„Véleményedet ne az szabja meg, hogy kinek a támogatása áll mögötte! …”
„Az állapotbeli kötelességedet a legjobb tehetséged szerint végezd!”
Február 9-e Alexandriai Szent Cirill püspök és egyháztanító emléknapja.
Jeruzsálemi Szent Cirill, görögösen Kürillosz (ógörögül: Κύριλλος Ἱεροσολύμων), 313-ban született Jeruzsálemben, vagy annak közelében. 387. március 18.-án halt meg, szintén Jeruzsálemben. Jeruzsálem püspöke 351-től haláláig. 1893-ban XIII. Leó pápa az egyháztanítók sorába emelte.
Ifjúságáról, neveltetéséről keveset tudunk. Szent Jeromos, Konstantinápolyi Szókratész és Szalámiszi Epifán írásaiban szerepel életének néhány eseménye. Katekéziseiben dicsérően szólt a visszavonult és önmegtartóztató életről, valószínűleg szerzetesként élt. Jól ismerte a Bibliát és az egyházatyák műveit. A hagyomány szerint 335 körül avatta diakónussá Makariosz jeruzsálemi püspök, 343-ban pedig Maximus püspök szentelte pappá.
Katekéziseit 350 körül írta, „Probus uralkodása utáni hetvenedik évben”, valószínűleg püspöki hivatala kezdetén. Akakiosz, az arianizmussal szimpatizáló caesareai metropolita tette meg püspökké. Hamarosan vita alakult ki közöttük Jeruzsálem rangelsősége kérdésében. Cirill nem engedelmeskedett Akakiosznak, aki 357-ben és 360-ban elítélte, és erővel száműzte őt. 359-ben sikerült részt vennie a Rimini-Szeleukeiai zsinaton, ahol az arianizmus ideiglenesen győzedelmeskedett. Cirill az egylényegűséget vallotta.
362-ben újra elfoglalhatta püspöki hivatalát. Püspöksége alatt Iulianus római császár szerette volna újjáépíteni a Titus római császár által 70-ben lerombolt jeruzsálemi templomot, mert bízott abban, hogy a templom újjáépítése gyengíteni fogja a kereszténység terjedését a Római Birodalomban. Cirill ellenezte Iulianus tervét.
Valens uralkodása alatt ismét száműzték Cirillt Jeruzsálemből, de 378-ban újra elfoglalhatta püspöki székét. A 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat megerősítette püspöki hivatalában, és elismerte az arianizmus ellen folytatott harcát.
A Katekézisek
24 katekézise maradt fenn. 348 és 350 között a Nagy Konstantin által épített Szent Sír-templomban készítette fel a keresztségre várókat és vezette be a kereszténnyé vált hívőket a misztériumokba.
Szent Cirillt a 348 Húsvétja előtt és után írt Katekézisek tették halhatatlanná. A 4. században a katekézis az egyházba belépni kívánók (katekumenek, hittanulók) számára összefoglalt szóbéli tanítást jelentette. Szent Cirill katekézise a keresztelést közvetlenül megelőző és frissen megkereszteltnek szóló, vagyis a katekumenátus utolsó két szakaszát jelentő katekézis.
Tartalmukat onnan ismerjük, hogy e prédikációk hallói lejegyezték őket. Ezek élőben előadott utasítások, az élő szó minden előnyével és hátrányával. A stílus élénk, pezsgő, egyszerű, mindig a hittanulók gyakorlati igényeit szem előtt tartó.
Szent Cirillt szó érte, mert az akkoriban elterjedt ariánus eretnekségről nem írt. Ennek az volt az oka, hogy e művekben tanítani, és nem vitázni akart. Az is közrejátszhatott, hogy még nem volt teljesen tisztában a problematika teljes súlyával. Később a mérsékelt álláspontot foglalta el, mely megvédte az ortodox (hagyományos) álláspontot, de mindezt olyan szóhasználattal, mely az ariánusokat sem sérthette.
Szent Cirill hitelvei a Katekézisekben
Szent Cirill tanításának lényege maradéktalanul ortodox (hagyományhű). Vallja a Szentháromság misztériumát, az Atya és Fiú egylényegűségét, és az egyházi hagyomány teljes tekintélyét. Az Oltáriszentségben lévő valós jelenlétet szilárdan állítja.
Ugyanilyen kifejezetten hirdeti a szentmiseáldozat engesztelő jellegét. Az egyházat csalhatatlan tekintélynek tartja, amelynek része a Szentírás kánonja és a szent hagyomány, melyet követnünk és életünkben megvalósítanunk kell. A Tanítóhivatal nem pusztán az örök életre vivő igazságok tanítója; a gyakorlati életben is tanít minket az erkölcsünket szabályozván.
A Katekézisekben az akkori egyház számos gyakorlatába nyerünk betekintést:
papi önmegtartóztatás, az isteni életre szentelt szüzek közösségi élete, az aszkéták bűnbánó gyakorlatai (önsanyargatás), az ereklyék tisztelete, a kereszt tisztelete, az ördögűzés (exorcizmus) gyakorlata, a szentek segítségül hívása.
Szent Cirill a szentségek közül azt a hármat tárgyalja részletesen, melyek a hittanulói számára jelentősek:
keresztség, bérmálás, oltáriszentség.
Szent Cirill óva kerülte mindazon témákat, melyek vitára vagy megosztottságra adtak volna okot. Kerülte a teológiai nyelvhasználatba bekerült filozófiai kifejezések használatát, egyszerű és ősi kifejezéseket részesítvén előnyben. A 4. század harcias és zavaros irodalma közepette könnyebbséget nyújt Szent Cirill Katekézisének nyugodt és megkapó hangvételű lapjait forgatni.
Az alábbi összeállítás forrása: „Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára”…
„Örülj, Szűz Mária, a világ összes eretnekségeit egymagad megszüntetted!”
Mikor így énekli az Egyház Szűz Mária dicséretét, elsősorban arra az időre gondol, melyben eszes és tüzes, de egyoldalú, szenvedelmes és elbizakodott emberek hitünk legmélyebb titkait az ész rámájára akarták húzni és ezzel elferdítették, meghamisították és aláásták a kereszténység alapjait.
Így az ötödik században Nesztórius, konstantinápolyi püspök azt hirdette, hogy Jézus Krisztusban más valaki a Szűz Máriától született ember Jézus, és más valaki az Atyától öröktől fogva született Ige, aki Jézussal, a szent emberrel igen bensőséges közösségben élt. Ennek persze az a következménye, hogy a mi Megváltónk nem Isten, hanem csak ember, a kereszténység nem Isten műve, hanem ember alkotása, a keresztény élet és keresztény remény pedig nem kegyelmi Isten-közösség, hanem csak merőben emberi erőfeszítés és Isten-keresés.
Nesztórius tehát a kereszténység szent fájának gyökerére tette a fejszét, akárcsak korunk elbizakodott Krisztus-tagadói, a racionalisták. S ezt a veszedelmes tanítást Nesztórius ebben az egy mondatban fejezte ki:
Szűz Máriát nem szabad Isten-anyának mondani, hanem csak Krisztus (aki szerinte merőben ember) anyjának.
Szűz Mária Isten-anyasága tehát a nesztorianizmussal és minden racionalizmussal szemben a katolikus igazság rövid foglalata, egyben irányító csillaga és védőpajzsa.
Szűz Mária e fődicsőségének és katolikus hitünk e drága alappillérének védelmére és biztosítására az Egyházát vezető Szentlélek Úristen Szent Cirillt választotta ki.
Akinek az Úristen nagy szerepet szán az ő Egyházában, azt nagy bölcsességgel arra elő is készíti. Körmönfont eretnekségek fölfedezésére nagyon világos és nyomós elmére és igen biztos hittudományra van szükség; a sokszor makacs eretnekek leszerelése pedig sok bölcsességet, türelmet, szeretetet s egyben rendíthetetlen szilárdságot kíván. Cirillt az Úristen mindkettőre bőségesen rásegítette.
A nagy tudományt és éles gondolkodást Cirill már ifjúkorban megszerezte szülővárosában. Hisz Alexandria már a Krisztus előtti időben tudósok és könyvtárak városa volt; s az első keresztény főiskola itt keletkezett és virult olyan világhírű mesterek vezetése alatt, mint Alexandriai Szent Kelemen (+200 után) és Origenes (+256). Itt tanulta meg Cirill azt az igazán keresztény tudóshoz illő művészetet is, hogy beszédében és írásában ne a cifra szót keresse, hanem az éltető igazságot.
Jelleme kialakulásának már nehezebb iskolája volt. Fiatal korában papja és segítőtársa volt nagybátyjának, az önfejű és hatalmaskodó Teofil pátriárkának. Így annak szelleméből ráragadt valami, mikor 412-ben utódja lett: sokáig nem akarta bevenni az ünnepélyes szentmisés emlékezésbe (az ú.n. diptycha-jegyzékbe) Aranyszájú Szent Jánost (lásd jan. 27), és a kelleténél talán keményebben bánt a novaciánus eretnekekkel és a keresztény-vérengzést szító alattomos zsidókkal.
De nagyon hallgatott egy szent szerzetesre, Pelúziumi Szent Izidorra (+435 k.), aki ismételten is atyailag megfeddette szenvedelmességéért; még inkább engedett a Szentlélek csöndes indításainak, úgy, hogy mikor elérkezett nagy egyházi, történeti hivatásának órája, szelleme és jelleme már a megállapodottság, a szilárdságot körültekintéssel és szeretettel párosító szentség tiszta verőfényében ragyogott.
Ez az óra 429-ben ütött, mikor Nesztórius kezdte hirdetni, hogy Szűz Máriát nem szabad Isten-anyának hirdetni, hanem csak Krisztus anyjának. Cirill épen akkor dolgozott szokásos húsvéti körlevelén; nyomban figyelmeztette híveit a veszedelmes tévedésre, értesítette Celesztin pápát, írt magának Nesztóriusnak, és tájékoztatta a császárt és nejét. Celesztin 430-ban a római zsinaton el is ítélte az eretnekséget és megbízta Cirillt a végrehajtással. Cirill nagy körültekintéssel, mérséklettel, de hajthatatlan szilárdsággal járt el a nehéz és kényes föladatban és elérte ezzel a katolikus igazságnak teljes diadalát.
Nesztórius szorgalmazására ugyanis II. Teodózius császár 431-ben Efezusba zsinatot hívatott egybe, melyen az elnöklést a pápa Cirillre bízta. Nesztórius fegyveres kísérettel jelent meg, a császár követe is támogatta. Ez nem átallotta megfenyegetni, sőt börtönbe vetni Cirillt. Cirill azonban fáradhatatlan buzgósággal, éberséggel és finom tapintattal úgy vezette a gyűlést, hogy a zsinat elítélte és letette Nesztóriust, és ünnepélyesen kimondotta, hogy:
Szűz Máriát Isten-anyának kell vallani és tisztelni. A hívő nép ezen annyira föllelkesült, hogy türelemmel megvárta e hosszú gyűlés végét és fényes fáklyásmenetben kísérte lakásukra a püspököket.
Cirill a kiállott szenvedések ellenére sem szűnt meg nagy szelídséggel kezelni ellenfeleit, és ahol csak lehetett a hit sérelme nélkül, inkább engedett, semhogy fölösleges merevséggel szaporítsa Krisztus ellenségeinek számát. Harcaiban és békítéseiben rengeteg művet írt, telve tudománnyal és mélységes gondolatokkal hitünk legnagyobb titkairól:
a Szentháromságról, megtestesülésről, Oltáriszentségről. Ezért XIII. Leó őt 1883-ban egyházdoktorrá tette. Meghalt székhelyén 444-ben.
Mária, Jézus anyja. Az Istenszülő kifejezéssel azt a hitünket valljuk meg, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Cirill azért harcolt, azért hangoztatta ezt a kifejezést, hogy erősödjön a Jézus Istenségébe vetett hit. A kősziklára, Jézusra építjük életünket. Megvalljuk, hogy Jézus valóban az Isten Fia, valóságos Isten.
Istenünk, te Alexandriai Szent Cirillt a Boldogságos Szűz Mária istenanyai méltóságának legyőzhetetlen védelmezőjévé tetted. Add meg nekünk, akik Szűz Máriát valóban Isten Anyjának valljuk, hogy eljussunk az üdvösségre Fiadnak, Krisztusnak megtestesülése által. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen