„Skolasztika az imádság és a lelki beszélgetés embere, aki Istenhez akar közelebb kerülni testvére segítségével. Ha figyelünk egymásra, megláthatjuk Isten akaratát a másik, a hozzánk közelálló szükségében…”
„Imádkozz és dolgozz, ezt az elvet Te is megélheted!”
Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség pátriárkájának, Szent Benedeknek volt ikertestvére. Nagyon fiatalon az Úr szolgálatára adta magát. Bár előkelő származása, nagy vagyona és szép külseje számos kérőt vonzott köréje, ő egyedül Istennek akart szolgálni. Eleinte otthon élt; később pedig bátyja példájára kolostorba kívánkozott. Bátyja Piombariolában egy kis zárdát emelt számára és társnői számára s egyúttal gondoskodott megfelelő reguláról. De a kicsiny zárda nemsokára elégtelennek bizonyult a jelentkezők befogadására.
Így hamarosan új és tágas kolostort kellett építeni, az első bencés apácakolostort, melynek Skolasztika lett első fejedelemasszonya. Mivel pedig a példa másutt is követésre talált, a bencés apácák rendje nem nagy idő múlva a keresztény világ legnépesebb, és legjobban elterjedt rendjeinek sorába lépett. Skolasztika mint fejedelemasszony a maga kolostorában éppen olyan mintaszerű rendet tartott, mint bátyja Monte Cassinon.
Alázatos elvonultságban és Isten iránti szeretetben kiváló volt. Magával szembeni hajthatatlan volt a szigora. Úgyszólván állandóan böjtölt, s napjában csak egyszer, naplemente után evett; sokat és buzgón imádkozott, s fáradhatatlan volt az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában.
A szent magányt különösen kedvelte, sok imája, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása töltötte ki idejét. Még bátyjával is csak egyszer szokott volt évenkint találkozni abban a kis mezei lakban, mely a montecassinoi hegy lábánál feküdt. Ilyenkor megbeszélték lelki ügyeiket, a közösség ügyeit és saját problémáikat.
SZENT SKOLASZTIKA ÉS SZENT BENEDEK UTOLSÓ TALÁLKOZÁSA
Erre a szokásos találkozásra vonatkozik az a bájos legenda, melyet Nagy Szent Gergely pápa örökített meg. Európa védőszentjének az életrajzát Nagy Szent Gergely pápa örökítette meg, ennek szenteli a Dialógusainak második könyvét (Dialógus II.33); Benedeket nem ismerte személyesen, négy tanítványa elbeszélései után írta meg. A regulától eltekintve ez az egyetlen életrajzi forrás.
Szent Benedek évente egyszer meg szokta látogatni nővérét, Szent Skolasztikát, aki Monte Cassino mellett élt. Ekkor már Skolasztikát halálsejtelmek töltötték el, de Benedeknek nem szólt róluk.
Utolsó találkozásukat jó humorral Gergely pápa így írja le:
Egy napon Skolasztika szokása szerint eljött, és viszontlátogatásra, tiszteletreméltó bátyja tanítványai kíséretében leereszkedett a hegyről. Az egész napot Isten dicséretének zengésében és szent beszélgetésben töltötték. Mikor aztán leszállott az esthomály, együtt megvacsoráztak. Még az asztalnál ültek és jámbor beszélgetések közt múlt az idő, mikor Skolasztika ezzel a kéréssel fordult a bátyjához:
«Kérlek, maradj velem ez éjszaka, hogy egészen virradatig beszélgethessünk a mennyei élet örömeiről».
De bátyja így felelt neki:
«Mit beszélsz, húgom? Én semmi esetre sem maradhatok cellámon kívül.»
Akkor még olyan derűs volt az ég, hogy a legkisebb felhőfoszlány sem látszott rajta. Skolasztika, bátyja elutasító válaszának hallatára összekulcsolt kezét az asztalra fektette, ráhajtotta fejét és úgy esedezett a mindenható Isten segítségéért. És íme, mire felemelte fejét az asztalról, olyan nagy villámlás és égzengés támadt és az eső olyan bőven kezdett szakadni, hogy sem a tiszteletreméltó Benedek, sem pedig kíséretében levő társai nem tudtak kimozdulni helyökről.
Skolasztika ugyanis, mialatt fejét kezére hajtva tartotta, bő patakban ontotta könnyeit az asztalra, és ezzel mintegy esőadásra kényszerítette a derült eget. Az eső azon nyomban követte az imádságot; a kettőnek, az imádságnak és az eső megindulásának egyidejűsége olyan nyilvánvaló volt, hogy mikor felemelte fejét az asztalról, akkor már dörgött is, úgy, hogy a fej felemelése és az eső megindulása egy és ugyanazon mozzanatnak tetszett.
Isten embere, mikor látta, hogy a nagy égzengés, villámlás és a szakadó eső miatt lehetetlenség visszatérnie a kolostorba, hiszen senki sem kockáztathatta meg, hogy kimerészkedjék az ítéletidőbe. Benedek méltatlankodva ugrott fel:
„Nővérem, mit műveltél?”
Skolasztika mosolyogva vonta vissza a helyére:
„Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott. Most meg tudod tenni!”
Ezzel a kedveskedéssel szemben bátyja ugyanolyan tehetetlen volt, mint a villámlással és az esővel szemben. Benedek azonban, – mivel semmi módon sem tudott távozni, – kényszerűségből ott maradt, akarata ellenére meghozta az áldozatot, melyet előbb a maga jószántából nem akart meghozni. Maradt tehát, és így hosszúra nyúlt a búcsúzás. Így történt, hogy az egész éjszakát ébren töltötték és szent beszélgetésekkel vidámították egymás lelkét.
Ez volt a két szent testvér utolsó találkozása a földi életben. Harmadnapra rá Benedek, mikor egyszer az égre tekintett, látta, hogy húgának lelke galamb képében az ég felé szárnyal, tudta, hogy nővére örökre hazatért. A váratlan látomás módfelett megörvendeztette.
Azonnal hangos örömhimnuszra fakadt, s miután illőképpen hálát zengett az Úrnak, a testvéreknek is megjelentette húga halálát. Egyúttal intézkedett, hogy néhányan azonnal induljanak Piomhariolába, hozzák el a megboldogult tetemét és fektessék abba a sziklasírba, melyet ő magának készített. Úgy is történt. Akiknek lelke tehát mindig egy volt az Úr dicséretében, azoknak testét is a sír egyesítette.
A szeretet fölébe kerekedik a rendszabályoknak, a szeretet törvényt bont. Skolasztika kiegészíti Benedeket: a nővér a fivért, az asszony a férfit, a szív a szellemet.
Csodálatos ajándék Szent Benedek regulája, az általa megfogalmazott keresztény életre vonatkozó rendszabályok összessége, de végülis csak a szeretet örök, nem az elvrendszerek. Nem elég csak az Istent szeretni, az előttünk álló felebarátot is szeretni kell. Szent Skolasztika szerette fivérét. Nagyon rideg lenne az Egyház, ha csak a férfiak alkotnák, talán eddig már nem is létezne. Isten is Egyszülött Fiát egy asszonyra bízta, Máriára. A teremtésben is a kettő együtt képez egészet.
Mikor a 6. század végén a longobárdok feldúlták Monte Cassinot, a frank szerzetesek a galliai Fleury-sur-Loireha mentették át a drága ereklyéket, melyet ennek az eseménynek emlékére Saint-Benoit-sur-Loirenak kereszteltek el. Később egy részük Zakariás pápa közbelépésére ismét visszakerült a szent hegyre.
Kérünk Téged, irgalmas Istenünk, Szent Skolasztika szűz érdemeiért tekints jóságosan házad népére, és ahogy imádságára záport hullattál a földre, úgy közbenjárására áraszd el szívünket kegyelmeddel! Szent Skolasztika szűz emlékezetét ünnepelve kérünk, Urunk, hogy példáját követve szívünk tiszta szeretetével szolgáljunk neked, és elnyerjük örök szereteted boldogító ajándékát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!