(enyhített böjt)
„VOS MEI AMI ESTIS CI – TI AZ ÉN BARÁTAIM VAGYTOK”
Jézus barátai ők, hivatásuk, hogy megtartsák Jézus parancsát:
„Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”
„Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok” – ezt a küldetést adja Jézus az utolsó vacsorán az apostoloknak.
Júdás helyét, a Szentlélek indítására Mátyás tölthette be.
Idővel azonban a többi apostol helyét is be kellett tölteni, amely nem árulás, hanem a halálig menő vértanúság miatt üresedett meg. Az apostolok utódai a püspökök, akiket a Szentlélek az emberi közreműködést is felhasználva állít a hívő közösség élére, és vezet tanítói, kormányzói és megszentelő feladatuk ellátásában. Jézus barátai ők, hivatásuk, hogy megtartsák Jézus parancsát:
„Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket…”
Szent Mátyás azok közé az apostolok közé tartozik, akikről csak annyit tudunk, amennyit a szentírás megőrzött számunkra. Születéséről, családi viszonyairól, ifjúságáról és polgári foglalkozásáról semmi adatunk nincsen. Nem tudjuk azt sem, mikor és milyen körülmények közt jutott kapcsolatba az üdvszerzés nagy tényeivel. A későbbiekből visszakövetkeztetve azonban valószínűnek kell tartanunk, hogy eleitől kezdve az Úr követői közé tartozott, és így szem- és fültanúja volt az evangéliumban megörökített események legtöbbjének.
Csak így érthetjük, hogy mikor Krisztus Urunk csodálatos mennybemenetele után az áruló Júdás helyének betöltésére került a sor, elsősorban az ő személye felé fordult a figyelem.
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve részletesen és szemléletesen elbeszéli meghívásának történetét (ApCsel.1. 15-26).
„Ama napokban felálla Péter a testvérek között (mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt) és szóla:
Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, melyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerze azonban a gonoszság bérén, azután felakasztá magát… Ennélfogva szükséges, hogy azon férfiak, közül, kik együtt voltak velünk minden időben, mikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, melyen felvétetett tőlünk, azok közül valaki az ő feltámadásának tanuságtevője legyen velünk együtt.
Kijelölének tehát kettőt: Józsefet, kit Barszabbásnak – melléknevén Jusztusznak hívtak, azután Mátyást. Majd imádkozának, mondván:
Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ezen szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, melyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy eltávozzék a maga helyére. Azután sorsot vetének rájuk, s a sors Mátyásra esék, ki a tizenegy apostolhoz soroztaték.”
Ilyen csodálatos módon került Szent Mátyás az apostolok fényes gyülekezetébe. Pünkösd napján már a többi apostollal együtt vette a Szentlélek kegyelmét, mely félénk és tanulatlan emberekből szinte pillanatok alatt vértanú-bátorságú és ellenállhatatlan ékesszólású igehirdetőkké varázsolta őket. Mátyás a Szentlélek vétele után egy darabig még Júdeában hirdette az evangéliumot; utána a hagyomány szerint Etiópiába, a régi magyarok Szerecsenországába ment és ott egy püspökséget is alapított. Mások szerint a Fekete tengertől keletre eső Kelehisz tartományban működött.
Haláláról szintén nem tudunk semmi biztosat.
Egyik változat szerint Kelehisz Szebasztopel nevű városában keresztre feszítették, másik szerint ellenben Jeruzsálemben istenkáromlás címén megkövezték és szekercével lefejezték. Ereklyéit Szent Ilona császárné, Nagy Konstantin császár édesanyja részben Rómába, részben Trierbe küldötte. A Rómába küldött darabok később a S. Maria Maggiore-templomban nyertek végleges elhelyezést, a trierieket pedig Szent Agrícius püspök elődeinek, Szent Eukériusnak, Valériusnak és Matemusnak ereklyéi mellé helyezte. Trier városa ettől az időtől kezdve mindmáig védőszentjét tiszteli az apostolban, aki életével, főként apostollá választásával oly csodálatosan igazolta, amit neve mond; Mátyás ugyanis héberül annyi, mint Isten ajándéka.
Mátyásnak nagy ajándékot adott Isten, az apostolságot, de ő elmondhatta Szent Pállal, hogy Isten ajándéka benne nem volt hiábavaló.
Istenünk, te Szent Mátyást fölvetted az apostolok testületébe. Közbenjárására add, hogy szereteted boldog részeseiként eljussunk választottaid közé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!
__________________
Tavaszi kántorböjt: Szombat
Nagyböjt első vasárnapját követő szerda, péntek és szombat.
A kántorböjt pontos böjti fegyelme:
– pénteken szigorú böjt van: 3-szor lehet étkezni, 1-szer lehet jóllakni és húsfélétől tartózkodni kell,
– szerdán és szombaton enyhített böjt van: 3-szor lehet étkezni, 1-szer lehet jóllakni és húsfélét egyszer lehet fogyasztani,
– fontos eleme az őszinte szentgyónás,
– lehetőség szerint vegyünk részt szentmisén,
– többet imádkozzunk és gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit!
Kántorböjt – jejunium Quatuor temporum
I. Kallixtusz pápa (218-22) között a római pogány földművelő ünnepségek helyére, amelyeket júniusban, szeptemberben és decemberben tartottak, könyörgő napokat rendelt el.
Ezeket egészítette ki egy tavaszi könyörgő nappal Nagy Szent Leó pápa (440-461).
Így jött létre a jejunium Quatuor temporum, azaz a kántorböjt, amely a négy évszakban megvalósuló könyörgő napokat jelenti.
Az ősi időkben december ezen bűnbánati és böjti szombatjain voltak a papszentelések, illetve később a többi évszakban is. Idővel ezek lettek a papokért végzett könyörgések napjaivá. II. Orbán pápa (1095) rendelte el a szerdai, pénteki és szombati böjtöt nagyböjt első hetében, a Pünkösd utáni, a szent Kereszt felmagasztalását (szeptember 14.), és Szent Lúcia emléknapját követő héten.
A latin „ieiunium quatuor temporum” félrehallásából keletkezett a magyar „kántorböjt” kifejezés, amelynek természetesen semmi köze sincs a „kántor” szavunkhoz.
Évente négyszer három napon böjtölünk a papokért és a papságra készülőkért.
A tradicionális latin rítusokban külön miseszövegek tartoznak hozzájuk, illetve ezekhez kapcsolódik az ún. kisebb rendek feladásának a szokása is a kispapok részére. Mindegyik kisebb rend egy-egy lépcsőfokot jelent a szentségi karakterrel bíró szerpapi illetve áldozópapi fokozat eléréséhez.