A szülők elleni tiszteletlenséget bocsánatkéréssel s a hiba megjavításával kell jóvátennünk.
Szép s üdvös szokás, hogy a gyermekek időnként, de főleg, midőn a szentgyónáshoz járulnak, szüleiktől kézcsókkal kérnek bocsánatot. Nagy kár volna, ha az ily épületes dolgokat a divatból kimenni engednők. Sőt még felnőtt korunkban se essék terhünkre ez az Isten előtt oly kedves megalázkodás és penitencia, főképp oly esetben, ha a szülők iránti tiszteletről egyben-másban valóban megfeledkeztünk. A gyóntatóatya ilyesmire kifejezetten ritkán kötelez, mert kíméli az emberi gyengeséget, nem akarja nehezíteni a megtérést, de meg aztán méltán fel is tételezi, hogy a szülők a formaszerinti bocsánatkérést, mely őket jog szerint megilletné, szívesen elengedik, ha gyermekük magát őszintén megjavítja.