1. Önmagától megszűnik a fogadalom, ha a föltétel, melyhez kötöttük, a cél, amelyért tettük, nem valósul meg. Így, ha Isten jobblétre szólítja a beteget, kinek gyógyulásáért tettél fogadalmat, semmire sem vagy kötelezve.
És általában véve, ha oly körülmények következnek be, melyeket, ha előre látsz, fogadalmadat sohasem tetted volna, sőt talán nem is lett volna szabad azt megtenned, fogadalmad nem köt többé. Ámde nem semmisíti meg fogadalmad érvényét oly nehézségek bekövetkezése, melyek előreláthatók voltak. Így nem érezheti magát fölmentve tisztasági fogadalma alól az, akit később heves kísértések ostromolnak.
2. Egyszer s mindenkorra megsemmisítheti a fogadalmat az, akinek akaratunk a fogadalomtétel idején alá volt rendelve, szóval, akinek beleegyezése nélkül a fogadalmat le sem tehettük volna.
Így ésszerű okból megsemmisítheti:
a) az atya (annak híján az anya, a gyám vagy az atyai nagyatya) a serdületlen gyermekek minden fogadalmát. Az Egyház színe előtt a fiú 14 éves korában, a leány pedig 12 éves korában válik serdültté;
b) a szerzetes elöljáró (elöljárónő) alattvalói összes magánfogadalmát, melyet az egyszerű fogadalom tétele után tettek;
c) a férj feleségének a házasságkötés után tett fogadalmait.
3. Fölfüggesztheti a fogadalmat az, akinek a fogadalom teljesítése jogaiba ütközik, de csak annyiban s annyi időre, amennyiben s amíg a jogsérelem fönnáll, illetőleg a jogát használni akarja.
a) Bármely házasfél fölfüggesztheti a másiknak a házasság előtt vagy alatt tett fogadalmait, melyek a házasélet természetével, jogaival meg nem férnek (pl. tisztasági fogadalmat);
b) a szülő fölserdült gyermekeinek fogadalmait, melyek a házifegyelembe ütköznek;
c) az úr, a gazda szolgájának, szolgálójának fogadalmait, melyek a szolgálattal meg nem egyeznek;
d) a szerzetesi elöljáró az újoncok fogadalmait.
A csupán fölfüggesztett fogadalmak azonban újra fölélednek, ha az, ki fölfüggesztette azokat, jogát használni nem akarja, vagy pedig ha az alárendeltségi viszony megszűnik.
Így pl. föléled a házasság előtt tett fogadalom, ha az illető fél özveggyé lesz, a fölserdült gyermekek fogadalma, ha magukat önállósítják, a szolgák fogadalma, ha szolgálatukat elhagyják, az újoncok fogadalma, ha a szerzetből kilépnek. (1315. kánon.)
4. Fölmenthetnek a fogadalom alól azok, akiknek Jézus Krisztus, az oldó s kötő hatalmat adta a lelkek fölött. Éspedig:
a) a pápa Ő Szentsége kivétel nélkül minden fogadalom alól fölmenthet. Csakis ő ment föl az ünnepélyes fogadalmak alól, azonkívül még két magánfogadalom föloldását is magának tartotta fönn. Ezek: az örök s teljes tisztaságra s az oly szerzetesrendbe lépésre tett fogadalom, ahol ünnepélyes fogadalmak vannak, föltéve mindazonáltal, hogy az illető, ki e fogadalmak egyikét vagy másikát tette, minden föltétel nélkül, halálos bűn terhe alatt és 18 éves kora után tette azt le.
b) A pápának nem fönntartott fogadalom alól a megyés püspök is fölmenthet.
c) Úgy a pápa, mint a püspökök fölmentő hatalmukat egyszerű áldozó papokkal is közölhetik. (Szerzetes gyóntatók.)
Akinek ily fölmentő hatalma van, azt a szentgyónáson kívül, sőt önmagával szemben is gyakorolhatja.
A fölmentés elnyerésére azonban őszintén előadott megfelelő fontos ok szükséges. Ily ok az Egyháznak, államnak vagy magának a fogadalmasnak jelentékeny haszna, érdeke. Elég ok lehet az is, ha a lelket fogadalma folytán nagy bűnveszély fenyegeti, vagy nyomasztó aggályok gyötrik. Aki kellő megfontolás nélkül, vagy túlfiatalon tett fogadalmat, könnyebben kaphat fölmentést alóla.