Az Úr Jézus iránt való szeretetünknek erősnek, lelkesnek, édesnek, gyengédnek kell lennie, szeretetnek kell lennie, amilyen a szívből fakadni szokott. Nevezetesen két jellege van: az egyik a gyengéd, mondjuk passzív, a másik a rohamos, a küszködő, mondjuk aktív jelleg.
a) A szeretet gyengéd, finom, érzékeny, lágy érzelem, s ép azért szenvedni, résztvenni, sírni, örvendezni tud. Caritas patiens est. E lelkület élő kommentárjai a szentek. Ők a szív bensőségével fordulnak Jézus felé; úgy szeretik az Urat, mint ahogyan szeretni szoktunk: gyengéden, tapadóan, tisztelettel, félően… Félnek, hogy nem szeretnek eléggé s mindig jobban akarnak szeretni; félnek, hogy meghidegülnek, hogy az Úr nincs velük megelégedve, hogy elvonul tőlük. Gondolataik úgy járnak feléje, mint szemeik: „oculi nostri semper ad Dominum”, s e szemekben annyi önfeledés s a szeretetnek oly lázas tükrözése ég. E szemek a mélységbe hatnak, s érzik, hogy beléjük ég a szeretőnek édes arca. Úgy járnak a világban, mint az alvajárók, a lelkük másfelé van; járnak, mint éneklő lelkek, kik az Énekek énekének harmóniáira felelnek; járnak, mint csodálatos médiumok, telve az Isten illetéseivel… E lelkek telve vannak részvéttel Isten iránt, fáj nekik a bűn, kínjuk az Isten megbántása; szenvednek, engesztelnek, fölajánlják szenvedéseiket a világ bűneiért. Jézus is ily szeretettel járt köztünk, koronatanú rá az Olajfák kertje, s az engesztelő szeretet evangéliumát tűzte föl a keresztre! Ő kívánja, hogy égjünk, hogy részvéttel viseltessünk bántalmai, testvéreinek bűnei iránt, hogy a szimpatikus szeretet szellemétől nedvesedjék a szemünk. Ez érzelmek vezessenek az Oltáriszentség imádására, kivált a farsangban! Ó elfeledett, ó megvetett Jézusom, mit tegyek, mit adjak? Szívet úgy-e, mely mint a nardusz illatozzék neked? Lelket úgy-e, mely beteged legyen, mint Assisi sz. Ferenc, Limai Katalin, Pazzi Magdolna, Alacoque Margit? Könnyeket úgy-e, melyektől kizöldüljön a közönynek parlagja. Nem élnék, ha nem éreznék; titokzatos tested élő tagja nem volnék, ha nem fájna minden régi s új sebed!
b) A szeretet második jellege a küzdelmes, tevékeny, aktív irányzat. Szükséges ezt szem előtt tartanunk, hogy fájdalmainkban s részvétünkben el ne ernyedjünk, hogy bús, gyönge, megtört lelkekké ne váljunk. Nem értenők föl igazán a mély részvét forrását, a szeretetet, ha ily érzés környékezne meg minket. A szeretet erő; s mikor szenved, erejéből nem veszít, hanem a szenvedés az ő fölszított, kicsapó lángja. Megolvad, de nem hogy szétfolyjon, hanem hogy égjen, mint ahogy a gyertya olvad, hogy égjen, s a vas olvad, hogy izzásában új alakot öltsön. Ily szívvel járt köztünk Szent Pál, ez a gyengéd s vágyódó, ez a síró s panaszkodó, de erős s tevékeny lélek; viharok szántották; szenvedett, csüggedett, elborult, kiderült, de el nem fáradt, s ha 195 botütés alatt görnyedt is a háta, utána ismét kiegyenesedett. Igy kell tennünk; nem szabad csüggednünk; hisz a szeretet hódító, alkotó, kitartó erő; csak ha teszünk Istenért s dolgozunk ügyéért, akkor tudunk szeretni igazán.