a) Jézus él köztünk; élete a föltámadás utáni élet. Titokzatosan van jelen köztünk; érezteti magát velünk, megmutatja magát a lelkes hit s szeretet édes viziójában, azután eltűnik. Az Oltáriszentség a húsvéti Krisztus életének folytatása; belőle árad a megdicsőült, erős életnek szelleme. Körülötte izgatott, kapkodó, sírhoz futó emberek, bánatban és elragadtatásban élő Péterek, Jánosok, Magdolnák mozognak a színen; mialatt az Oltáriszentségben a köztünk megjelenő, minket vigasztaló s vonzó Krisztusnak évezredekre kinyujtott húsvéti élete folyik. – Adj húsvéti lelket, Uram, hogy ne nézzem szentségi léted igénytelenségét, hanem lássam az istenit; a hit szemével nézzek. Iparkodom magas szempontokra, hogy átnézetem legyen világon, történelmen, Jézus művén, vágyain, érzelmein, s ne legyek „stultus et tardus”, bornírt, nehézkes lélek, hanem váltsam ki hitemet imádásban, szeretetben, hódolatban… húsvéti érzelmekben.
b) Ugyanő a mi pünkösdünk. Jézus forró, égő szeretettel van itt jelen; a pünkösdi lelket önti ránk. Minden templom s oltár e lélekkel van fölkenve; ha e lelket bírjuk, áttörünk a látszaton, a tüneményen, a kérgen s eljutunk az esszenciáig, a cél fölismeréseig a tudásban, a lelki szépség fölismeréseig a művészetben, eljutunk az élet tartalmas, erőteljes kialakításáig a világ kháoszán át. Csak akkor lesz vigaszom s örömöm. Ezt a vigasztaló lelket kérem áldozásaimban. Ó rendíts meg, gyujts meg, oldd meg nyelvemet, hogy énekeljek s örüljek neked!
c) Ő a mi ünnepünk. Minden ünnep öröm, és örömünk, tehát ünnepünk van, midőn Jézushoz közeledünk. Krisztust hordozni, bírni, Krisztussal élni szívtisztaságban a legmélyebb öröm. Itt vannak a világoskodó fényes lelkek, a látók a sötétségben. Sötétség a lét, s „honnan legyen örömöm, ki az ég világosságát nem látom”, mondja Tóbiás; azonban Jézust bírva látom az ég világosságát, van tehát örömöm. Látom az örömtelen embereket: sötétségben s az élet igájának kényszerében élnek; nincsenek megelégedve, nincs örömük. A kultúra sok munkát, nagy terhet rak ránk. Azt elviselni nem lehet mély hit, édes béke, élettartalom nélkül. – Ha van is műveltség és jó nevelés, de az életnek nem lesz tartalma és öröme Jézus nélkül. Nem lesz tisztaság s önbecsülés benne. – A fennkölt, szent, erős öröm az igazi ünnep; ezt adja Jézus az Oltáriszentség vételében, misztikus csókjával!