„A Szentek köztünk járnak, a csodák bennünk élnek”
Szent Vincét az a Krisztusba vetett erős hit tette „győzelmessé”, amelyről Szent János apostol írja:
„a győzelem, amely meggyőzi a világot, a mi hitünk” (Jn 5,7)
Szent Vince diakónusra és vértanúra emlékezünk liturgikus emléknapján, január 22-én.
Jézus Krisztus az egész teremtés középpontja és teljessége. Őbenne élet volt és ez az élet volt az emberek világossága. Benne az istenség egész teljessége lakozik. Így Jézus Krisztus, aki a világmindenség Királya és örök Főpapja.
A latin szerint „nomen et omem” : a név egyúttal jóslás is. Szentünk latin neve, Vincentius annyit jelent, mint győzelmes. Szent Vincét egész élete annak mutatja be, aminek keresztneve előre kijelölte. (Schütz Antal: Szentek élete )
Vince, a saragossai egyház szerpapja, a Diocletianus-féle üldözés idején a Hispániai Valenciában kegyetlen kínzások közepette szenvedett vértanúságot, tisztelete azonnal elterjedt az egész Egyházban.
Ő a korai keresztény idők azon szentjei közé tartozik, akikről bizonyosan tudjuk, hogy valós személyek, de életükről és halálukról alig van megbízható forrásunk.
A Passio sancti Vincentii levitae (Szent Vince diakónus kínszenvedése) szerint Vince a hispániai Huescában született. Szent Valerius, Zaragoza püspöke tanította. Vince diakónus, majd fődiakónus lett; magára vállalta mindazokat a tennivalókat, amelyeket püspöke idős kora és hiányos beszédkészsége miatt nem tudott ellátni. Emellett kitűnt a szegények, rászorulók szolgálatában is. A Diocletianus-féle üldözés idején a püspökével együtt tartóztatták le. Bilincsbe verve Zaragozából Valenciába vezették, és ott halálra ítélték őket 304 körül.
Az idős püspök a bántalmazások következtében hamar elhunyt, Vince azonban a borzalmas kínzások egész sorozatát volt kénytelen elviselni. Legendája szerint a kínzások után sötétzárkába zárták, de ott mennyei fény vette körül. Amikor meghalt, a helytartó – aki túl gyorsnak találta Vince halálát és kevésnek a szenvedését – megtagadta tőle a temetést: testét kidobták a szántóföldre, hogy kutyák és madarak falják föl. De egy nagy holló, melyet Isten küldött, megvédte a holttestet. Végül a testét kövekkel együtt zsákba varrták, és a tengerbe vetették. Ám a tenger hullámai újra meg újra a partra sodorták a vértanú testét, míg egy keresztény meg nem találta, és illően el nem temette.
A Legenda Aurea szerint Vince ezt mondta az őt elítélő bírónak:
„Te, a halál papja, csak kőből faragott isteneket tudsz imádni. Mi azonban a világosság élő Istenét imádjuk, és ezzel megvalljuk az egyedül igaz és egyetlen Istent, valamint az ő Fiát, Jézus Krisztust.”
Félelem nélkül nézett szembe a kínzásokkal:
„Rajta, zúdítsad csak rám minden gonoszságodat, amelyet a gonosz lélek sugall neked: látnod kell majd, hogy Isten segítségével erősebb leszek a szenvedésben, mint te a kínzásban.”
Vince tisztelete elsősorban a latin egyházban ősi. Ő azon kevesek közé tartozik, akik be lettek jegyezve a Polemius Silvius-féle (5. század), valamint a karthagói kalendáriumba is.
Szent Ágoston több prédikációt is mondott a tiszteletére, minden martirológium megemlíti, és Rómában három templom viseli a nevét. Kultusza Közép-Európában a 11. században a sziléziai Boroszlóból (Wrocław) sugárzott szét ereklyéi révén. Legendája olvasható az Érdy-kódexben, képmása pedig feltűnik a koronázási paláston. Kopasz nádor a nagyváradi székesegyházban oltárt emelt a tiszteletére.
Mindenható, örök Isten, tölts be minket Szentlelkeddel, hogy szívünket ugyanaz a hősies szeretet járja át, amellyel Szent Vince vértanú minden testi kínt legyőzött. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
SZENT ANASZTÁZ szerzetes és vértanú 628-ban halt vértanúhalált Cezáreában Palesztinában. Perzsa mágus volt; azonban a szentkereszt ereklyéi, melyeket Kozroé perzsa király zsákmányolt, az Úr Krisztusra terelték érdeklődését; keresztény lett és szerzetes s alázatos hős lélekkel tűrte börtönt és kínokat.