A legújabb kor, ha nem is a nő értékelése s megbecsülése tekintetében, amelyet a kereszténység általában véve egyszer s mindenkorra biztosított, hanem a nő társadalmi helyzetében lényeges változásokat hozott.
A kultúra haladása s főképpen a gépek feltalálása, amelyet a gyáripar hallatlan lendülete követett, a társadalmi viszonyokat teljesen átalakította.
A még oly szorgos és ügyes női kéz nem tud versenyezni a gépek mesés gyorsaságú és tökéletességű munkájával, a gyáriparral, mely a háztartáshoz szükséges árucikkeket aránytalanul olcsóbban s jobban tudja előállítani, mint a puszta emberi kéz.
Ennek természetes következménye az lett, hogy számtalan nő, aki eddig családi otthonában megbecsülhetetlen értékű s nélkülözhetetlen munkát végzett, foglalkozás nélkül maradt. Ehhez járul még, hogy a modern társadalmi állapotok számtalan férfit a családalapítástól visszatartanak s ennélfogva óriási mérvben megnövekszik azoknak a nőknek száma, akik saját akaratuk s hibájukon kívül nem juthatnak el abba az állapotba, melyre őket a természet Ura elsősorban alkotta, hogy feleség s anya legyenek.
Mindebből a művelt államokban bizonyos beteges, természetellenes társadalmi helyzet alakult ki, amely égetően szükségessé tette az ún. nőkérdés megoldását.
Mint minden kérdés, ez is feleletre vár és pedig sürgős és kielégítő feleletre. Hiszen a művelt államok lakóinak feléről, a nőkről van szó, kiknek jóléte az egész emberi nem boldogságának egyik fő feltétele.