Amily dicsőséges Istenre, ha reá, mint legfőbb tekintélyre s örök és tévedhetetlen igazságra hivatkozunk, éppoly mélyen sértő az isteni Felségre, ha Őt a végtelen szentet s igazat a legkisebb hazugság vagy álnokság bizonyítására, erősítésére tanúnak hívjuk. Iszonyú istenkáromlás ez, mely egészen különösen kihívja maga ellen az Úr büntető igazságosságát, aki igen gyakran korai hirtelen halállal vagy más feltűnő módon szokta a hamisan esküvőket fenyíteni.
Érdekes eset emlékét örökíti meg a boroszlói törvényszéki csarnok egyik szobra. Bizonyos kereskedő nagyobb pénzösszeg megőrzésére kérte föl a házigazdáját, aki azonban ezt később a kereskedő legnagyobb megdöbbenésére letagadta. Midőn pedig ez ügyben a hamis gazdának a törvényszék előtt esküdnie kellett, botját az esküvés közben a törvényszéki szolgának adta át. A törvényszék fölmentette a gazdát, de nem az Isten. Midőn ugyanis a törvényszék lépcsőjén lefelé haladt, lába vastag botjába akadt s ő alázuhanva, lábát törte. Egyben eltört a bot is s kihullott belőle a pénz, melyet beléje rejtett. Azt hitte ugyanis a szerencsétlen, hogy a hamis eskü átkától megszabadul, ha a bottal együtt néhány pillanatra kezéből a pénz kiadva megesküszik, hogy „a pénz nála nincs!” Ámde Istent félrevezetni nem lehet soha!
A hamis eskü még a legkisebb dologban is mindig súlyos bűn. De nemcsak Isten, a világi törvény is üldözi s súlyosan bünteti a hamisan esküvőket. N. Károly a hamis esküre emelt jobbot vágatta le, amely törvényt birodalmában később oda módosítottak, hogy csupán az esküre nyújtott ujjaitól fosztották meg a bűnöst.