Először is tartsunk penitenciát, de ne csak amolyan eddigihez hasonlót, mely a szánom-bánommal beérte s a káromkodást másnap újra kezdte. Most az egyszer igazában lássunk hozzá, hogy a jövőben másképp legyen. De hogyan? Mielőtt ezt megmondanám, az elém tolakodó ellenvetéseket kell előbb letorkollnom.
„Mikor nekem muszáj káromkodnom!” Ezt az ellenvetést csak az ördög súghatta neked. Ez egészen reá vall. Ő, a szerencsétlen kétségbeesett angyal, mit is tehetne egyebet, mint hogy örökre szidja, átkozza azt, aki őt a kiolthatatlan tűzbe dobta. Ő csakugyan kénytelen vele, hogy azt, akinek örök dicséretére van alkotva, most már mindörökre káromolja. De neked, keresztény lélek, neked még nem „muszáj” Istent káromolnod. Neked van szabad akaratod, visszautasíthatod a sátánt, aki káromkodásra tüzel, ösztökél.
„Ha nem káromkodom, nem ijed meg s nem engedelmeskedik a gyermek, a szolga, nem fogad szót a barom!” Meglehet! De ebben csakis te vagy a hibás. Te szoktattad így a gyermeket, a barmot, mikor káromkodva fenyítetted, ütlegelted azt. Innen ered, hogy most már a káromkodás mindig az ütleget idézi emlékezetébe, mint a mennydörgés a villámcsapást. Ha ezentúl a fenyítéket más, ártatlan szóval kíséred, kevés idő múlva a dolog épp úgy fog menni s hozzá még, ami a fő, Istenedet megkíméled a gyalázattól s lelkedet a kárhozattól.
„Én már nem tudok a káromkodásról leszokni!” Dehogy is nem, ha akarsz! Ámde komolyan kell akarnod. Eltökélt szándékodat pedig beigazolod, ha követed tanácsomat:
1. Minden reggel, midőn felébredsz, tedd fel magadban, hogy bármely erőfeszítésedbe kerüljön is, legalább délig nem fogsz káromkodni. Addig csak kibírhatod! Kérd is mindjárt Jézus szentséges Szívét, a Boldogságos Szűz Máriát, őrzőangyalodat s többi szent pártfogóidat legalább egy fohásszal, hogy támogassák ezt a szent szándékodat. És ha mégis rajtakapnád magadat egy-egy káromkodáson, hiszen eleinte nem csoda, ha megszokás folytán szádon kicsúszik, nyomban bánd meg teljes szívedből és engeszteld meg a te Uradat, Istenedet valami rövid kis imával, ha egyébbel nem is, legalább azzal, hogy szívből elmondod: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
2. Délben aztán kérdezd meg magadtól, hányszor káromkodtál s újból őszinte bánatot s erős fogadást indítva, szabj magadra valami büntetést, vétked száma s mértéke szerint.
Déltől estig hasonlóképpen kell eljárnod, mint ahogy reggeltől délig tetted.
3. Este pedig, midőn a keresztény szokás szerint Isten szent színe előtt átgondolva a nap folyamán viselt dolgaidat, lelkiismeretedet megvizsgálod, megint csak elsősorban a káromkodásra vess ügyet, s ha újból megvádol lelkiismereted e szörnyű bűnről, a töredelmes bánat s erősfogadás felindítását s a büntetés kiszabását el ne mulaszd!
Bámulatos a büntetés hatalma, főképp, ha az egy kissé érezhetőbb fájdalmat is okoz. Az oktalan állatokat fenyítékkel csodálatosan lehet idomítani. Az eszét még nem használó gyermek büntetés által nevelődik derék s istenfélő emberré. Azért mondja a Szentírás is: „Ki a vesszőt kíméli, fiát gyűlöli”. (Péld 13,24)
Épp így, magadat büntetgetve, te is megszabadulhatsz a legmegrögzöttebb szokástól is.
Az ápoló irgalmas néne irtózva hallja, mikor egyik súlyosan beteg katonatiszt, kit ő oly önfeláldozással ápolt, fájdalmai közepette minduntalan káromkodásra nyitja ajkát. Esdve kéri a beteget, hagyná abba ezt a pokoli szokást, mely Isten kezét csak még súlyosabbá teszi felette. A katona megrögzött szokására hivatkozva akarja elütni a dolgot. A jó néne erre biztos szert ajánlott a káromkodás ellen, de előbb becsületszavára megígértette a tiszttel, hogy azt fel is használja. Ez a titkos orvosság pedig kis pénzbüntetés volt a kórház szegényei javára. A néne ettől fogva figyelt, mint a szemfüles finánc, a tiszt pedig aggódva gondolt a bankóktól amúgy sem igen duzzadó bugyellárisára. Hasztalan! Az első napon mégis háromszor kellett behajtani rajta a taxát. És a tiszt, bár sziszegve, morogva, de a becsületszó hatalmától kényszerítve, fizetett. Másnap azonban már csak kétszer kellett rajta a büntetést végrehajtani; harmadnap pedig csupán egyszer. Ettől fogva azonban soha életében nem káromkodott többé. Lám! te is így tehetnél! Adóztasd meg magadat valami jótékony célra, vagy vonj el magadtól valami élvezetet, italt, dohányt s az eredmény bizton nem fog elmaradni.
Ha pedig úgy érzed, hogy nyelved ostorát mégis csak olykor csattogtatnod, pattogtatnod kell, ám keress magadnak valamiféle dirregő-durrogó kacskaringós szólamot, amelytől minden ember, állat megijed, pedig teljesen ártalmatlan, sem Istent, sem embert nem sért, még a légynek sem esik baja tőle.
Jegyzet: Vigasztalásodra legyen mondva, ha a magad részéről mindent elkövetsz, hogy leszokj a káromkodásról s ennek ellenére is eleinte egy-egy, káromkodás kicsúszik ajkadon. Isten ezt nem tudja be neked bűnül. Hiszen ez a jószándék ellenére csupán véletlenségből történt. Ellenkezőleg, ha komoly szándékod sincs a káromkodásról leszokni s ellene semmi erőt sem fejtesz ki, akkor minden egyes káromkodást bűnül ró fel neked az Úr, még akkor is, ha valójában nem is gondoltál rá, mikor kimondtad. Sőt még a részeg ember is felelős káromkodásaiért, ha tudva, sejtve, hogy ittas állapotban káromkodni szokott, mégis leissza magát.