ruháin éjjelenkint megjelent fénylő és ijesztő keresztekről. Philostorgius, 6. századi egyháztörténetíró egy különösen csodálatos esetről számol be. A romok eltakarítása közben egy üregre akadtak. Köteleken lebocsátottak a mélyére egy munkást, aki a vizes fenék közepén egy oszlopon irattekerecset talált.
Az írástudók fölbontották s megrettenveolvashatták benne Szent János evangéliumának elejét: „Kezdetben vala az Ige, s az lge lstennél vala, s lsten vala az Ige„.
A többször hiába megkísérelt építést végre is egyszersmindenkorra abba kellett hagyniok és így kénytelen-kelletlenbizonyságot szolgáltatniok a testté vált Igéről: „Ég és földelmúlnak, de az én igéim el nem múlnak„
Cirillnek és híveinek e szent öröme néhány év múlva megint szomorúságra vált. Válens császár 367-ben az ariánusok ádáz mesterkedései miatt megint száműzte.
Ezúttal teljes tizenegy évig kellett távolmaradnia féltve őrzött, szeretett nyájátóL A császár halála után (378) visszatérhetett, s élete hátralévő napjaiban minden tévtanítással szemben óvta hívei hitét s minden konkolyhintés ellenére ápolta bennük az egyetértést.
Tevékeny részt vett a Konstantinápolyban tartott második egyetemes zsinaton (381), amely újólag elítélte az arianizmust s a Szentlélektagadó eretnekséget.
Az Úr 386 március 1 8-án 73 éves korában szólította magához hűséges és sok viszontagságon átment szolgáját.
Szent Cirill az egyháztanítók (doktorok) közt foglal helyet. E kitüntetést annak a 24 katechézisnek (hitelemzés) köszöni, amelyeket püspöksége elején tartott a Nagy Konstantintól épített jeruzsálemi Szent Sír templomában s amelyek a legbecsesebb régi keresztény irodalmi emlékek közé tartoznak.
A keresztség előtt álló hitjelölteknek a nagyböjt folyamán 19 beszédben fejtette ki a rájuk váró nagy kegyelem páratlan értékét, majd a hitvallást magyarázta ágazatról ágazatra.
Ezután a jelöltek húsvét éjjelén fölvették a keresztséget, a bérmálást s magukhoz vették az Oltáriszentséget.
Erre húsvét hetében újabb 5 beszéd beavatta őket e három szentség titkaiba. Több mint másfélezer esztendeje hangzottak el ezek a hitelemzések, és a ma gyermeke megilletődve olvassa ki mindenestül a maga katolikus hitét a jámbor és tudós jeruzsálemi püspök elsárgult írásából.
Jelentősebb ránk maradt írása még az a levél, amelybenKonstancius császárnak megírta a 351 május 7-i jeruzsálemijelenést.
Reggel 9-kor hatalmas fénylő kereszt jelent meg a Kálvária és Olajfák hegye között, amely megdöbbentetteegész Jeruzsálemet. Hívők és hitetlenek siettek a templombadicsőíteni azt, aki a kereszt által megváltotta a világot.Szent Cirill egész élete ennek a keresztnek dicsőítése volt.
Urunk, Jézus Krisztus! Te Egyházadat adtad, hogy biztosan eljuthassunk életünk végcéljához, a mennyei Atyához. Kérünk, jeruzsálemi Szent Cirill közbenjárására és tanítása nyomán egyre nagyobb szeretettel tiszteljük és vegyük magunkhoz az Oltáriszentséget, a Te áldott Szent Testedet, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen