Január 21. Vasárnap, Vízkereszt utáni 3.Vasárnap – Szent Ágnes Szűz és vértanú

Az Anyaszentegyház tavaszának bájos, illatos virága; Isten népének gyönyörűsége, tizenhárom éves lelkének öntudatos Krisztus-hitével és Leányszívének halálig hűséges szeretetével a szüzesség és vértanúság fehér-piros menyasszonyi rózsakoszorújával díszlik az égiek seregében.

„…Ezen a napon perzselően sütött a nap Róma tetői fölött… A vízhordóknak verejtéktől csillogott a hátuk, de a katonák szemében könny csillogott…

Mennyei születésnapját ünnepelve:

Örvendjünk, vigadjunk, mert a Mindenség Ura szent és dicsőséges szüzet tüntetett ki szeretetével.

A szent életű római lány a legenda szerint Kr. után 291 körül, Diocletianus császár uralkodásának idején született Rómában.

Valószínűleg előkelő római családban született. Annyit tudunk teljes bizonyossággal, hogy egészen fiatalon áldozta életét keresztény hitéért, vagy Diocletianus, vagy még Valerianus császár idejében. A 303-305 közötti években az utolsó nagy üldözési hullám szakadt a Római Birodalom keresztényeire, mert a császár úgy vélte, hogy restaurációs politikája keretében fel kell számolni a kereszténységet.

Ágnes fiatalon vállalta a vértanúságot. Bízott Istenben, és ez a bizalom győzelmet hozott. Vértanúságának tényét egy római hagyomány őrizte meg, melyet a negyedik század végén írásban is rögzítettek.

A szent leány égre emelt szemmel és szívére kulcsolt kézzel imádkozott a máglyán:

Fölséges, mindenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, áldalak azért, hogy egyszülött Fiad által kiszabadítottál a gonosz emberek kezeiből és szeplőtelen úton átvezettél az ördög ocsmányságain. Most pedig Szentlelked íme mennyei harmatot áraszt, a tűz kialszik lábaim alatt, a lobogó lángok szertecsapnak és azokat égetik, akik élesztik.

Áldalak téged, ki a lángok közt is sértetlenül viszel magadhoz.

Téged vallanak ajkaim, hálálkodik szívem, utánad eped minden érzelmem. Íme, már látom, amiben hittem; amit reméltem, már bírom; ami után sóvárogtam, már ölelem. Övé vagyok az égben, kit lángoló áhítattal szerettem a földön.

Alig végezte be imádságát, a főtiszt tőrt döfetett nyakába. Így halt meg Szent Ágnes Rómában 304-ben.

(Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára)

Szent Ágnes szimbóluma a bárány, ezért szokás volt, hogy a pápa január 21-én megszentelte azokat a bárányokat, amelyek gyapjából az új érsekek palástjai készültek. A római katolikus és a görög katolikus egyház szentként tiszteli. Templomok százai viselik nevét. A művészetben báránnyal ábrázolják, mert neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amelynek jelentése „bárány”.

Ágnes legendájához fűződik a pallium készítése. Szent Ágnes napján a pápa megáldja azokat a bárányokat, amelyek gyapjából szövik a palliumot. (…A Húsvét ünnepén megnyírt bárányok gyapjából kézzel készítik el aztán az új palliumokat, amelyeket Keresztelő Szent János (Jézus, az Isten Bárányának előfutára) ünnepén, június 24-én juttatnak el a Vatikánba. A Szent Péter Bazilika főoltára alatt, Szent Péter sírjánál (a Confessióban, az ún. Palliumok fülkéjében) pihennek egészen az apostolfejedelmek ünnepéig… A fekete keresztekkel díszített, nyakban körbefutó szalagot Szent Péter ünnepén áldja meg a pápa és ajándékozzák az érsekeknek.)

Szent Ambrus A Szüzekről írt könyvében azt mondja Ágnesről:

Ágnes nagy okosságú szűz volt, Szent Ambrus szerint, aki megírta vértanúsága történetét.* Tizenhárom éves korában elveszítette a halált, és helyébe életet nyert. Évei számát tekintve ugyan még gyermek, értelme szerint bölcs öreg; testében ifjú, lelkében ősz-fehér; orcára szép, még szebb hitére.

Vének, ifjak, gyermekek zengik dicsőségét. Nincs annál dicséretre méltóbb, mint akit csak dicséret illet. Ahány ember, annyi dalnok, kik midőn szólnak, vértanúságát hirdetik. Csodáljátok mindnyájan, hogyan tudott tanúbizonyságot tenni Istenről az, aki koránál fogva még nem tanúskodhatott.

Elérte, hogy Isten megbízott benne, amikor az emberek még nem bízhattak ítéletében, mert ami természetfeletti, az a természet Teremtőjétől származik.

A vértanúságnak új neme: még gyenge a szenvedésre, de már érett a győzelemre; a harcra még alkalmatlan, de méltó a győzelmi koronára; az erény mestere volt, aki kora szerint nem is tudott volna jó és rossz között ítélni. Egyetlen menyasszony nem siet úgy a menyegzői szobába, ahogy ez a szűz sietett a vesztőhelyre, boldogan, gyors léptekkel.

Ugyanezen Szent Ambrus azt mondja Praefatiójában:

Szent Ágnes az előkelő származás előnyeit lenézve mennyei méltóságra érdemesült; az emberi közösség vágyait megvetve, az örök Király társaságába vétetett; vállalva a dicső halált Krisztus megvallásáért, hozzá vált hasonlatossá.

Szent Ágnes arra hívja a fel a figyelmet, hogy mindig álljunk ki igazunk mellett, és ne legyünk semmilyen helyzetben sem megalkuvók. Semmi ne térítsen el a hitünktől, ahogy ő is rendíthetetlenül megőrizte szüzességét, még az élete árán is.

Ágnes a hit és a tisztaság vértanúja.

Urunk, Jézus Krisztus! Te vállaltad az emberi sorsot, és mindenben hasonlóvá akartál lenni hozzánk, a bűnt kivéve. Kérünk, add, hogy mérhetetlen szeretet-sugárzásodat Szent Ágnes szűz és vértanú példájára tökéletes szeretet-önátadásunkkal viszonozzuk. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Mindenható, örökkévaló Isten, aki a gyöngéket választod ki a világból, hogy az erőseket megszégyenítsed, engedd jóságosan, hogy akik szűz vértanúd, Szent Ágnes ünnepét üljük, mindig érezzük, hogy Nálad oltalmába vesz minket! Ámen!